A tanácsadó testület tagjai közül néhány galériás a saját szakterületén elemezte a vásár előtt az aktuális tendenciákat a gyűjtési divathullámok és az árak terén.

A márkás porcelán iránti kereslet az utóbbi két évtizedben fokozatosan csökkent, ám az árak stabilak maradtak − állítja Alfredo Reyes a müncheni Röbbig Galériából. Ezt az magyarázza, hogy a régi darabok manapság már ritkák, sőt sok az egyedi példány is. A XVIII. század első feléből való meisseni porcelánokért gyakran félmillió eurót is elkérnek, de növekszik az érdeklődés az olyan kisebb manufaktúrák termékei iránt is, mint amilyen Nymphenburg vagy Frankenthal. Öt évszázadból kínál üvegneműt a bécsi Kovacek Spiegelgasse − Sylvia Kovacek egyre szélesedő gyűjtői táborról, valamint növekvő árakról számol be. Nemcsak egész Európából, hanem Amerikából is érkeznek klienseik, az 5−25 ezer eurós sávban megszerezhető üvegtárgyakért, amelyekhez a műkereskedés XIX−XX. századi osztrák festményeket társít, azon belül is az élvonalból, mert ezek a leginkább értéktartóak. A szakember Rudolf von Alt, Friedrich Gauermann vagy Ferdinand Waldmüller hármasát emeli ki elsőként, de a jellegzetes bécsi "hangulatimpresszionizmus" női képviselői, Olga Wiesinger-Florian vagy Tina Blau képei is öt-hat számjegyű árakon kelnek el manapság. A német nyelvterületen a bécsi Johannes Faber egyelőre még a kevés kivételt képviseli az 1920-as évek vintage nyomatainak árusításában − ezek egyre keresettebbek az új ázsiai, illetve távol-keleti gyűjtők körében. Az egyidejű kópiák száma érthető módon nem gyarapodik, így az áremelkedés garantált. Az amerikai Edward Steichen vagy Alfred Stieglitz képeiért megszokottnak számít a hat számjegyű ár, befektetésként Faber a feljövőben lévő osztrák és német avantgárdot ajánlja, például Otto Steinert vagy a mostanában újra felfedezett Heinrich Kühnt, aki fontos szerepet játszott a most divatos piktorializmus irányzatában, ezért tovább nőhet az ázsiója.