A Nemzetgazdasági Minisztérium még a költségvetési törvény benyújtásakor jelezte, hogy megszünteti több háttérintézménye önállóságát, és egyetlen nagy, ismeretlen időben és hatáskörökkel, anyagi háttérrel felálló intézménybe vonja össze az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőséget, a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézetet, valamint a Nemzeti Foglalkoztatási Hivatalt. Arról még kevesebbet tudni, hogyan is működne a gyakorlatban a tucatnyi eltérő feladatkört egybegyúró óriáshivatal.

Az azonban egyre nyilvánvalóbban látszik, hogy a minisztérium mindinkább feláldozza a hazai vállalkozások pillanatnyi úgymond versenyképességének megteremtése érdekében a korábban meglévő és jól-rosszul, de legalább működő munkavédelmi és foglalkozás-egészségügyi szakorvosi szolgálat preventív munkája eredményeképp az egészségügyi kasszában jelentkező nemzetgazdasági megtakarításokat. Legalábbis erre utal, hogy eddig több lépést is tett a korábban törvénysértő vállalkozások tisztára mosása érdekében. A legutóbbi ilyen lépés a munkaügyi jogot sértő cégek feketelistájának törlése volt, amivel a tárca bevallottan mentesíteni szerette volna az érintett társaságokat a közbeszerzésekből és állami támogatásokból való kizárás jogkövetkezménye alól.

Kapcsolódó

Egy, az egyszerű állam működéséről a Napi Gazdaság birtokába került, az NGM-ben készülő kormány-előterjesztés például három alternatíva hatásait vizsgálja a foglalkozás-egészségügy jövőjével kapcsolatban. Az előterjesztés szerint a felülvizsgálatnak javaslatot kell tennie a foglalkoztatás-egészségügyi szolgáltatások olyan irányú átalakítására, ami egyaránt szolgálja a munkavállalók és a munkáltatók foglalkozási megbetegedéssel összefüggő kockázatainak csökkentését, a vállalkozások adminisztratív terheinek csökkentését, az ezzel kapcsolatos vállalkozói ráfordítások mérséklését és a vizsgálatok hatékonyságának javítását. A munkáltatók által fizetett díjak kizárólag érdemi, mind a munkavállaló, mind a munkáltató foglalkoztatással összefüggő érdekeit szolgáló, a munkavállaló egészségügyi állapotának tényleges feltárását szolgáló vizsgálatokra használhatóak fel. Az előterjesztés szerint mintegy 25 milliárd forintra tehető a vállalkozások által évente megfizetett szolgáltatási díj összege.

A szolgálat eddig a munka-egészségügyi ellenőrzések révén az OMMF-hez tartozott, legalábbis részben. Az OMMF beolvasztása után több lehetőség is felmerült, ilyen volt az, hogy a szolgálat és a munkaegészségügy felügyelete kerüljön vissza ismét az Országos Tisztifőorvosi Hivatalhoz. Ezt a koncepciót egyébként időközben elvetették. A jelenleg vizsgált alternatívák között szerepel információink szerint az, hogy a jövőben a foglalkozás-egészségügyi ellátás a háziorvosok feladata lenne, amelyhez a munkaadók kiegészítő díjat fizetnének. Vizsgálják annak a lehetőségét is, hogy a jelenlegi általános, minden szakmára és munkakörre kiterjedő ellátás helyett csak egyes szakmákban legyen kötelező a szolgálat munkájának igénybevétele. Ezzel az elképzeléssel csak az a probléma, hogy Magyarország is ratifikálta azt az ILO-egyezményt, amelynek értelmében 1995 óta minden munkavállalóra kiterjesztették az eljárást. Az egyezmény fölmondása nélkül aligha lehetne ezt bevezetni − márpedig egy ilyen nemzetközi egyezmény fölmondása nemcsak példa nélküli lenne az utóbbi évtizedek történelmében, de hosszadalmas és sok problémával is járna.

A harmadik alternatíva az lenne, hogy bevezetik a kockázatalapú munkahelyi baleset-biztosítási rendszert. Ennek előkészítését már a munkavédelem országos programjáról szóló 2001-es országgyűlési határozat is előírta, majd a 2007−2012-re szóló, a tavalyi kormányváltás miatt végül el nem fogadott munkavédelmi országos programban is szerepelt, azonban azóta sem volt érdemi kormányzati lépés a megvalósítása érdekében. Holott több előnye is lenne a biztosításnak. Egyrészt a munkáltatói befizetések révén a biztosító teríteni tudná az ellátások, vizsgálatok költségét, és megoldódhatna a szolgálat finanszírozása is: 2007-ben ugyanis megszűnt a foglalkozás-egészségügyi szakorvosok OEP-ellátás terhére való beutalási joga, vagyis lényegében a bonyolultabb egészségügyi problémák szakorvosi kivizsgálásának finanszírozása. A biztosítási rendszerrel egyébként megszűnne a foglalkozás-egészségügyi orvosok direkt függése a munkaadóktól, ami javíthatná a megbetegedések gyanújának bejelentési hajlandóságát, és így védenék a többi, azonos helyen dolgozó munkavállalót is. Az ellátás színvonalát is javítaná. Az előterjesztés szerint a Nefmi-nek decemberre kellene elkészülnie a szolgálat átalakítási koncepciójának első változatával, ezt követően a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács tárgyalhatná a koncepció vállalkozásokat érintő elemeit, majd a kormány dönt a változásokról.

Foglalkozási megbetegedések száma és gyakorisága (1989-2010)
ÉvÖsszes esetKeresőképtelenKeresőképtelen100 ezer aktív
(darab)esetszám (darab)arány (százalék)keresőre jutó eset
1989142465045,629,6
19958295156222,8
200056728450,115,1
200547332568,712,3
201027421779,27,2
Forrás: Forrás: Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézet