Donald Trump nem írhatja fölül a gazdaság törvényeit. Ezzel a címmel értékeli a megválasztott elnök gazdasági programját Lawrence Summers közgazdász professzor, aki két éven át pénzügyminiszter volt Bill Clinton elnök kormányában és szintén két éven át Barack Obama tanácsadójaként is dolgozott.

Az ingatlanmágnás megválasztását rövid piaci visszaesés követte, ám miután a kampányban megszokott radikális stílusával szemben békülékeny beszédben köszönte meg a választók bizalmát, megnyugodtak a befektetők - kezdi a Washington Postban megjelent cikkét Summers.

Jó lesz ez

Úgy gondolhatják, hogy végül is nem lesz olyan rossz a Trump-adminisztráció gazdaságpolitikája, amely a költségvetési költekezést ötvözi a gazdasági szabályozás fellazításával bizonyos ágazatokban az energiaszektortól a gyógyszerárakig. Ez erősíteni fogja a keresletet, ami fellendíti az USA gazdaságát.

A pénzügyi szektorban a reálkamatok emelkedését, az inflációs várakozások javulását, erős értékpapírpiacokat és dollárt hozhat az új hatalom tevékenysége. Summers azonban felhívja a figyelmet arra, hogy a múltban szerzett tapasztalatok szerint a piacok első reakciói a nagy politikai eseményekre rossz előre jelzői a változások valódi hatásának.

Középtáv

Hivatkozik kollégája, a MIT-en tanító Rudiger Dornbusch tanulmányára, amelyből az derül ki, hogy a populista gazdasági programok a világon mindenütt csak rövid távon sikeresek, közép- és hosszú távon épp a munkásosztály tagjai járnak rosszul velük, amelyek kikényszerítik az elindításukat. Ez lehet a vége Trump programjának is.

Nem arról van szó, hogy a gazdaságpolitikai ötlet eleve elhibázott lenne. Summers támogatja, hogy az alacsony kamatokat kihasználva hitelekből finanszírozott beruházásokat indítson a kormány. Ezt indokolja az amerikai infrastruktúra egyre romló állapota is. Ezért nem bánja, hogy Trump kiáll e célok mellett.

Rossz megoldás

Csakhogy a program, amit ezzel kapcsolatban tanácsadói elővezettek, elhibázott. A javaslat szerint a tőkebefektetéseket ösztönző adókedvezményekkel támogatnák a fejlesztéseket, oly módon, hogy azokban kizárólag magáncégek vennének részt.

Emiatt kimaradnának a projektek közül az infrastruktúra olyan elemei, amelyek nem a befektetők szintjén, hanem társadalmi szinten hoznak jelentős hasznot. Ilyenek az útfelújítások, a 60 ezer elhasználódott híd rendbetétele, az iskolák kistafírozása és a légiirányítási rendszer modernizálása.

A program másik végén, a befektetők oldalán az okoz gondot, hogy a magántőke kizárólagossága miatt nem vonhatnák be a nyugdíjalapok, a közalapítványok és az egészségügyi alapok tőkéjét, illetve nem tudnák ezeket jövedelmező üzletekhez juttatni.

Csúnya vége lehet

Summers emlékeztet arra, hogy vigyázni kell a fiskális expanzióval, mert az ország eladósodásához, az infláció megugrásához, sőt akár a költségvetés összeomlásához vezethet. Mint az Dornbusch tanulmányából is kiderül a feltörekvő országok gyorsabban, az USA lassabban csúszhat bele egy ilyen helyzetbe.

Ezt a veszélyt fokozhatja, hogy Trump és tanácsadói súlyosan alábecslik az infrastruktúra-fejlesztési terv költségeit növelni akarják a szintén a költségvetést terhelő hadiipari kiadásokat is, illetve hogy csökkentenék az adóbevételeket. Eközben az utóbbi számos eleme, köztük az ingatlanadó eltörlése csak a leggazdagabbaknak lenne előnyös.

Hahó, mások is vannak itt!

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a megválasztott elnök meglehetősen egysíkúan látja a nemzetközi gazdaság működését. Úgy gondolja, hogy pusztán nyomásgyakorlással rá lehet venni más államokat, hogy úgy viselkedjenek, ahogy az az USA érdekeinek megfelel. Például értékeljék fel valutájukat.

A helyzet máris másként alakul. A mexikói peso tíz százalékkal gyengült a dollárral szemben, mert a piaci szereplők attól tartanak, hogy az USA protekcionista intézkedéseket hoz. Hasonló történt más feltörekvő országok valutáival is.

Ezzel máris sokkal olcsóbb lett a mexikói export - illetve más feltörekvő országok kivitele - az USA-ba és megdrágult az amerikai kivitel ezekbe az országokba. A gazdasági törvények működésbe léptek, és nincs az az amerikai elnök, aki a siker reményében az útjukba állhatna.