Rick Wagoner, a General Motors, Alan Mullaly, a Ford és Bob Nardelli, a Chrysler vezérigazgatója tegnapi kongresszusi meghallgatásukon kétségbeesett kísérletet tettek arra, hogy meggyőzzék a törvényhozókat arról: érdemes kisegíteni a kátyúból az amerikai autóipart. Lényegében térden állva könyörögtek segítségért, igyekezve bizonyítani, hogy megtették az első lépéseket - elbocsátottak több tízezer embert és átállnak a kisebb fogyasztású autók gyártására - vállalataik rendbe tétele érdekében.

Politikus és közgazdász támogatóik azzal érvelnek, hogy az autógyártók csődje közvetlenül és közvetve 2 millió munkahely megszűnésével járna, minthogy Detroit az amerikai feldolgozóipar fellegvára. Emellett a következő években 100 milliárd dollár adóbevételtől esne el az állam. Az autógyártók vezérei igyekeztek bizonyítani, hogy csak addig van szükségük rendkívüli anyagi támogatásra, amíg magához tér a piac és új modelljeik felkeltik a vásárlók érdeklődését.

Az ellenzők kétlik, hogy a technológiai váltás segítésére megszavazott 25 milliárd dollár megfejelése újabb 25 milliárddal segítene az elmúlt években rosszul vezetett cégeken. Szerintük a csőd lenne a legjobb megoldás, ami lehetővé tenné a szakszervezetekkel kötött előnytelen kollektív szerződések felülvizsgálatát.

Pillanatnyilag úgy látszik, hogy a Kongresszus a jelenlegi összetételében nem szavazza meg az újabb kedvezményes hitelt, mert a republikánusok és néhány demokrata ellenzi azt. Ezzel szemben elképzelhető a már megszavazott 25 milliárd felhasználási szabályainak megváltoztatása: így abból fedezhetnék folyó kiadásaikat is a vállalatok.