Vilmos herceg és Katalin hercegné a britek utolsó reménye

A brit kormány Global Britan elképzeléséből, amely szerint az EU-ból kilépett Egyesült Királyság jelentős önálló szerepet játszhat a világ színpadán, mostanra gyakorlatilag annyi maradt, hogy Katalin hercegné és Vilmos herceg még képes régi fényét idéző, irigylésre méltó helyként megjeleníteni a szigetországot.
Komócsin Sándor, 2020. július 9. csütörtök, 20:07
Fotó: Reuters

Az úgynevezett soft power, magyarul demonstrációs hatás, ami egy ország kulturális vonzerejét, az ott élők irigylésre méltó életmódját jelenti, egyben követendő mintát kínál más országok lakónak, nagyon fontos az olyan országoknak, mint az Egyesült Királyság, amely immáron az EU-n kívül, önálló államként akar szerepelni a világ színpadán - kezdi elemzését Martin Ivens a Bloombergen megjelent publicisztikájában. Ez még akkor is igaz lenne, ha biztosra vehetnénk, hogy a brit vezetésnek sikerült jó kétoldalú kereskedelmi megállapodásokat kötnie a világ többi országával, elsősorban az USA-val, Kínával, Indiával és az EU-val.

Az Egyesült Királyság a világ legrégebbi demokráciája, egyben alkotmányos monarchia, így miniszterelnökének személyisége és a királyi család tagjainak élete mindig befolyásolta a szigetországról alkotott képet. Általában kulturált, toleráns, demokratikus helynek jelenítette meg az országot, még ha persze a brit oroszlánnak is megvan a sötét oldala. Sajnálatos módon a jelenlegi kormányfő, Boris Johnson és a királyi család többsége nem hozza azt a vonzerőt, amit a szigetország népe elvárna tőle. Egy üdítő kivétel akad: a Katalin hercegné-Vilmos herceg házaspár.

Nagy üzlet

A soft power nem is olyan puha, ha az üzletről beszélünk. Azzal, hogy bizalmat ébreszt egy ország irányt, befolyást gyakorol a külföldi befektetésekre, azzal, hogy az embereket kíváncsivá teszi az ott élőkre, hatást gyakorol a turizmusra, azzal, hogy szellemileg nyitottnak, vibrálónak láttatja az országot, vonzza a diákokat és a kulturális értékek, a színház, a szórakozási lehetőségek iránt érdeklődőket. Ezért nem jó hír a briteknek, hogy a Portland médiavállalat listáján, amely a soft power szerint rangsorolja az országokat Franciaország megelőzte az Egyesült Királyságot. A Nations Brand Indexen, amely a nemzeteket mint márkákat értéli, az ország az USA, Kína és Japán mögött a negyedik helyre szorult.

A kívülállók benyomása az egyes országokról sokat számít. Például hiába születik az Egyesült Királyságban több széles körben idézett tudományos publikáció, mint Németországban és Japánban, a világ polgárai úgy látják, hogy tudományos kutatásban a britek a németek és a japánok mögött kullognak. Az Oxfordi Egyetem eredményei a koronavírus elleni oltás terén talán javítanak ezen valamit. Eközben még London színházai, szórakozóhelyei, kocsmái is vesztenek vonzerejükből, pedig ezek tették a világ egyik kulturális központjává a brit fővárost. A járvány miatt ezek nagy része zárva van, s bár a kormány milliárdokat ígér a feltámasztásukra, a francia és a német vezetés még többet fog költeni ugyanerre a célra.

Hiányzó arcok

A brexit negatív imázsa és a koronavírus-járvány kétbalkezes kezelése nyomán nagyon nagy szükségük lenne a briteknek a nemzetközi szinten is vonzó személyiségekre. Boris Johnson miniszterelnök ugyan híres jó humoráról, de ez ma kevés. Angela Merkel német kancellárt például magasabban jegyzik morális tartása és vezetői hozzáértése alapján. A soft power egyik mércéje, hogy egy ország kormánya hogyan működik együtt másokkal, és ebben azt látjuk, hogy London a brexit kapcsán veszekszik az EU-val, az a brit-USA különleges kapcsolatban pedig legfeljebb a "kis öcsi" szerepét játszhatja.

A királyi ház körül sem áll jobban a helyzet. Harry herceg és Meghan Markle esküvőjét még milliók nézték, és sokakat jobban érdekelt az ő sorsuk, mint saját országuk főrendjeié, ám nem jól viselték a királyi családra nehezedő kötelezettségeket, és visszavonultak a közéletből - észak-amerikai civil celebként folytatják pályafutásukat. Károly herceg régóta azon a véleményen van, hogy a minimálisra kellene szűkíteni a királyi család közszerepléseit, és ebben csak megerősíthette testvére, András zaklatási botránya, amely az utóbbi miatt kérte a királynőt, hogy visszavonulhasson a közszereplésektől.

Csak egy pár van talpon

Windsoréknak és a briteknek így egyetlen ütőkártyájuk maradt: Katalin és Vilmos, Cambridge hercegnéje és hercege. Ők ketten állják a sarat, fáradhatatlanul részt vesznek a kimerítő PR-szerepléseken. A tökéletes párt jelenítik meg, akik teljesítik kötelezettségeiket, miközben a bulvársajtó nem egyszerűen várja, hogy hibázzanak végre, hanem kifejezetten vadászik minden pöttyre, amit a tökéletes képen találhatna. A Bloomberg publicistájának volt szerencséje többször személyesen találkozni Vilmos herceggel, amelyeken azt tapasztalta, hogy keményebb személyiség, mint amilyennek nyilvános szerepléseink látszik.

A pár diplomáciai jelentőségét hiba lenne lebecsülni. David Cameron miniszterelnök kormánya például kínai és indiai látogatásokra küldte a házaspárt, az utóbbi országban tett 2016-os utazásuk egyik célja azt volt, hogy ellensúlyozzák Merkel kísérleteit a német cégek indiai üzletelésének fellendítésére. Hazai pályán ők jelenítik meg az összetartozást a széthullóban lévő Egyesült Királyságban, ahol a skót függetlenségi törekvéseket tovább erősítette a koronavírus-járvány, amelyre jobban reagált a Skót Nemzeti Párt, Skócia kiválásának élharcosa, mint a londoni kormány.

HOZZÁSZÓLÁSOK