Élőben folyik a stresszteszt az európai bankok számára Nagy Britannia Európai Unióból való kilépésről döntő népszavazása nyomán - írja publicisztikájában Mark Gilbert, a Bloomberg állandó szakértője. A fontosabb európai bankok részvényeinek árfolyama már a szavazás előtt is 20 százalékot csökkent az idén, a veszteségek a népszavazás bejelentését követően megduplázódtak. Ha nem sikerül őket hamarosan megállítani a lejtőn, akkor Európa hamarosan egészen új megoldást találhat fel a "túl nagy, hogy bedőljön" probléma kezelésére fontos bankjainál, azok ugyanis olyan kicsire zsugorodnak, hogy már nem lesznek többé túl nagyok.

A mostani válság jó alkalom lehetne, arra, hogy Európa végre megtegye azt, amit a 2008-as pénzügyi válságot követően elmulasztott megtenni, de persze újabb kifogás is lehet, hogy miért nem teszi meg. Ez pedig bankrendszerének tényleges helyrepofozása.

Romokban a bankszektor

A Deutsche Bank esete jól példázza a helyzetet - mutat rá a szerző. A bank, amely egykor olyan álmokat dédelgetett, hogy ő lesz majd az igazi európai szereplője a globális befektetési bankok közötti elsőbbségért folytatott küzdelemnek, most mindössze 17 milliárd eurót ér. Ha Európa legnagyobb gazdaságának legnagyobb bankja, 37 milliárd eurónyi éves bevétellel nagyjából ugyanannyit ér, mint a mindössze 59 millió dollárnyi bevételt generáló, mobilchat szolgáltatást nyújtó Snapchat, akkor ott komoly problémák lehetnek. Nem csoda, hogy Soros György, a milliárdos befektető a Deutsche Bank részvények további esésére fogadott a hónap során - véli Gilbert.

De ott vannak a görög bankok is. Görögország immár háromszor tőkésítette fel legnagyobb bankjait, látszólag mindenféle érdemi hatás nélkül. A Piraeus Bank például értéke például a decemberi, az utolsó tőkeinjekciókori 4 milliárd euróról 1,5 milliárd euróra zuhant, két éve még 11 milliárd eurót ért.

A legnagyobb olasz bank, az Unicredit különösen megszenvedte az idei fejleményeket. Piaci kapitalizációja alig 12 milliárd euró, miközben nem teljesítő hiteleinek összértéke eléri az 51 milliárd eurót. Az olasz bankoknál felhalmozódott nem teljesítő hitelek állománya mára elérte a 198 milliárd eurót, miközben 2009 elején, a pénzügyi válság csúcsán ez még csak 40 milliárd euró körül volt. Ha ehhez még hozzá tesszük a kétséges besorolású hiteleket is, akkor a teljes veszélyeztetett olasz hitelállomány nagysága eléri a 360 milliárd eurót is. Ez megmagyarázza, hogy a Brexitet követően miért lépett fel azonnal az olasz kormány, s lapátolt 40 milliárd eurónyi állami segítséget bankrendszerébe a németek bosszankodása ellenére is, akik szerint ezzel az olaszok súlyosan megsértették az állami beavatkozás korlátozására hozott szabályokat.

Ez most különleges helyzet

Európa nem kockáztathat meg most egy ilyen vitát, különösen azokban az időkben, amikor legalább az egység látszatát kellene felmutatnia - véli a szerző. Az európai szabályozó hatóságoknak fel kellene ismerniük, hogy sokkal fontosabb egy működő bankrendszer annál, minthogy görcsösen ragaszkodjanak a szabályozási rendszer konzisztenciájához. Máskülönben az összes erőfeszítés, amelyet az ECB tesz monetáris politikája során az európai gazdaság fellendítése érdekében kudarcra lesz ítélve. A hatóságoknak vissza kell fogniuk magukat. Ahhoz, hogy ne veszítsenek arcot, a Brexitet olyan különleges eseménynek kell minősíteni, amelyre való hivatkozást sok nemzetközi szerződés tartalmaz, s amelyre hivatkozva megállapodások végrehajtását fel lehet függeszteni különleges katasztrófák esetén.

Szükség van egy olyan lazább rendszerre, amely megengedi a kormányoknak, hogy kimentsék bajba került bankjaikat. Ez nem jelenti azt, hogy félre kéne dobni azokat a szabályokat, amelyek szerint egy-egy bajba került pénzintézet kimentésekor az adófizetői pénzek megkímélése érdekében a helyzet rendezésébe be kell vonni az adott bank részvényeseit és kötvényeseit is. Azonban a szabályok alkalmazásában nagyobb rugalmasságot lehetne tanúsítani, különös tekintettel a jelenlegi rendkívüli körülményekre. Az Egyesült Királyságban a Bank of England máris előállt olyan tervekkel, amelyek a brit pénzintézetek számára lazítana a tőkemegfelelési szabályokon.

Lépni kell, itt az esély

Jonathan Tyce, a Bloomberg Intelligence bankelemzője szerint a részvényárfolyamok mostani összeomlása jó alkalom lehetne a szabályozói hatóságoknak arra,  hogy megadják a szükséges mértékű felmentést az állami szerepvállalások korlátozása alól. Ez lenne ugyanis szükséges az európai bankok tőkehelyzetének rendezéséhez. Az ECB-nek a rossz likviditási helyzet és az apadó tőketartalékok kínálta szituációt felhasználva újra kellene értékelnie szabályozói szerepét - véli.

Amerika gyorsan rendezte bankjai helyzetét a 2008-as hitelválságot követően. A mérlegeket újratőkésítették, a rossz eszközöket leírták és új szabályozási keretrendszert alakítottak ki. Európa nem tette meg. Most itt az újabb esély arra, hogy megtegyék azt, amit egyszer már elmulasztottak. Ha nem teszik, akkor azzal azt kockáztatják, hogy a Brexit krízis egy totális pénzügyi katasztrófába torkollik.