Lakonikus nyilatkozattal törte le a házilagos kólafőzésre hajlamos amatőrök lelkesedését a Coca-Cola Co.: a nyilvánosságra került recept nem a Coke igazi formulája - idézte a cég közleményét az ABC News. A nyilatkozatot mindazonáltal bizonyára nem véletlenül időzítették a tőzsdenyitás előtti időszakra.

Ira Glass újságíró a This American Live rádióműsor vendége azt állítja, hogy egy 1979-es újságcikkben közölt fotón az eredeti 19. századi kólarecept látható. A formulát közölte is - magyarul a Pénzcentrum.hu internetes portálon olvasható.

A házi kólamixelést persze eleve korlátozza, hogy van egy eleme az italnak, amihez legálisan csak a Coca-Cola juthat hozzá, mégpedig a kokalevél kivonata. Glass elmondása szerint a vállalat és az amerikai kábítószer-ellenes hivatal megegyezése alapján a Coca-Cola importálhat kokalevelet, amit egyetlen gyárban dolgoznak fel az USA-ban, és az ott készülő folyékony alapanyagot kizárólag a Coca-Colának szállítják.

A titkos receptek hagyománya

Az Egyesült Államokban nagy hagyománya van a titkos recepteknek, illetve az azokkal kapcsolatos regényes történeteknek. A McDonald's Big Macjának speciális szószáról például senki sem tudott addig, amíg egy fineszes reklámszakember 1975-ben bele nem fogalmazta az egyik hirdetésbe, miszerint a nevezetes étel még egy különleges szószt is tartalmaz.

A KFC Chicken hogy hogy nem hagyta a sajtó tudomására jutni titkos receptjének ideiglenes átköltöztetését. Az eredeti kézzel írott dokumentumot hét évtizeden át őrizték egy széfben, ám egy épületfelújítás miatt ideiglenesen ki kellett venni a zár alól. Ezt a feladatot egy biztonsági cégre bízták, amelynek felfegyverzett emberei páncélautóban szállították szupertitkos, agyonvédett ideiglenes otthonába a formulát.

Mrs. Fields sütireceptjének összetevői a nyolcvanas évek végén egy körlevélben terjedtek, mire Debbi Fields üzletei ajtaján tudatta vendégeivel, hogy formulája "finom üzleti titok". Hasonló esetek fordultak elő a Waldorf-Astoria egyedi süteményeivel és mások édességeivel.

Vannak olyan ételek, amelyek elkészítését a csomagolásukon feltüntetett összetevők alapján próbáltak dekódolni egyes vásárlók - eddig kevés sikerrel. A Winston-Salem N.C. fánkforgalmazó beperelte egyik saját üzletét, amiért az - kifogyván az összetevőkből - az eredeti recepttől eltérő módon készült fánkokat értékesített.

A WD-40 kenőanyag termékleírását soha nem szabadalmaztatták, mert még azt is el akarták kerülni, hogy így nyilvánosságra kerüljön az összetevők listája. Norm Larsen, aki 1953-ban megalkotta a WD-40-et negyvenszer tökéletesítette annak összetételét és készítési módját, a titkos formulát pedig egy bankban őrzik.

Sajátos eset a mexikói ételeket kínáló Taco Bell étteremláncnál kapható marhahús ügye. Egy kaliforniai nő beperelte a céget, azzal vádolván, hogy a húsnak csak 35 százaléka igazi marhahús, a többi tartósítószer, adalékanyag és más hasonló töltelékanyag. A Taco Bell tagadja a vádat, azzal védekezve, hogy a felszolgált marhahús 88 százaléka valódi. A kérdés már csak az, hogy a maradék 12 százalék akkor micsoda?