Visszakézből kaphat pofont a magyar kormány a Google-től a reklámadó miatt

A magyar reklámadóhoz kapcsolódó szankciórendszer összeegyeztethetetlen az uniós joggal, a törvény hatálya alá tartozó külföldi illetőségű reklámszolgáltatók bejelentkezési kötelezettség viszont nem ellentétes e joggal - derül ki az Európai Bíróság kedden kiadott előzetes döntéshozatali eljárásában megfogalmazott ítéletét.
Szabó Zsuzsanna, 2020. március 3. kedd, 11:48
Fotó: Getty Images

A 2020. március 3-i Google Ireland ítéletben (C-482/18) a Bíróság nagytanácsa kimondta, hogy egy olyan tagállami szabályozás, amely a valamely másik tagállamban letelepedett reklámszolgáltatókat a reklámadó-kötelezettségük tekintetében bejelentkezési kötelezettség alá veti, nem ellentétes a szolgáltatásnyújtásnak az EUMSZ 56. cikkben biztosított szabadságával.

Ez még abban az esetben is így van, ha a Magyarországon letelepedett ilyen szolgáltatásokat nyújtók mentesülnek e kötelezettség alól arra tekintettel, hogy az említett tagállam területén alkalmazandó bármely másik adó tekintetében fennálló adóalanyiságuk címén összehasonlítható bejelentési vagy nyilvántartásba vételi kötelezettség alá esnek - állapította meg az Európai Bíróság.

A szankciók rendszere viszont nem oké

Ezzel szemben a bíróság megállapította, hogy a fenti elvvel ellentétes e szabályozás azon része, amely azt írja elő, hogy a Magyarországtól eltérő másik tagállamban letelepedett olyan szolgáltatásnyújtókkal szemben, amelyek nem tettek eleget a bejelentkezési kötelezettségüknek, néhány nap alatt egymást követően több mulasztási bírság kerül kiszabásra, amelyek halmozott összege elérheti a több millió eurót, anélkül hogy az illetékes hatóság az e bírságok halmozott összegét végleges jelleggel megállapító határozat elfogadását megelőzően biztosítaná e szolgáltatók számára a kötelezettségeik teljesítéséhez szükséges időt, hogy lehetőséget adna számukra az észrevételeik megtételére, illetve hogy e hatóság maga vizsgálatot folytatna le a jogsértés súlyossága tekintetében.

A bíróság ugyanakkor kiemeli, hogy azzal a Magyarországon letelepedett szolgáltatásnyújtóval szemben, amely az adózási rendelkezéseket megsérti a bejelentkezés vagy nyilvántartásba vételi kötelezettségének elmulasztásával, a bírság összege lényegesen alacsonyabb, és az az ilyen kötelezettség folyamatos be nem tartása esetén sem ugyanolyan mértékben és nem is szükségszerűen olyan rövid határidőkön belül növekszik a bírság összege, mint a külföldi illetőségű cégeknél.

Megsorozták a Google-t

A jelen ügyben az ír jog szerinti Google Ireland társaság, amely a reklámadó hatálya alá tartozó tevékenységet folytat, elmulasztotta az ezen adóval összefüggő bejelentkezési kötelezettségének teljesítését. Erre tekintettel e szolgáltatóval szemben, első alkalommal, 10 millió forint (hozzávetőleg 31 ezer euró) összegű mulasztási bírság, ezt követően pedig néhány napon belül további mulasztási bírságok kerültek kiszabásra, amelyek együttes összege elérte az 1 milliárd forintot (hozzávetőleg 3,1 millió euró), ami a bejelentkezési kötelezettség teljesítésének elmulasztása esetére a magyar szabályozásban előírt mulasztási bírságok maximális összegének felelt meg.

A Google Ireland a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt vitatta egyrészt a külföldi illetőségű reklámszolgáltatókkal szemben fennálló bejelentkezési kötelezettségnek, másrészt pedig az ilyen bejelentkezés elmulasztásához kapcsolódó szankciórendszernek az uniós joggal való összeegyeztethetőségét. Ezen érvelés arra vezette e bíróságot, hogy előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel forduljon az Európai Bírósághoz.

Az Európai Bíróság emlékeztet arra, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadsága tiltja minden olyan nemzeti szabályozás alkalmazását, amely alkalmas arra, hogy a tagállamok közötti szolgáltatásnyújtást az tisztán egy tagállamon belüli szolgáltatásnyújtásnál nehezebbé tegye. Ez az elv ily módon megköveteli az ezen alapvető szabadságot érintő minden olyan korlátozás megszüntetését, amely azon alapul, hogy a szolgáltatás nyújtója a szolgáltatásnyújtás helyétől eltérő tagállamban telepedett le.

Nemzeti hatáskörre hivatkozva sem lehet visszaélni az adóztatással

A bíróság rámutatott arra, hogy a szóban forgó bejelentkezési kötelezettség nem köti feltételekhez a reklámok közzétételére irányuló tevékenység Magyarország területén való folytatását, és az fennáll függetlenül attól, hogy mindezen, a magyar reklámtörvény hatálya alá tartozó szolgáltatók letelepedési helye hol található, így ez az adminisztratív követelmény önmagában nem képezi a szolgáltatásnyújtás szabadságának akadályát. A bíróság megállapította, hogy a jelen ügyben egyáltalán nem volt megállapítható olyan eltérő bánásmód, amely alkalmas arra, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadsága korlátozásának minősüljön, mivel minden szolgáltató mentesül a bejelentkezési kötelezettség alól, amennyiben bármely más Magyarországon kivetett közvetlen vagy közvetett adónem hatálya alá tartozó adózóként már bejelentkezett vagy nyilvántartásba vételre került az adóhatóságnál. E mentesség nem bír visszatartó erővel, ugyanakkor a már nyilvántartásba vett szolgáltatók tekintetében elkerülhető valamely adminisztratív követelmény felesleges teljesítése.

Az adózással kapcsolatos szankciókat illetően a bíróság emlékeztetett arra, hogy jóllehet az adóztatással kapcsolatos szankciók rendszere uniós szintű harmonizáció hiányában a tagállamok hatáskörébe tartozik, az ilyen rendszerek nem járhatnak az EUM-Szerződésben előírt szabadságok veszélyeztetésével.

Ebben az összefüggésben a bíróság megállapította, hogy a bejelentkezési kötelezettség elmulasztásához kapcsolódó szankciórendszer formálisan megkülönböztetés nélkül alkalmazandó minden olyan adóalanyra, amely nem teljesíti a bejelentkezési kötelezettségét, függetlenül attól, hogy melyik tagállamban telepedett le. Ugyanakkor valójában csak a Magyarországon adóilletőséggel nem rendelkező adóalanyokat fenyegeti annak veszélye, hogy velük szemben e szankció kiszabására kerül sor.

A bíróság szerint nem vitás, hogy a Magyarországon letelepedett reklámszolgáltatók szankcionálhatók a nemzeti adójogi szabályozás általános rendelkezései alapján velük szemben előírt hasonló bejelentkezési és nyilvántartásba vételi kötelezettségek teljesítésének elmulasztása miatt, de a reklámadóhoz kapcsolódó szankciórendszer olyan mulasztási bírságok kiszabását teszi lehetővé, amelyek összege jelentősen magasabb, mint a Magyarországon letelepedett reklámszolgáltatókra a nyilvántartásba vételi kötelezettség megsértése miatt kiszabható mulasztási bírságok.

Másfelől a magyarországi illetőségű szolgáltatókra kiszabott összegek, illetve az e rendszerhez kapcsolódó határidők sem olyan szigorúak, mint amelyeket a reklámadóról szóló törvény által előírt szankciók keretében alkalmaznak.

Az Európai Bíróság ezek alapján megállapította, hogy ez a bánásmódbeli különbség, amelyet aránytalannak és következésképen nem ítél igazoltnak, a szolgáltatásnyújtás szabadságának az EUMSZ 56. cikk által tiltott korlátozásának minősül.

Mi az az előzetes döntéshozatali eljárás?
Az előzetes döntéshozatali eljárás lehetővé teszi a tagállami bíróságok számára, hogy az előttük folyamatban lévő jogvita keretében az uniós jog értelmezésére vagy valamely uniós jogi aktus érvényességére vonatkozó kérdést terjesszenek az Európai Bíróság elé. A bíróság nem dönti el a tagállami bíróság előtti jogvitát. A nemzeti bíróság feladata, hogy az ügyet az Európai Bíróság határozata alapján elbírálja. E határozat ugyanakkor a tartalmilag hasonló kérdésben eljáró más nemzeti bíróságokat is köti.

 

HOZZÁSZÓLÁSOK