Az Európai Bizottság 2015-ben indította el az energiunió elnevezésű programját, melynek segítségével egyrészt felvennék a harcot a klímaváltozás ellen, másrészt pedig - mind a lakossági, mind az üzleti világnak - "biztonságos, megfizethető és környezetbarát" energiaellátást biztosítanának.

Az eredeti elképzelés szerint a program abban is segíthet, hogy egyfajta uniós rezsicsökkentésként alacsonyabbak legyenek a villanyszámlák, úgy, hogy ezzel párhuzamosan új munkahelyek és szakmák jönnek létre. Mindezt új technológiák bevezetésével, energiahatékonysági intézkedésekkel és infrastruktúra-fejlesztéssel érnék el.

A tervek végrehajtása már csak azért is fontos, mert az EU számos felmutatható eredményt akar elérni a következő évtizedekben. Egészen pontosról ezekről van szó:

2020-ig:

  • legalább 20 százalékkal csökkenti az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását az 1990. évi szinthez képest,
  • a teljes energiaszükséglet 20 százalékát megújuló energiaforrásokból fedezi,
  • 20 százalékkal javítja az energiahatékonyságot.

2030-ra:

  • 40 százalékkal csökkenti az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását,
  • legalább 27 százalékra növeli a megújuló energiaforrások részarányát,
  • 27-30 százalékkal javítja az energiahatékonyságot,
  • a villamosenergia-hálózatok összekapcsolásával eléri azt, hogy az EU-ban termelt elektromos áram 15 százaléka átszállítható legyen a többi uniós tagállamba.

2050-re:

  • 80-95%-kal csökkenti az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását az 1990. évi szinthez képest.

Hol tartunk most?

A kitűzött célokat csak akkor lehet elérni, ha pontosan tudjuk, hol is tartunk éppen. Éppen ezért az uniós statisztikai hivatala, az Eurostat a napokban közzétett egy tanulmányt, amelyben a legfrissebb, 2016-os adatok alapján mutatják be az EU energiatérképét.

Sokatmondó adat, hogy az államszövetség energiaszükségletének mindössze 46 százalékát termelte meg maga, a maradék 54 százalék továbbra is unión kívüli import. A felhasznált energiamix pedig így néz ki:

Egészen más ábrát látunk akkor, ha azt nézzük, hogy az EU milyen forrásból termeli a saját maga által előállított energiát:

Persze az, hogy valaki milyen forrásból látja el a lakosságot, tagállamonként különbözik: Ciprus például energiaéhségének 93 százalékát fosszilis energiaforrásból fedezi, ugyanez az arány Máltán 79 százalék, Luxembourgban pedig 63 százalék. Ezzel szemben Olaszországban, Hollandiában és az Egyesült Királyságban az igény harmadát gázzal fedezik, míg például Franciaországban a nukleáris forrás (42 százalék) adja az energiaellátás nagy részét, úgy ahogy Svédországban (33 százalék) is. Ez utóbbiban még így sem a nukleáris a vezető energiafajta, hiszen a megújulók már 37 százalékát fedezik az energiaigénynek, pont annyit, mint Lettországban.

És hogy mi a helyzet Magyarországon? Itthon az Eurostat 2016-os adatai szerint az energiaellátásból a gáz 31,2, fosszilis energiák 27,3, a nukleáris energia 16,2, a megújulók 11,7, míg a szén 8,8 százalékkal veszi ki a részét.

Akkor is igen jelentős eltéréseket látunk, ha azt nézzük, hogy ki, milyen energiát termel meg saját magának. Például a francia energiatermelés 80 százalékát a nukleáris energia jelenti, ugyanez az arány Belgiumban 75, Szlovákiában pedig 62 százalék. Vannak, akik teljesen más irányba indultak, így például a Máltán megtermelt energia több mint 90 százaléka megújuló. Igaz, előbb láthattuk, ez mennyit jelent, hiszen energiaéhségük 79 százalékát így is - import - fosszilis energiából fedezik.

A szén ma még kikerülhetetlen
Kép: Reuters

Lengyelországban még mindig nagy divat a szén (78 százalék), de ez az energiaforrás Észtországban (67 százalék), Görögországban és Csehországban (egyaránt 59 százalék) is népszerű, míg Hollandiában a gáztermelés viszi a prímet (83 százalék). Fosszilis energiatermelésben nem annyira erősek a tagállamok, a legnagyobb arányt a saját energiatermelésből Dániában (47 százalék) és az Egyesült Királyságban (41 százalék) látunk.

Honnan jön az energia?

Ahogy korábban is írtuk, az EU energiaigényének több mint felét importálja. A legnagyobb mértékben fosszilis energiákat (azon belül is nyersolajat), ami a behozatal közel kétharmadát hozza. Ettől jelentős mértékben le van maradva a gáz- (24 százalék) és szénimport (9 százalék) is.

Az talán keveseket lep meg, hogy bármilyen rossz is a politikai viszony Oroszországgal, az EU bizony igencsak függ keleti szomszédjától. Ezt néhány ábrával egyből bizonyítjuk is.

Kép: