Az elmúlt hetek nem hozták el a 2008. őszi pénzügyi válság megismétlődését, a német városokban nem formáltak sorokat a pénzintézetek előtt a pénzükért sorban álló emberek. A kellemetlen helyzetek annak ellenére elmaradtak, hogy február közepén az európai bankok - köztük az óriási Deutsche Bank - nehéz pillanatokat éltek át a tőzsdéken.

Ez nagy szerencse, mert úgy tűnik, hogy a közös európai valuta aligha élhetne túl egy újabb bankválságát - írja elemzésében Matthew Lynn, a MarketWatch pénzügyi szakírója. Ha a bankok elsüllyednének, örvényük magával húzná a mélybe az eurót is.

Nagy izgalmak

Volt olyan időszak ezekben a hetekben, amikor Deutsche Bank részvényárfolyama zuhant. A papírok értéke a múlt havi több mint 20 euróról a 13 euró feletti tartományba esett. A pénzintézet egyes kötvényeinek értéke minden idők legalacsonyabb szintjére került, cds-árazásuk megugrott. Néhány befektetőt megérinthetett a kísértés, hogy a bank túlélése ellen fogadjon.

A helyzet annyira rossznak látszott, hogy John Cryan vezérigazgató kiállt a kamarák elé megnyugtatni a befektetőket. A bank pénzügyei sziklaszilárd alapokon állnak - derült ki szavaiból. Ez az a vezetői komment, amitől sokakon kitör a frász. A megrázkódtatás még nagyobb volt az olasz bankszektorban - amely a békés időkben is viszonylag törékeny - és elkezdett áthullámzani a franciára is.

Más lenne a bankmentés

Nehéz megmondani, mi lehetett a nagy megrázkódtatás hátterében. A hét évvel ezelőtti pénzügyi válság bebizonyította, hogy a világ bankrendszerének szereplői szoros kapcsolatban állnak egymással - a rengések átterjednek egyikükről a másikra. Közvetve az olaj és más árupiaci termékek árának csökkenése, illetve a pénzintézetek profitját elnyelő negatív kamatok hatása is megmutatkozhatott a tőzsdei zuhanásban.

A MarketWatch elemzője nem azért lát ebben a helyzetben nagy veszélyt, mert úgy vélné, hogy az Európai Központi Bank (ECB) ne tenne meg mindent a bankok megmentéséért, ha erre lenne szükség. Ugyanúgy járna el, mint a Fed, a BoE vagy a BoJ. A pénzügyi beavatkozás, a bankok esetleg szükségessé váló feltőkésítése azonban lényegesen eltérő politikai környezetben történne, mint az USA, Nagy-Britannia vagy Japán esetén

Vagy mindenki, vagy senki

Amikor tavaly nyáron a görög bankok fizetőképessége megroggyant, egy időre bezárták őket, illetve az athéni kormány és jegybank rákényszerült, hogy korlátozza az átutalásokat és a készpénzfelvételt. Ezek a szabályok azóta is érvényben vannak.

Ha az ECB pénznyomtatási lehetőségét kihasználva megmentené a német, a francia és más eurótagországbeli bankokat, azaz szemben Görögországgal máshol elmaradna a sorállás és a tolakodás az ATM-ek előtt stb., ez politikai szempontból elviselhetetlen kontrasztot jelentene. Azt az érzetet keltené, hogy az eurózóna Németország érdekeit szolgálja, nem az összes tagállamáért.

Borulna az imázs

Emellett felborítaná az övezet országainak adóssághelyzetét. Ismét Németországot példának véve a jelenlegi 71 százalékos GDP arányos tartozások 10-30 százalékponttal ugranának meg, ha egy olyan óriást is fel kellene tőkésítenie a berlini kormánynak, mint a Deutsche Bank. A német vezetés évek óta leckéket ad mindenki másnak a fegyelmezett költségvetésről - ez a politika teljesen hitelét vesztené.

És az az alternatíva, hogy hagyják bedőlni a csőd közeli helyzetbe került pénzintézetet, nem járható út. Ez recesszióba rántaná a német gazdaságot, s mivel ezen lóg fél Európa, a kontinens jelentős része hasonló bajba kerülne.

És bízva bízzál!

A MarketWatch publicistája szerint végül is abban bízhatnunk, hogy az eurózóna nagybankjainak menedzsmentjei a józan észre hallgatva, a kockázatokat kerülve vezetik a szervezeteiket. Ha nem, akkor menthetetlenné válhatnak, vagy legalábbis csak a közös európai valuta súlyos károsítása árán lennének megmenthetők.