Nagy öngólt rúghat a Tesco - a vásárlók is rosszul járhatnak

A Nagy-Britanniában zajló kiskereskedelmi háborúban észszerű lépésnek tűnik, hogy a harcoló felek munkaerő-állományuk ritkításával igyekezzenek leszorítani költségeiket - kezdi a Tescónál bejelentett elbocsátások hátterét és lehetséges következményeit elemző cikkét Andrea Felsted, a Bloomberg kiskereskedelmi ágazattal foglalkozó publicistája. A túl mély költségcsökkentés azonban még a brexit okozta bizonytalanságnál is nagyobb kárt okozhat.

Fontos bejelentést tett a magyar Tesco

A Tesco 9000 embert akart elküldeni egy átfogó átszervezés keretében úgy, hogy a leépítés érinti a friss áruk értékesítését is. Bezárják az áruházakon belüli henteseket, illetve hal- és csemegepultokat 90 helyszínen. Az indoklás szerint a fogyasztók vásárlási szokásainak megváltozása miatt a vevők kevésbé veszik igénye ezeket a szolgáltatásokat, mint korábban. Kétségtelen tény, hogy a Tesco vezetőinek bizonyítaniuk kell részvényesek, akik zsírosabb profitot akarnak látni a cég könyveiben lehetőleg már tegnap.

Három és fél százalék

Dave Lewis vezérigazgatónak hamarosan számot kell adnia arról, hogy képes-e a vállalatból kiszorítani a 3,5-4 százalék közti profitrátát 2020 februárjáig. Ezt a sávot vállalták, és az sem lenne jó, ha nem tudnák teljesíteni, de az sem, ha túl hamar célt érnének. A HSBC bank elemzőinek becslése szerint 2020-ra elérik a sáv alját: pontosabban 3,6 százalék lehet a Tesco profitrátája. Lewis, aki mániákus költségcsökkentéseivel korábbi munkahelyén, az Unilevernél kiérdemelte a Drastic Dave gúnynevet, azt tervezi, hogy 2020 második hónapjáig 1,5 milliárd fonttal vágja vissza a cég költségeit a négy évvel korábbihoz képest.

Logikus, hogy a lefaragások jelentős része az élelmiszerrészlegeket érinti, mivel ezek a leginkább munkaerő-igényes tevékenységek, ám ha túlzásokba esnek, az ronthatja a vásárlók kiszolgálását. Az idősebb vevők például beérhetik két szelet sonkával a családi csomagolás helyett, amit valakiknek össze kell állítaniuk, és egyébként is szeretnek csevegni a személyzettel. Ez az egyik különbség, amivel a nagy áruházak megkülönböztethetik magukat a nagyon spórolós diszkontoktól.

Nem kívánt mellékhatás

Van azonban ennél nagyobb kockázat is, amivel a Bloomberg cikkírója szerint a Tesco vezérének számolnia kell. Elődje, Philip Clarke idején a vállalat nyeresége növelése és a külföldi terjeszkedéséhez szükséges tőke előteremtése érdekében kőkeményen csökkentette költségeit. A végeredmény az lett, hogy a vállalat túlságosan "kicentizve" működött, például az áruházak koszosak maradtak, mert nem volt, aki takarítson. A most tervezett elbocsátásokkal elküldenék az alkalmazottak három százalékát, ami könnyen hasonló nem kívánt mellékhatásokkal járhat.

És a Tesco vezetősége a közelmúltból is láthat példákat arra, milyen csapdába eshet vagy mit nyerhet. A rivális J. Sainsbury Plc-nél új menedzsmentstruktúrát vezettek be. Ezt sikerült a nyári hőhullám idejére időzíteniük, aminek az lett az eredménye, hogy a vezetési vákuum miatt üresen maradtak a szezonális áruk polcai. Eközben a WM Morrison Supermarkets Plc éppen ellenkező utat választott: külön hangsúlyt fektet a friss és a félig kész élelmiszerek értékesítésére, vállalva ennek költségeit.