Az Országos Munkahigiéniés és Foglalkozás-egészségügyi Intézet (OMFI) 2010-ben 274 foglalkozási megbetegedést vett nyilvántartásba, azonban ezek súlyosabbak voltak, mint 2009-ben, mivel az akkori esetek 75 százaléka helyett tavaly már 79 százaléka járt keresőképtelenséggel. Nőtt a regisztrált fokozott expozíciós esetek száma is, 35-ről 102-re, azaz majdnem háromszor annyi ilyen jutott a hatóságok tudomására, mint két éve.

Az OMFI következtetése szerint sem a munkaadó, sem a munkavállaló, sem pedig a foglalkozás-egészségügyi orvosi szolgálat nem érdekelt a bejelentésekben, a biológiai monitoring rendszer működésképtelensége miatt kevesebb az esély a megfelelő prevencióra, hozzájuk viszont csak a legsúlyosabb, esetenként tömeges megbetegedéssel járó esetek jutnak el. A szervezet szerint kizárólag a  veszélyeztetett munkahelyek gyakoribb célellenőrzésével, vagy a kötelező monitoring vizsgálatok elmaradása esetére alkalmazott szigorú szankciókkal nem javítható a helyzet, szükséges a hatályos szabályozás átalakítása is.

Kérdés persze, hogy mindez hogyan valósítható meg akkor, amikor a munkavállalók munkahelyi biztonságát, egészséges munkakörülményeit szavatolni hivatott Nemzetgazdaság Minisztérium épp a napokban terjesztett be egy olyan törvénymódosítást, ami lehetővé teszi, hogy a munkavédelmi előírásokat legkevésbé betartani hajlamos kisvállalkozói szektor kihúzza magát az ellenőrzések szigora alól.

A múlt pénteken benyújtott salátatörvény ugyanis mentesíti a kkv szektort a munkaügyi, munkavédelmi ellenőrzéseknél a súlyos jogsértések azonnali, mérlegelés nélküli szankcionálása alól - legalábbis az első ellenőrzésnél talált jogsértések esetében.  Összevetésképp 2011 első negyedévében az összes munkabaleset (3339 darab jutott a hatóságok tudomására) több mint fele a 250 főnél kevesebb dolgozót foglalkoztató munkaadóknál fordult elő, a 22 halálos munkabaleset közül 19 szintén a három, e kategóriába eső munkáltatói körnél történt.

Az elmúlt években pedig már a foglalkozás-egészségügyi előírások ellenőrzése is az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelet hatáskörébe tartozik - egyebek között ennek köszönhető, hogy egyáltalán nagyobb figyelmet kapnak a foglalkozási megbetegedések is.

Egyre veszélyesebb az egészségügyben dolgozni

A tavaly regisztrált foglalkozási megbetegedések 34 százalékát nőknél jegyezték fel, azonban körükben leggyakoribb a fertőző és a bőrbetegségek előfordulási gyakorisága. Vélhetően azért, mert a második legtöbb megbetegedést produkáló egészségügyi és szociális ellátás ágazatban jellemzően ők dolgoznak többen. Több egészségügyi és szociális intézménynél fordult elő, hogy az ellátottaktól calici vírust kaptak el a dolgozók, és tömegesen betegedtek meg.

Akadt, ahol a felújítás miatt nem volt megfelelő a dolgozók munkavédelme, másütt nem munkavédelmi hiányosság okozta a járványt. Volt példa tömeges rühösségre is, amelyet egy, csak a boncolásnál diagnosztizált betegtől kaptak el a kórházi dolgozók. A regisztrált esetek 10 százaléka egyébként hepatitis volt, 9 százaléka tuberkolózis, míg a fennmaradó rész biológiai kórok okozta megbetegedés volt.

A férfiaknál elsősorban az évtizedekkel ezelőtt bezárt bányákban összeszedett szilikózis, valamint a vibráció, az ionizáló sugárzás okozta és a légzőszervi megbetegedések a leggyakoribbak. A férfiaknál a leggyakoribbak a fokozott expozíciós esetek is: tavaly például egy Pest megyei akkumlátorgyártó üzemben 15-en szenvedtek tömeges ólommérgezést a nem megfelelően karbantartott gyártósortól. Az eset súlyosságát jelzi, hogy a fokozott ólomfelszívódást már 2008-ban kimutatta az orvosi vizsgálat, azonban az üzemvezető kérésére nem jelentették az OMFI-nak és a OMMF-nek.

Az ólommérgezés egyébként meglehetősen gyakori az utóbbi években annak ellenére is, hogy már alig használják az iparban. Épp ezért nem is számolnak a munkaadók a kockázattal, holott hídfelújításoknál, régi fémhulladék darabolásánál, hegesztésnél előfordulhat, hogy a dolgozók belélegzik az ólomgőzt.