Amikor egy hosszú ideje kialakult helyzet váratlanul megváltozik, az emberi természetnek megfelelően az érintettek azt hiszik, hogy a dolgok hamarosan visszatérnek a megszokott kerékvágásba. Nehéz elviselni azt a gondolatot, hogy semmi sem lesz már úgy, mint régen. Jól láthattuk ezt a koronavírus-járvány idején, és lassan érezhetővé válik a Kína-USA kapcsolatok esetén is - írja Gideon Rachman, a Financial Times (FT) publicistája.

A hetvenes évektől kezdve a két ország gazdasága egyre jobban integrálódott, így nehéz elképzelni, hogy ez nem folytatódik. Sok üzleti döntéshozó véli úgy, hogy a washingtoni és pekingi a politikusok látva mekkora gazdasági ára van a szembenállásnak, végül józan belátásra térnek, és megoldják nézeteltéréseiket. Abban bíznak, hogy a kereskedelem újraindulása helyre rázza az üzleti kapcsolatokat - legfeljebb azt kell kivárni, hogy új lakója legyen az amerikai Fehér Háznak.

Kapcsolódó

Hiú remény

Ez azonban hiú remény - véli az FT publicistája. A valóság az, hogy a szétválás már túlment a technológián, elérte a pénzügyi szolgáltatásokat is, és idővel minden nagy ágazatot érinteni fog a gépipartól a feldolgozóiparig. Ráadásul minden nagy multira hatást fog gyakorolni, az európaiakra is, mivel szétzilálja a kiépült beszállítói láncokat és átformálja a jogszabályokat az USA-ban és Kínában is.

A lényeg, hogy átfordul a két nagy ország viszonya: az üzleti együttműködés logikáját a stratégiai rivalizálás veszi át. Az új szabály az lesz, hogy a politikai szempontok felülírják a gazdaságiakat. És hiába jönne egy új amerikai adminisztráció, a két nagy párt egyetért abban, hogy Kínával szemben kemény politikát kell folytatni, akkor is, ha ez a vállalati profitok rovására megy. Ezt bizonyítja, hogy az a törvény, amely szerint a kínai cégeket ki kell vezetni az amerikai tőzsdékről, amennyiben nem engednek betekintést a könyveikbe az USA hatóságinak, egyhangú szavazással ment át a kongresszuson.

Kínában szintén felülírja a politika a gazdaságot, mármint azt, hogy gazdasági okok miatt kerülendők az USA-t provokáló lépések. Miután Hszi Csin-ping államfő lett 2012-ben Peking katonai bázisokat kezdett építeni a Dél-kínai-tengeren, felszámolta Hongkong autonómiáját, és erőszakosan lép fel több millió muszlim vallású ujgurral szemben. Emellett Tajvan katonai fenyegetése is egyre határozottabbá válik.

Egymásra mutogatás

A felek egymást vádolják az ellenségeskedésért. Peking Donald Trump amerikai elnökre mutogat, akinek vezetésével az USA egyoldalú büntetővámot vetett kis kínai árukra. Washington a Google és a Facebook kínai blokkolását hánytorgatja fel, ami egy évtizeddel megelőzte a Huwaijel és más kínai high-tech cégekkel szembeni amerikai fellépést. Akárki ütött is először, ma már az a lényeg, hogy mindkét ország az egymást diszkrimináló szabályozásnál tart.

A kínai technológiai cégek amerikai kiszorítására válaszul borítékolhatóan jön majd az USA fogyasztói márkáival szembeni bojkott az egyre nacionalistább kínai társadalomban. Kína sok olyan technológiában, például a chipek fejlesztésében önellátóvá válhat, amelyekben eddig együttműködött amerikai cégekkel, válaszul az Apple például következő iPhone-ját nem csupán Kínában, hanem ott és Indiában gyártathatja.

Most jön a java

És még ennél is durvább lehet a pénzügyi szolgáltatások terén vívott háború. Az USA az elmúlt évtizedben súlyos kárt okozott olyan országoknak, mint Irán vagy Venezuela azzal, hogy pénzügyi - leginkább nemzetközi átutalási - korlátozásokat vezetett be velük szemben, és most elkezdte ezt a fegyvert Kínával szemben is élesíteni. És itt megint nem fog számítani, hogy a Wall Street-i bankok is rosszul járnak, ha korlátozzák a kínai vállalatoknak nyújtott szolgáltatásaikat, és hatása lesz a korlátozásoknak Európára és a világ más részeire is.

A nagy üzleti vállalkozások, a befektetők, a bankok, a tőzsdék semleges álláspontot szeretnének elfoglalni az USA és Kína közt kialakulóban lévő új hidegháborúban, ám ez lehetetlennek bizonyulhat - véli az FT cikkírója. Az elmúlt negyven év két fontos tendenciája volt a globalizáció, illetve az USA és Kína gazdasági összefonódása. Ez a világ azonban a szemünk láttára foszlik szét az egymásra rontó felek lövöldözésének lőporfüstjében.