A Napi Gazdaság cikke

Ami azt illeti, a befektetők nem is nagyon tehetnek mást, miután az egyezség elmaradása abba a kockázatfajtába tartozik, amivel egyszerűen nem lehet számolni (tail risk). Ilyen például egy nukleáris baleset, de ilyen volt a Lehman Brothers 2008. szeptemberi bedőlése is. A nyugalmat - vagy a kiszámíthatatlanságba való belenyugvást - mutatja, hogy a Bank of America legutóbbi felmérésében megkérdezett alapkezelők nem sorolták az öt legjelentősebb kockázat közé, amivel számolniuk kell, az USA államcsődjét. Az egyéves amerikai kötvények hozama 0,17 százalék, ami minden idők legalacsonyabb értéke közelében van, az amerikai állampapírok hitelbiztosítási felára (cds) 56 bázispont, ami fele a 2009 márciusinak.

A legvalószínűbb forgatókönyv tehát az, hogy a felek végül megállapodnak, ám aki lehetségesnek tartja a fizetésképtelenséget, az is csak egy olyan technikai csőddel számol, amelyben nem az államkötvények beváltása marad el, hanem bizonyos kormányzati kifizetéseket késleltetnek, például katonai szállítók számláit, illetve szociális juttatásokat nem fizetnek ki. Ugyanakkor ez a gazdasági növekedés lassulásához vezethet, mire a Fed kénytelen lenne visszatérni a monetáris enyhítéshez (az állampapírok vásárlásához), így az a perverz helyzet állhat elő, hogy az amerikai kötvények kereslete a kormány fizetésképtelensége esetén is nőne - fejtegette egy elemző a Reutersnek nyilatkozva.

Eközben hétfőn a demokraták és a republikánusok - miután a kompromisszumnak még a körvonalai sem látszanak - saját javaslataik előkészítésével voltak elfoglalva. Harry Reid, a szenátus demokrata vezetője egy 2,7 ezer milliárd dolláros kiadáscsökkentés tervén dolgozott, amelyben nem szerepelne adóemelés, de a Madicaid és a Medicare programok megkurtítása sem. Ennek elfogadása esetén javasolja az adósságplafon 2,4 ezer milliárd dolláros emelését, amit Obama elnök vár, s amivel a 2012-es választásokig lehetővé válna a hitelfelvétel.

John Boehner, a kongresszus republikánus frakcióvezetője ezzel szemben ezermilliárd dolláros kiadáscsökkentést ajánl az adósságplafon ugyanekkora emeléséért cserébe, azzal a kiegészítéssel, hogy ezt további hasonló lépések követhetik. Ezt az elnök biztosan megvétózná, mert nem akarja, hogy az adósságplafon-válság a végtelenségig húzódjon, fenntartva az amerikai gazdasággal kapcsolatos ebből fakadó bizonytalanságot.