Jelenleg nincs okunk arra, hogy az árak általános esésére számítsunk, ami nyomást gyakorolna az egész gazdaságra - jelentette ki egy jegybankelnök egy havi jelentésben. Az illető Matsushita Yasuo volt, a dokumentum 1998 januárjában jelent meg. Hat hónap múlva a japán fogyasztói árak - kivéve az élelmiszerárakat - zuhanásba kezdtek, amivel útjára indult a japán gazdaság 15 éves deflációs időszaka.

Azért idézte fel a 16 évvel ezelőtt történteket a Bloomberg, mert az elemzők jelentős része úgy látja, hogy Mario Draghi, az ECB elnöke most éppen ugyanazt a hibát készül elkövetni, amit a Matsushita vezette Bank of Japan (BoJ) vétett. Draghi az európai jegybank múlt havi kamatdöntő ülését követő nyilatkozatában elutasította a lehetőséget, hogy az eurózóna a japán útra lépne. Szerinte viszonylag hosszú ideig alacsony maradhat az övezetben az árak emelkedésének üteme, de az alacsony infláció nem egyenlő a deflációval.

Egy a kettőhöz az esély

A brit Barclays és az amerikai Morgan Stanley, illetve JP Morgan elemzői szerint azonban hiba a deflációs veszély lekicsinylése. Lássuk, hasonlít-e Európa jelenlegi helyzete az 1990-es évek Japánjának körülményeihez! Egy súlyos gazdasági sokkot gyenge gazdasági növekedés követ? Igen. Az eurózónát a pénzügyi, majd az adósságválság sújtotta, Japánt az ingatlanbuborék kipukkadása a kilencvenes évek elején. Vonakodnak hitelezni a bankok? Igen. Erősödik a deviza? Igen. Vitatható a monetáris politikai helyzetértékelése? Igen. A különbség nem az eurózóna javára szól: Japánban egységes gazdaságpolitika érvényesül, míg az ECB-nek 18 különböző fiskális politikával kell számolnia.

Az eurózóna japanizálódásának veszélye nagy és erősödik - állítja Joachim Fels, a Morgan Stanley Londonban dolgozó közgazdásza. Szerinte 35 százalék az esélye a defláció kialakulásának. A japánok sem látták előre a veszélyt - teszi hozzá -, aminek végül az lett a következménye, hogy a kínai gazdaság lehagyta a japánt, hogy az árváltozások figyelembevételével számot GDP tíz százalékkal volt alacsonyabb 2013-ban, mint 1997-ben, illetve hogy a vezető tőzsdeindex, a Nikei-225 kevesebb mint felén állt tegnap 1989-ben elért csúcsának. Az államadósság jóval a GDP 200 százaléka felett van.

Ébresztő!

A BoJ-nak csak azt követően esett le a tantusz, hogy defláció van, amikor már túl késő volt ahhoz, hogy megelőzze a káros jelenség kialakulását - mondja Yumoto Kenji a Japan Research Institute Ltd. kutatóintézet elnökhelyettese, aki a kilencvenes évek végén a tokiói kormány tanácsadója volt. Az ECB-nek sem kellene elbizakodottnak lennie! Európa szerencsés, hogy tanulhat Japán esetéből.

A Barclays egy hónappal ezelőtt kilistázta a 16 évvel ezelőtti japán és a jelenlegi európai helyzet közötti hasonlóságokat. Például a japán gazdaság is bővült a kilencvenes évek közepén, az ingatlanlufi kipukkadása okozta sokk után - 1997-ben 1,6 százalékkal nőtt a GDP. Ugyanez a helyzet az eurózónával az adósságválságot követően. Hasonlóak az inflációs várakozások is. A BoJ 2012-ben publikált tanulmánya szerint egészen 2003-ig kellett várni arra,hogy az elemzők előrejelezzék a defláció elhúzódásának veszélyét. Egyelőre Európában is csak vitatkoznak erről a lehetőségről.

Cégek hullámvasúton

A francia Société Generale szakértői 15 százalék esélyt adnak egy olyan forgatókönyv megvalósulásának, amely szerint az eurózóna 18 államában zuhanni kezdenek az árak, mire a befektetők elkezdik államkötvényekbe menekíteni a pénzüket, és az ECB csak ezt követően lát neki az eszközvásárlásoknak, hogy megfordítsa a folyamatokat. A Morgan Stanley elemzői szerint a tőzsdei befektetők számolnak a defláció veszélyével.

Ha a növekedés megrekedne, akkor olyan vállalatok papírjait vásárolnák, amelyeknek kicsi az adóssága és erős Európán kívüli kapcsolatokkal rendelkeznek. Ezek közé tartozik az Adidas, az LVMH Moet Nennessey, a Louis Vuitton, a Deutsche Telekom. A defláció vesztese lehet a Commerzbank, az Air Frnace-KLM vagy a BNP Paribas.

Az ECB kormányzótanácsa csütörtökön ül össze márciusi kamatdöntő ülésére. Ha eddigi álláspontján változtatva komolyan veszi a deflációs veszélyt, akkor tovább mérsékelheti rekordalacsony szinten, 0,25 százalékon álló alapkamatát. Emellett csökkentheti a bankok jegybanki betéteire adott kamatát, vagy olcsó hitelt nyújthat a pénzintézeteknek, hogy növelje a forráskínálatot, vagy a kötvényvásárlásokkal bővítheti a likviditást.