A külföldi vásárok látogatása kötelező elem a magyar kortárs galériák életében: magasak a költségek, a legnevesebb vásárokon szigorú a jelentkezési procedúra, pénzes gyűjtőkör nélküli ismeretlenként nehéz bejutni − mégis menni kell. Nemcsak mert itthon pangás van, a vásárokon viszont potenciális vásárlókkal lehet találkozni, hanem azért is, mert azokon kurátorok, múzeumigazgatók is megjelennek, akik a művészeket olyan kiállításokra, gyűjteményekbe válogathatják be, amelyek a későbbi eladásokat segítik. A galériák tehát igyekeznek kigazdálkodni a költségeket és mennek − feltéve, ha felveszik őket.

Vitán felül siker, hogy idén az egyik legrangosabb vásárra, a maastrichti TEFAF-ra meghívták Makláry Kálmánt − ráadásul első kelet-európaiként − a fiatal galériáknak szóló Showcase szekcióba. A főleg háború utáni modernekkel, Franciaországban befutott magyarokkal, köztük Reig Judittal és Hantai Simonnal foglalkozó galerista emellett januárban részt vett a brüsszeli régiségvásáron, a Brafán, és márciusban az Art Paris-n is. Mindenhol elért üzleti sikert is − az Art Paris honlapján Reigl és Hantai munkáiért 7 és 80 ezer euró közti árakat említenek. Általában elmondható, hogy a Makláry Fine Art már egy másik árszinten mozog, mint az átlagos magyar galériák, amelyeknél a standon kiállított munkák ára nem lépi túl a 10 ezer eurós határt.

Az Art Paris-n öt magyar galéria vett részt, ami a vásár új igazgatójának is köszönhető: tavaly Budapesten járt az Art Market idején, támogatja a magyar színtért. Faur Zsófi galériája jó sajtót kapott, Magyar Ádámtól el is adott, de így is változtat koncepcióján. A magyar galériák külföldre a legmélyebb, legfontosabb műalkotásaikat viszik, de potenciális vásárlóiknak ezek túl elvontak, azokat a nagy gyűjtőket pedig nem érik el, akiknek szólhatnak. Nem szabad elfelejteni: a vásár üzlet, a kortárs műkereskedelmi értékesítéseknek már több mint a felét ilyeneken ütik nyélbe. A vevők szeretik, hogy néhány nap alatt nemzetközi kínálatot tesznek eléjük, és úgy érzik, nagyobb biztonsággal védik ki a hamisítványokat − ami szerepelt egy vásáron, az eredeti. Azt a paradoxont viszont még nem sikerült feloldani, amire külföldi galériák is panaszkodnak: az üzletükben nem tudnak eladni, viszont akinek nincs fizikai címe, az nem jelentkezhet vásárra sem.

A Dovin galéria az Art Paris-nál sikeresebbnek érezte szereplését az Art Cologne-on, ahol Péli Barna szobrait a tárlatvezetés programjába is belevették, Karsai Dániel expresszív festménye pedig vevőre talált.
Az Inda galéria másodszor vett részt a párizsi vásáron, kilenc művészt vittek, s bár el is adtak, elsősorban szakmailag érezték fontosnak a megjelenést, beleértve a kurátorok jelenlétét is. Elemi érdeke mindenkinek a hiányzó referenciákat pótolni − hangsúlyozták az Indánál. Párizs előtt a New York-i Voltára Csáky Mariann solo show-ját vitték el − ő már korábban bekerült helyi gyűjteményekbe.
A Kisterem Galéria februárban a progresszív művészettel foglalkozó Art Rotterdamon állított ki − balszerencsés kezdéssel, mert az indulás előtti napon állt le a Malév, a standot át kellett szervezni. De a galériát vezető Valkó Margit szerint így is megérte: Vécsei Júliától egy régi arisztokrata gyűjtő vett meg három rajzot, Kokesch Ádám művét pedig egy holland kórházi alapítvány vásárolta meg.  A Kisterem Kölnben is adott el Kokeschtől: munkáit szeretik a gyűjtők, mert szórakoztatóak, high technek néznek ki, de sok kézi munka nyomát is viselik. A jövőre nézve pedig kifejezetten biztató, hogy első magyar galériaként a Kistermet felvették a legfelkapottabb kortárs rendezvények közé tartozó londoni Frieze-re.