Csak most kezdődik a baj, és senki sem látja

Kína és az USA szembekerülése még csak most kezdődött el, azok, akik abban bíznak, hogy visszatérnek a régi szép idők, amikor a két ország közti kereskedelem és munkamegosztás szépen bővült, csalódni fognak. A világ rosszabb hely lesz.
Komócsin Sándor, 2020. augusztus 29. szombat, 18:50
Fotó: Reuters

Amikor egy hosszú ideje kialakult helyzet váratlanul megváltozik, az emberi természetnek megfelelően az érintettek azt hiszik, hogy a dolgok hamarosan visszatérnek a megszokott kerékvágásba. Nehéz elviselni azt a gondolatot, hogy semmi sem lesz már úgy, mint régen. Jól láthattuk ezt a koronavírus-járvány idején, és lassan érezhetővé válik a Kína-USA kapcsolatok esetén is - írja Gideon Rachman, a Financial Times (FT) publicistája.

A hetvenes évektől kezdve a két ország gazdasága egyre jobban integrálódott, így nehéz elképzelni, hogy ez nem folytatódik. Sok üzleti döntéshozó véli úgy, hogy a washingtoni és pekingi a politikusok látva mekkora gazdasági ára van a szembenállásnak, végül józan belátásra térnek, és megoldják nézeteltéréseiket. Abban bíznak, hogy a kereskedelem újraindulása helyre rázza az üzleti kapcsolatokat - legfeljebb azt kell kivárni, hogy új lakója legyen az amerikai Fehér Háznak.

Hiú remény

Ez azonban hiú remény - véli az FT publicistája. A valóság az, hogy a szétválás már túlment a technológián, elérte a pénzügyi szolgáltatásokat is, és idővel minden nagy ágazatot érinteni fog a gépipartól a feldolgozóiparig. Ráadásul minden nagy multira hatást fog gyakorolni, az európaiakra is, mivel szétzilálja a kiépült beszállítói láncokat és átformálja a jogszabályokat az USA-ban és Kínában is.

A lényeg, hogy átfordul a két nagy ország viszonya: az üzleti együttműködés logikáját a stratégiai rivalizálás veszi át. Az új szabály az lesz, hogy a politikai szempontok felülírják a gazdaságiakat. És hiába jönne egy új amerikai adminisztráció, a két nagy párt egyetért abban, hogy Kínával szemben kemény politikát kell folytatni, akkor is, ha ez a vállalati profitok rovására megy. Ezt bizonyítja, hogy az a törvény, amely szerint a kínai cégeket ki kell vezetni az amerikai tőzsdékről, amennyiben nem engednek betekintést a könyveikbe az USA hatóságinak, egyhangú szavazással ment át a kongresszuson.

Kínában szintén felülírja a politika a gazdaságot, mármint azt, hogy gazdasági okok miatt kerülendők az USA-t provokáló lépések. Miután Hszi Csin-ping államfő lett 2012-ben Peking katonai bázisokat kezdett építeni a Dél-kínai-tengeren, felszámolta Hongkong autonómiáját, és erőszakosan lép fel több millió muszlim vallású ujgurral szemben. Emellett Tajvan katonai fenyegetése is egyre határozottabbá válik.

Egymásra mutogatás

A felek egymást vádolják az ellenségeskedésért. Peking Donald Trump amerikai elnökre mutogat, akinek vezetésével az USA egyoldalú büntetővámot vetett kis kínai árukra. Washington a Google és a Facebook kínai blokkolását hánytorgatja fel, ami egy évtizeddel megelőzte a Huwaijel és más kínai high-tech cégekkel szembeni amerikai fellépést. Akárki ütött is először, ma már az a lényeg, hogy mindkét ország az egymást diszkrimináló szabályozásnál tart.

A kínai technológiai cégek amerikai kiszorítására válaszul borítékolhatóan jön majd az USA fogyasztói márkáival szembeni bojkott az egyre nacionalistább kínai társadalomban. Kína sok olyan technológiában, például a chipek fejlesztésében önellátóvá válhat, amelyekben eddig együttműködött amerikai cégekkel, válaszul az Apple például következő iPhone-ját nem csupán Kínában, hanem ott és Indiában gyártathatja.

Most jön a java

És még ennél is durvább lehet a pénzügyi szolgáltatások terén vívott háború. Az USA az elmúlt évtizedben súlyos kárt okozott olyan országoknak, mint Irán vagy Venezuela azzal, hogy pénzügyi - leginkább nemzetközi átutalási - korlátozásokat vezetett be velük szemben, és most elkezdte ezt a fegyvert Kínával szemben is élesíteni. És itt megint nem fog számítani, hogy a Wall Street-i bankok is rosszul járnak, ha korlátozzák a kínai vállalatoknak nyújtott szolgáltatásaikat, és hatása lesz a korlátozásoknak Európára és a világ más részeire is.

A nagy üzleti vállalkozások, a befektetők, a bankok, a tőzsdék semleges álláspontot szeretnének elfoglalni az USA és Kína közt kialakulóban lévő új hidegháborúban, ám ez lehetetlennek bizonyulhat - véli az FT cikkírója. Az elmúlt negyven év két fontos tendenciája volt a globalizáció, illetve az USA és Kína gazdasági összefonódása. Ez a világ azonban a szemünk láttára foszlik szét az egymásra rontó felek lövöldözésének lőporfüstjében.

HOZZÁSZÓLÁSOK
 

matura, 2020.08.30 09:26

kína milyen jót tett az USA-nak, semmit, az USA meg megmentette kínát japán húsdarálótól, ahogy az oroszokat is, ezért erkölcsileg elfogadhatatlan a végtelen gyülölet, amivel az USA-hoz áll kína
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

CoolKoon, 2020.08.29 20:10

A FT cikkírója mintha megfeledkezne a nagyvállalatok lobbierejéről. A nyílt ellenségeskedés hosszútávon senkinek se jó, és az idióta Trump arrogáns, faragatlan stílusát nem valószínű, hogy bárki folytatná, mert a nemzetközi diplomáciában sosem kifizetődő. Mellesleg azt Kína is nagyon jól tudja, hogy hogyha nyílt katonai akciózásba kezd, akkor nemcsak az amerikai csapatok jelenléte sűrűsödik meg arrafelé, de az amerikai szövetségesek is fegyverkezésbe kezdenek. Annyira pedig még Hszi Csin-ping se hülye, hogy ezt ne látná be.
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html