A kínai vezetés engesztelhetetlen abban a kérdésben, hogy Tajvan Kína része, ezért Donald Trump, az Egyesült Államok megválasztott elnöke durva válaszra számíthat, ha továbbra is olyan gesztusokat tesz, amelyek megkérdőjelezik ezt az elvet - derült ki a Time összefoglalójából, amely magában foglalja a hivatalos kínai sajtó reakcióit is.

Trump egy vasárnapi interjújában arról beszélt, hogy az USA a vezetése alatt nem feltétlenül veszi figyelembe ezt a kínai álláspontot. Ezzel kétségessé tette az eddigi amerikai politikát, amely tekintettel volt a kínai fél hiperérzékenységére ebben az ügyben, és ezért nem firtatta ezt a kérdést.

Történelem

Kína és Tajvan gyakorlatilag szétvált, amikor az 1949-es polgárháború vesztesei, a nacionalisták elmenekültek Tajvanra. A kommunista egypártrendszert irányító pekingi vezetés azóta tekinti az ország szakadár tartományának a szigetet, és fenntartja magának a jogot, hogy szükség esetén erővel is visszaszerezze az irányítást felette.

Adjon isten

Trump már december elején kiütötte a biztosítékot, amikor telefonon beszélt Tajvan elnökével - soha egyetlen elődje nem tett ilyen gesztust azóta, hogy 1979 óta a felek diplomáciai kapcsolatra léptek egymással. A hét végén a Fox News Sunday-nek adott interjújában továbbment ennél, kijelentette, hogy csak akkor veszi tudomásul, hogy Kína saját részének tekinti a szigetet, ha a pekingi vezetés jelentős engedményeket tesz más vitás kérdésekben.

Szerinte Kína nem működik megfelelően együtt az USA-val a jüan árfolyamának meghatározásában (azaz mesterségesen gyengíti nemzeti valutáját), Észak-Korea nukleáris kapacitásának leépítésében, illetve a dél-kínai-tengeri területi viták rendezésében. Emellett Kína ne akarja neki megmondani, hogy kivel telefonál.

Fogadj isten

A válasz kapásból érkezett. A pekingi külügyminisztérium szóvivője jelezte, hogy a kormányt komolyan aggasztják a megválasztott elnök megjegyzései, és a két ország viszonyának kölcsönösen előnyös fejlődése csak akkor képzelhető el, ha az egy Kína koncepciót mint politikai alapelvet tiszteletben tartják.

Ezt megelőzően az állami irányítás alatt álló Global Times szerkesztőségi cikkének szerzői sokkal keményebben fogalmaztak. Trump provokációra válaszul Peking támogatást, akár katonai segítséget ajánlhat fel az USA ellenségeinek a világon - írták. A cikk angol nyelvű változata hozzá teszi ehhez, hogy a megválasztott elnök gyerekesen viselkedik a külpolitikában.

Üres fenyegetés?

Nem hiszem, hogy a kormánya elismeri Tajvant - mondta a Time-nak Vang Ji-vej, a pekingi Renmin Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének igazgatója. Talán megpróbál jobb alkupozíciót felvenni a kereskedelmi vagy a gazdasági ügyek tárgyalásban. Igyekszik megfélemlíteni a kínai vezetést a Tajvannal kapcsolatos keménykedéssel. Szerintem ez a diplomáciai stratégiája - véli a kutató.

Peking válasza azonban egyenes lehet: a két ország külkereskedelmi forgalmának értéke évi 558 milliárd dollár és Kína az amerikai államkötvények legnagyobb tulajdonosa a világon: 1,19 ezer milliárd dollárnyit tart ezekből az államkincstárban. Tajvan még inkább függ Kínától, exportjának kétharmada, 130 milliárd dollárnyi kivitel köt ki a kínai szárazföldön.

Elképesztő rizikó

Ez szuperkockázatos - minősíti Trump viselkedését Nick Bisley, az ausztrál La Trobe Egyetem Ázsia-szekértője. Megvan az oka annak, hogy más politikai vezetők miért nem feszegették ezt az ügyet korábban. Tajvan viszonya Kínához neuralgikus kérdés, ami mindent megelőz a kínai politikában, és ennek megfelelően fognak reagálni.

Egyetért ezzel Seng Csiu-jüan, a Sanghaji Társadalomtudományi Akadémia Tajvan Kutatóközpontjának vezetője is. Szerinte Trump üzletemberi trükkökkel próbál eredményeket elérni egy érzékeny politikai kérdésben. A vége egy Kína és Tajvan közötti konfrontáció lehet, amiért felelősséget kell majd vállalnia.

Régi nóta

Bisley szerint a megválasztott elnök "hencegése" Ronald Reagan stratégiájára emlékeztet a hidegháború idejéből, amikor jelentősen növelte az amerikai hadsereg támogatását, mielőtt leült volna tárgyalni a szovjetekkel. (Addigra vezetési válságban került a Szovjetunió, évente változott az ország első embere, jött Mihail Gorbacsov, akire a birodalom válságának menedzselése marad - a szerk.) Trump az elnökválasztási kampányban azt ígérte, hogy 500 milliárd dollárral növeli a katonai kiadásokat.

A leendő elnök talán úgy gondolhatja, miért ne mutatná magát egy kissé magabiztosabbnak, merészebbnek a kínai-amerikai viszonyokkal kapcsolatban - véli az ausztrál szakértő. A kínaiak bizonyára elég okosak lesznek ahhoz, hogy egyelőre ne vegyék fel a kesztyűt, mert tudják, hogy Trump még nem elnök és az USA külpolitikája még nem változott.