Jó hangulatban telt a Polgár Galéria kétnapos májusi árverése a Petőfi Sándor utcai új helyszínen − erről nemcsak a komoly licitharcok gondoskodtak, hanem az aukciót vezető Polgár Árpád is. Kikiáltói stílusa megengedi a viccelődést, egy-egy szubjektív vagy humoros kommentárt, mint például: "Ne adja fel, már csak egy kicsi hiányzik hozzá!" vagy "Köszönjük, hogy fel tetszett verni az árat".
Az igazi nagy izgalmakat a műtárgynap hozta, de az első nap is szolgált jó leütésekkel. A régi mesterek képei közül egy XVII. századi itáliai mester munkája, a Szappanbuborékot fújó fiú lett a legdrágább, 2,8 milliós kikiáltás után 4,2 millió forintért kelt el, a magyar mesterek közül pedig Molnár József festménye ért 2,8 millió forintot licit nélkül. Barabás Miklóstól özvegy Darányiné portréja kezdő árának csaknem a duplájáért, kétmillió forintért cserélt gazdát. A klasszikus modernek közül Szőnyi Gyerekek a padon című védett festménye − amely a Magyar Nemzeti Galéria Szőnyi-emlékkiállításán is szerepelt − kikiáltási árát megduplázva lett 3,4 millió forint.  A legnagyobb áremelkedést ezen a napon egy rokokó stílusú, aranyozott fakeretes tükör produkálta, ennek ára 280 ezerről 1,7 millió forintra emelkedett. Gazdára talált az osztrák XVIII. századi tabernákulum is 1,8 millióért.
A műtárgynap az ezüstökkel kezdődött, a várt élénk érdeklődés mellett itt gyakorlatilag nem volt visszamaradt tétel. Az ezüstök nem indultak magasan, ezért felugrottak az árak a duplájára is, egy nürnbergi rokokó készlet 480 ezres kezdő ára például 800 ezer forintra módosult, egy antik kis csengőé 90 ezerről 180 ezerre. Az egyik legnagyobb osztrák ötvös, Frank Brüder Dianát ábrázoló 3 kilogrammos ezüstszobra 450 ezerről indult, öt telefonos licitáló harcolt érte, végül 1,3 millión ütötték le. A néhány szakrális zsidó tárgyért is többen küzdöttek, a XIX. századi tóravért 180 ezerről indulva 300 ezerért kelt el. Kivétel persze mindig akad: a Fabergének dolgozó moszkvai Hlebnyikov mesterjegyével ellátott dohányszelencéért csak a 95 ezer forintos kezdő árát ajánlották, ezt a galerista sem hagyta szó nélkül: "Senki többet? Ötször ennyit ér, ezt nagyon sajnálom." Messze a másik végletet szolgáltatta viszont egy XVIII. századi szentpétervári dísztányér: 60 ezerről indult és nagy harc után egymilliónál koppant a kalapács. A moszkvai rekeszzománcos ezüsttálért is megadták a kért 1,7 millió forintot. A Fabergé-tárgyak közül az ezüstgyíkkal díszített levélnehezék 550 ezerért, az asztali öngyújtó félmillóról indulva 2,2 millióért kelt el.
A kínai tárgyakra ezúttal nemcsak telefonon, hanem a teremben ülve is licitáltak kínai gyűjtők, jól fel is mentek az árak. A Ming-korabeli legalább 500 éves ülő Bodhisattva 48 ezer helyett 380 ezer forintba került, egy Song-dinasztia korából való kőcserép váza 28 ezer helyett 240 ezer forintba, az elefánton ülő Buddha pedig 140 ezres kezdésről félmillió forintig jutott.
A legdrágább Zsolnay a Sikorszki Tádé tervezte homáros díszkanna lett, ára 480 ezerről 1,4 millióig emelkedett. A vadászpuskák 1,2, illetve 1,8 milliós árát vételi megbízással teljesítették. Egyébként is jellemző volt az árverés egészére a sok vételi és telefonos licit − a bengáli tigrisbőr árát viszont a teremben húzták fel 1,2 millióról 1,6 millióig.

Jankó Judit