A madarak és a szélturbinák konfliktusa lényegében az utóbbiak 1990-es években kezdődő drasztikus volumenű terjedése óta létezik. Leginkább úgy, hogy a szélerőművek kárt tesznek, vagy akár meg is ölik az arra repülő, a lapátokba ütköző állatokat. Tanulmányok készültek az elmúlt évtizedekben a jelenségről, és bár a madarak halálozását soha nem lehet figyelmen kívül hagyni, a bizonyíthatóan legfeljebb 1-2 madár/turbina/év meglehetősen alacsony arány (például az ember egyéb természeti beavatkozásaihoz viszonyítva).

A szélerőművek száma, mérete és kiterjedése azonban a világban folyamatosan és drasztikusan nő, így a téma mindig a felszínen marad. Különösen éles vita tud kialakulni ez ügyben akkor, ha védett állatokról van szó, de az is igaz, hogy régóta általános elvárás, hogy már a szélfarmok tervezése és engedélyezése során is számos olyan tételt és körülményt be kell kalkulálni, amely az adott területen élő, ott előforduló madarakhoz (vadon élő állatokhoz) kapcsolódik.

Kapcsolódó

Így került be az a természetvédelmi regula, hogy a védett fajok életkörülményeit is védeni kell, hogy a szélfarmok nem épülhetnek például vonulási útvonalak közelébe, illetve: hogy a tornyok és lapátok működési helyszínéül kiszemelt területekről alapos élővilág-térképpel is rendelkezni kell. Számos más kikötés is van - hasonlóképpen szigorú madárvédelmi előírások vonatkoznak a repterek működésére, de a nagy, egybefüggő üvegfelülettel burkolt épületek üzemeltetőire is. Ezzel együtt fontos, hogy a vadon élő állatokra gyakorolt hatásokat a szélerőművek tervezése, építése és üzemeltetése során figyelembe vegyék. Már csak a technológia globális méretű, gyors fejlődése és elterjedése miatt is.

A probléma nagyságának valós felmérésére és a megoldások kutatására évek óta zajlanak vizsgálatok, és ma már annál jóval kifinomultabb megoldások is bizonyítást nyertek, minthogy a madarakat adott esetben el kell költöztetni a lakóhelyükről a szélerőművek - és az áramtermelés érdekében. Ilyen megoldással álltak elő a Norvég Természetkutató Intézet (Norsk institutt for naturforskning, NINA) kutatói tavaly nyáron, amikor a 150 MW termelési kapacitású, szárazföldi Smola szélfarmon végzett több éves adatgyűjtés és adatelemzés, illetve tesztelés eredményeként arra jutottak, hogy ha a turbinalapátok egyikét (a három közül) feketére festik, akkor e kontrasztfestés önmagában több mint kétharmadával (72 százalékkal) csökkenteni tudja az ütközésben megsérülő vagy elpusztuló madarak számát.

Miért nem látják a madarak a lapátokat?

A norvég tudósok szerint a szélturbina lapátjainak ütköző madarak az emberi fogalmak szerint  "nem jól látják" a rotort. A legvalószínűbb feltételezés az, hogy a forgó fehér pengéket - melyeknek hossza meghaladhatja a 100 métert, és a lapárvégeken mérhető maximális sebesség elérheti 300 km/órát is - szintén általában gyorsan repülő madarak nem mozgó tárgyként érzékelik és azonosítják. Hanem valamiféle elmosódott, elmaszatolódott tárgynak, ami viszont (szerintük) nem mozog - így valószínűsítve az ütközést. Ezek csökkentésére ezért lehet jó megoldás, ha az átfestett egy-egy rotorlapát afféle megerősítő-figyelemfelhívó vizuális jelzésként szolgálhat, mert így a madaraknak megfelelő időben adhat lehetőséget a kitérő manőverre.

Az új megoldás azonban első nekifutásra képes volt még a norvég megoldásnál is jelentősebb madár-baleseti aránycsökkenést produkálni. Ehhez a fekete festéknél jóval többre volt szükség: egy olyan kameratorony rendszerre (illetve az arra fejlesztett analitikai és szoftverrendszerre), mely a szélturbinák vezérléséhez kapcsolódva reagál a környezetében felbukkanó madarakra.

Az IdentiFlight madárérzékelő rendszer ötvözi a mesterséges intelligenciát a nagy pontosságú optikai technológiával a sasok és más védett madárfajok felderítésére. A cég küldetésének tekinti, hogy csökkenthető legyen a szélerőműves fejlesztőkre és üzemeltetőkre nehezedő nyomást az ügyben, hogy az építményeik, a forgó szélturbina lapátok védett állatfajok életét veszélyeztethetik. Egy olyan kifinomult rendszert építettek, mely nem csak az ütközések valószínűségét csökkenti minimálisra - például azáltal, hogy akár több turbina működésének korlátozását is megteheti a szélerőmű vezérlőrendszerein keresztül, ha úgy észleli, hogy a madarak repülési útvonala miatt az állatok ütközésveszélyben vannak kitéve. Hanem még a szélturbinák építése és installálása előtt pontosan számszerűsíteni képes a terület madáraktivitását.

Az optikai felismerést és a gépi tanulási technológiákat ötvöző madárvédelmi rendszert élesben egyből nehéz körülmények közt tesztelték: a Duke Energy 2010 óta működő Top of the World Windpower nevű, 200 MW-os szélerőmű parkjába, Wyomingba. Az eredmény: 82 százalékos hatékonyságjavulás. A mérésekről, a módszertani és a kutatási eredményekről a Journal of Applied Ecologyban hosszú értekezés jelent meg, de a rendszerrel az Amerikai Szél és Vadvédelmi Intézet (American Wind and Wildlife Institute, AWWI) is tesztelt - ők 96 százalékos hatékonyságot mértek.

Az AWWI kifejezetten úgy véli, hogy a technológiai fejlődés még tovább növelheti az IdentiFlight hasznosságát. A rendszer az adatbázisban jelenleg 47 millió felvétel van a védett fajokról, melyet felhasználva folyamatosan képesek jobb reagálásokra - úgy is, hogy minimálisra csökkentik a szélerőmű termelési veszteségét.