Azt, hogy ki ül a sportvilág trónján, nem feltétlenül, pontosabban nem kizárólag a pályán nyújtott teljesítménye határozza meg. A márkajelzéssé váló sportolói nevek mögött meghúzódó reklámérték ugyanennyit nyom a latban. A profik márkaértéke alapján Tiger Woods a legértékesebb sportoló a világon, akinek a neve nem kevesebb, mint 64 millió dollárt ér. A legjobban csengő csapatnév 351 millió dollárt ér, és a Machester United tulajdonosa birtokolja. A legtöbbet érő sportvállalat értéke messze felülmúlja az előzőeket, hiszen az ESPN márkajelzés értéke 7,5 milliárd dollár. A legtöbb bevételt hozó sportesemény továbbra is az amerikai szuperkupa-döntő, amely 2007-ben 336 millió dollárt hozott a szövetség számlájára. A Forbes által idén először elkészített lista a sportolókat nem a csapataiktól vagy a versenyekből származó fizetésük alapján, hanem a járulékos bevételeik alapján rangsorolja. A Forbes arra volt kíváncsi, hogy az adott sportolók és csapatok reklámból származó bevétele mennyivel haladja meg a sporttársak átlagát, hiszen ez az, ami leginkább tükrözi a nevük - márkajelzésük - értékét. Tiger Woods, például, tavaly 87 millió dollár kiegészítő jövedelemre tett szert, 64 millióval többre, mint a 10 legjobb profi golfozó kiegészítő jövedelméből vont átlag. A Forbes értékelése szerint a Manchester United márkaértéke meghaladja a Real Madrid nevének 288 milliós értékét, valamint a Bayern München nevéhez köthető 255 millió dolláros bevételt is. A legnagyobb sportmárkának számító ESPN márkajelzés értékét némiképp alulmúlja a Nike 5,6 milliárd dolláros értéke, amely a 2008-as olimpia végére biztosan jelentősen megugrik majd, hiszen a pekingi nyitóünnepség során a Nike logója a sportmárkák között egyedüliként jelenik majd meg. Napi bevétel szempontjából mind az olimpia (176 millió dollár) mind a foci-vb (103 millió dollár) elmarad az először 1976-ban megrendezett szuperkupa döntő egy estés bevételeitől (336 millió dollár), amely a negyedik legnagyobb nézettséget élvező műsor az Egyesült Államokban. A szuperkupa vasárnapi döntője a kezdeti alacsony látogatottságú rendezvényből mára szinte nemzeti ünneppé nőtte ki magát Amerikában, amely jól mutatja az esemény márkaértékét.