A kék-sárga áttört vázát lomtalanításkor találták meg egy London környéki házban az örökösök és bevitték a vegyes profilú aukciósházak közé tartozó Bainbridge-hez. Ottani mércével mérve elég magasan, 800 ezer−1,2 millió fontos értéksávban indították − végül 43 millió fontnál ütötték le, vagyis jutalékkal együtt 53,1 millió fontot (akkori árfolyamon mintegy 17,2 milliárd forint) kellett kifizetni a vázáért. Azazhogy kellett volna, mert a vevő − hírek szerint egy pekingi gyűjtő − azóta sem fizetett. A beadók vártak egy darabig, majd privát ügylet keretében, a londoni Bonhams aukciósház közvetítésével eladták a vázát − az ügyhöz közel álló források szerint 20−25 millió font közti összegért, egy ázsiai gyűjtőnek. Ezt az árat reálisnak nevezte egy a Bloomberg által megkérdezett műkereskedő − szerinte eredetileg is ezen vette volna meg a legtöbb ajánlattevő.

A Bainbridge sose volt hajlandó nyilatkozni arról, hogy kifizették-e az eredeti vételárat, de a szakmában köztudott volt, hogy ez elmaradt, a ház csak egy kisebb közvetítői összeget kapott. A váza sorsának rendeződése azonban így is megnyugtatta a kínai műtárgyak piacának szereplőit − mondta a sajtóban több szakértő is −, hiszen a 2010-es aukciók után többször is megesett, hogy a kiemelkedő árakon leütött tételeket nem fizették ki. Ez volt az az év, amikor a kínai vevők mindenre rávetették magukat: a globális piacon több mint 10 milliárd dollár értékben forgalmaztak kínai műtárgyakat. Azóta némileg csökkent a roham, részben azért, mert lassult a kínai gazdaság növekedése, részben pedig azért, mert az árverési házak elkezdtek biztosítékot kérni a vevőktől, hogy elriasszák a nem fizetőket − emlékeztetett a Financial Times. Olyan érdeklődőnek, akinek nincs hiteltörténete az adott háznál, 2011 óta jellemzően a becsérték 20 százalékát kell letétbe tennie, mielőtt nekivágna a licitnek.