Egy XVIII. századi olasz Bűnbánó Madonna 550 ezres kezdő árát 4 millió forintig tornázták fel. (A katalógusban Franceschini után megjelölés szerepel, ilyenkor szokott az lenni, hogy valaki megfejti a szerzőséget, s ezért megadja a magas árat.) A Daniel Mytensnek tulajdonított XVII. századi, Diana és a fürdőző nimfák című képért 2,6 milliót fizettek. A kassai Csordák Lajos Vihar előtt című vásznát 220 ezer forintról indították, de végül 1,9 milliónál koppant a kalapács. "Magyar festő a XX. század elejéről" − ezzel a meghatározással indult két jelzés nélküli, láthatóan kvalitásos festő által készített, népviseletbe öltözött lányokat ábrázoló portré, melyek 190 ezres kezdő ára 600, illetve 750 ezerre ugrott. Pólya Tibor kartonra festett olajképe, a Parkban 180 ezres kikiáltás után 800 ezerért kelt el.
A képregényrajzolóként is közismert Zórád Ernőt szeretik a gyűjtők, most is minden akvarelljéért harc folyt. A Tabán-sorozat kisvendéglőképei 80 ezer forintról 420−650 ezer közti árakig jutottak, a Krúdy-sorozat akvarelljeit 100 ezerről 240 és 260 ezerig tornázták fel.
Kiss Roóz Ilona kerámia lovasszobra 90 ezer helyett 170 ezerért talált vevőre, Kovács Margit kerámiája pedig induló árán, 220 ezerért. A szőnyegek kínálata kevés, de minőségi darabból állt, többsége elkelt − a több mint százéves, 8x4 méteres iráni virágos Mahal másfél millió forintért.
A várakozásoknak megfelelően sokan érdeklődtek Urai László patikaedény-gyűjteménye iránt: egy XVII. századi velencei ónmázas fajanszért 400 ezret adtak, egy délolasz kannáért pedig 380 ezret, de a legnagyobb áremelkedést egy XVIII. századi, szintén itáliai, kék-fehér ónmázas fajanszedény érte el, ez 160 ezerről 600 ezerre drágult. Az antik ezüstök között több értékes pohár is akadt, egy XVII. századi erdélyi feliratos darabért 380 ezer helyett 950 ezer forintot adtak, a brassói reneszánsz pohár viszont nem talált gazdára 2,6 millióért.

napi