Amikor néhány héttel ezelőtt az a hír járta, hogy Angela Merkel kancellár Nobel-díjat kaphat azért, mert befogadó nyilatkozatával gyakorlatilag kitárta Németország kapuit a szíriai menekültek előtt, Recep Tayyip Erdogan török államfő érezhetően megsértődött. Milyen érdekes - nyilatkozta -, valaki bejelenti, hogy kész befogadni néhány tízezer menekültet és máris Nobel-díjra jelölhetik, miközben Törökország 2,5 millió embernek adott átmeneti otthon, ám ezzel senki sem törődik.

Merkel és közvetve az EU ugyan végül nem kapta meg a rendkívüli elismerést, ám Erdogan begyűjthet egy csokorra való "díjat" karácsonyra - fejtegeti Alex Barker, a Financial Times (FT) brüsszeli tudósítója. Ezek nem kitüntetések lesznek, persze, ám talán még annál is értékesebb "ajándékokról" van szó, hiszen az EU politikai kedvezményeket és hárommilliárd eurót kínál annak reményében, hogy Ankara segít megoldani a kétségbeejtő bevándorlási problémát.

Térden csúszva

Vezető uniós tisztviselők úgy vélik, hogy Törökországnak - amely a legfőbb tranzit ország az Európába igyekvő menekültáradatban - van köze ahhoz, hogy idén eddig 900 ezer bevándorló lépett az öreg kontinens földjére. Ahogy egyikük fogalmazott: Csak Isten és Erdogan hozhat enyhülést ebben a problémában.

Ennek szellemében kezdték meg az udvarlást Törökország első emberének az EU vezetői, és biztosra vehető, hogy minden buktatót leküzdve a hét végi rendkívüli uniós csúcson elfogadják a nagyvonalú európai ajánlatcsomagot. Ide vezet a politikai pánik. Térden csúszva járultunk Erdogan színe elé - fogalmazott Marc Pierini, az EU korábbi törökországi nagykövete. Most aztán úgy játszik velünk, ahogy akar.

Sportos találkozó

És ez nem csupán egy túlzó megjegyzés - derül ki az FT cikkéből. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke sportos találkozónak minősítette múlt heti törökországi látogatását, amivel bizonyára arra a pikírt megjegyzésre is célzott, amit vendéglátójától kapott. Erdogan megjegyezte, hogy a volt luxemburgi miniszterelnök egy akkora országot irányított, mint egy török város. Ilyen szívózást korábban csak Vlagyimir Putyin államfő engedett meg magának José Manuel Barrosóval, a bizottság korábbi - Junckernél jóval kevésbé tekintélyes - vezetőjével szemben.

Az udvarlás része volt, hogy a török választásokat megelőzően Erdogant fogadták Brüsszelben és Merkel is ebben az időszakba látogatott el Ankarába - emlékeztet Alex Barker. Elhalasztották a Törökországról mint az EU-ba igyekvő államról szóló országjelentés nyilvánosságra hozatalát. Nem esik szó mostanában a sajtószabadság korlátozásáról, a török vezetés autokratikus hajlamairól és a kurd szeparatistákkal szembeni erőszakos fellépéséről. A migráció kérdése mindent visz.

Valamit valamiért

Az európai tisztviselők mindezt korrekt árnak vélik azért, mait az öreg kontinens cserébe kap. Hónapokon belül több millió szíriai munkavállalási és tanulási lehetőségei javulhatnak Törökországban, megerősítik a határellenőrzést és egy éven belül életbe léphet az a megállapodás, amelynek értelmében vissza lehet küldeni Törökországban az azon keresztül Európába érkezett illegális bevándorlókat. Ha a dolog működni fog, akkor Törökország gyakorlatilag Európa migrációs ütközőzónájává válik.

Mindez azonban nem elég Erdogannak, aki egyenrangúságot akar. A két éven át érkező hárommilliárd euró a hosszabb távú költségmegosztás kezdetét jelenti és a török vezető rendszeres csúcstalálkozókon akar egyeztetni európai kollégáival. Fel akarja újítani az EU-s társulási megállapodásról folytatott tárgyalásokat és vízummentességet akar a 75 millió török állampolgárnak.

Ironikus - véli az FT tudósítója -, hogy Brüsszel hirtelen rugalmassága megerősíti Erdogan korábbi véleményét, miszerint az EU eddigi kekeckedése mögött pusztán a törökökkel szembeni előítéleteik álltak. Szerinte országa gazdaságilag és jogilag is jobb állapotban van, mint a legtöbb EU-tagállam. Ha Törökország olyan fontos Európa stabilitása és Biztonsága szempontjából, miért nem engedik meg, hogy csatlakozzunk? - teszi fel a szónoki kérdést.

Pesszimisták, optimisták

Mielőtt öles léptekkel előre haladnák, azt is látni kell, hogy még a mostani megállapodással kapcsolatban is lehetnek gondok. Az EU megosztott, nehézségeket okoz a hárommilliárd euró összegereblyézése. Ha más nem, akkor Ciprus megosztottsága miatt blokkolhatja az unió és Törökország csatlakozási tárgyalásait és Párizs után aligha fog simán menni a több tíz millió török beengedése a schengeni határok mögé.

Az optimisták úgy látják, hogy Európa végre elkezdte rendezni eddig elhanyagolt viszonyát Ankarával és Ciprus újraegyesülésével kapcsolatban is megindultak a tárgyalások. Ha Brüsszel és Ankara egyezségre jut a bevándorlásról és Ciprusról, az "új európai tavaszt" hozhat Törökországba, ami előmozdíthatja a demokrácia erősödését is - véli Sinan Ulgen, a Carnegie Europe kutatóintézet munkatársa. És ez az FT szakírója szerint megérdemelne egy Nobel-díjat.