A klímaváltozás fenyegetése veszedelmes politikai témává vált, mert része lett napjaink törzsi politikai háborújának a globalizációt elfogadó liberálisok és az azt elutasító nacionalisták között - vezeti fel cikkét Gideon Rachman, a Financial Times (FT) publicistája. Scott Morrison 2017-ben egy szatyornyi szenet lóbálva jelent meg az ausztrál parlamentben, ahol arra kérte képviselőtársait, hogy támogassák a fosszilis energiahordozók további felhasználását. Baloldali kollégái kigúnyolták, ám ő nevetett a történet végén: az általa vezetett konzervatív koalíció váratlan győzelmet aratott a legutóbbi választáson, és Morrison lett Ausztrália miniszterelnöke.

Ez a történet az FT szakírója szerint komoly tanulsággal szolgál azon európai és észak-amerikai politikusoknak, akik a klímaváltozás megelőzéséért kampányolnak. Mindazok, akik radikális megoldásokkal állnak elő a globális felmelegedés lefékezése érdekében, súlyos választási vereséget kockáztatnak az olyanokkal szemben, mint Morrison. Ha nem tudják meggyőzni a szavazókat arról, hogy a szén-dioxid-kibocsátás visszaszorítása nem jár egyben életszínvonaluk csökkenésével, biztos kudarcra számíthatnak.

QP | Quality Placement

Önmagáért beszél

Az európai és amerikai klímaaktivisták hajlamosak azt hinni, hogy az egymást követő extrém időjárási periódusok - gigantikus hőhullámok, pusztító viharok, szárazságok és áradások - meggyőzik az embereket arról, hogy radikális beavatkozásra van szükség a globális felmelegedés megfékezése érdekében. (Nyugat-Európában például 40 Celsius-fok feletti forróság borzolta az emberek idegeit június végén.)

Csakhogy az ausztrál példa azt mutatja, hogy a durva időjárás okozta ijedtség nem feltétlenül jelenik meg a választók szavazatában, azaz ennek alapján nem lehet arra számítani, hogy a klímavédelemmel kampányoló politikusok nyerik a választásokat. Főleg ha katasztrófa megelőzéséhez szükséges pénzt adóemelésekkel kell előteremteni vagy szigorítani kell az autózás feltételeit, ami kiválthatja a személyautót élete egyik totemoszlopaként kezelő középosztály elutasítását.

Nehogy má'!

Ausztráliában 2018-2019 soha nem látott forróságot hozott, amelyhez szárazságok, árvizek, erdőtüzek áradások és egy nagy halpusztulás is társult. A közvélemény-kutatások szerint a kontinensnyi sziget lakói a klímaváltozást tartják a legsúlyosabb nemzetbiztonsági kérdésnek. Morrisonnak azonban sikerült munkáspárti ellenfeleit városi sznoboknak beállítani, akik klímavédelmi javaslatai meg fogják fosztani az ausztrálokat pick-up kisteherautóiktól és megszokott vasárnapi sültjüktől. Nehogy má' le kelljen adnom az autómat! - gondolta az átlagszavazó, és Morrisonra koalíciója mellé tette az X-et.

Ez a taktika tehát bevált. Több mint egy évtizeddel azután, hogy Kevin Rudd korábbi munkáspárti miniszterelnök korunk morális problémájának írta le a globális felmelegedés megállítását, aminek felül kell írnia a napi politikai szempontokat, Ausztrália tovább növeli az üvegház hatású gázok kibocsátását és a fosszilis energiahordozók exportját. És ez a minta megismétlődhet máshol is.

Csak azért is

Greta Thunberg tinédzser klímaaktivista, aki a korosztálya jövőéért protestálva azonnal beavatkozást követelt a klímaváltozás megfékezésére, politikai celebbé vált. Alexandria Ocasio-Cortez, az amerikai baloldal sztárja, politikája központi elemévé tette ezt a törekvést és a 2020-as elnökválasztás minden demokrata jelöltje első helyen kezeli az ügyet. A május végi európai uniós választás egyik nyertes politikai csoportja a zöldek voltak - például Németországban jelentősen megerősödtek. Ez azt sejteti, hogy a legjobb, amit a baloldal tehet, ha a klímavédelmet helyezi politikája középpontjába.

Láthatóak azonban a jelei annak, hogyan futhat vakvágányra az a politika. Franciaországban a sárga mellényesek hónapokon át tartó kormányellenes tiltakozását az váltotta ki, hogy kicsit drágultak az üzemanyagok, amit a vidéki franciák életszínvonaluk elleni merényletként éltek meg. Akárcsak Ausztráliában a klímaváltozás azonnal a világnézeti háború részévé vált. Minél inkább nyomják a városi liberálisok, hogy drasztikus intézkedésekre van szükség ezen a téren, annál inkább használják fel ezt a témát a nacionalista populisták az "elit" elleni hangulat keltésére.

Megoldás lehet

Borítékolható, hogy ha a demokraták a klímavédelemmel kampányolnak az elnökválasztáson, akkor Donald Trump, a regnáló elnök azonnal mozgósítja az úgynevezett feláldozhatókat, azaz azoknak az ipari államoknak - Michigan, Ohio, Pennsylvania - a szavazóit, akiknek 2016-os választási győzelmét köszönhette, és akik különösen fogékonyak arra az érvre, hogy a klímavédelem - akárcsak az elmúlt évek sztár témái: a globalizáció, a szabadkereskedelem - megint az ő munkahelyeik elvesztésével jár majd.

A demokraták is számítanak erre, legalábbis ezt jelzi, hogy igyekeznek gazdasági ügyként tálalni a globális felmelegedés megakadályozását. Azt ígérik, hogy állami beavatkozással olyan technológiai változást indítanak el a cél elérése érdekében, ami javítani fogja az átlag amerikaiak életét és munkahelyeket teremt. Ezt nevezik Green New Dealnak. Legtöbb elnökjelöltjük immáron támogatja ezt a megközelítést. Ez talán működhet: attól függ, meg lehet-e szerezni ezzel az ígérettel az USA középnyugati rozsdaövezetében lakó szavazók voksát.