Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

Az első újkori olimpiát 1896-ban, Athénban tartották, több mint 1500 évvel az után, hogy Nagy Theodosius császár a kereszténység megszilárdítása érdekében minden pogány rendezvényt − így az olimpiai játékokat is − betiltott. A sportesemény felélesztésének gondolata először egy görög költő és újságíró, Panajótisz Szúcosz fejében fordult meg 1833-ban, az első, olimpiára már emlékeztető rendezvény pedig Evangélisz Zápasz gazdag görög sportbarát anyagi támogatásával valósult meg negyed századdal később. Ő finanszírozta ugyanis annak a Pánhellén Stadionnak a felújítását is, amely 1870-ben és 1875-ben az ötkarikás játékok helyszíneként szolgált.

Igaz, akkor még nem a most ismert öt karika volt a világverseny szimbóluma. A színes, egymásba fonódó köröket ugyanis Pierre de Coubertin báró tervezte 1913-ban, őt tartják a modern kori olimpiai játékok alapítójának. A karikák az egyik értelmezés szerint az öt kontinenst, egy másik magyarázat szerint pedig a sport alapelveit − a szenvedélyt, a hitet, a győzelmet, a munkaerkölcsöt és a sportszerűséget − szimbolizálják. Az olimpia jelszava pedig a Citius, altius, fortius, azaz Gyorsabban, magasabbra, erősebben szóhármas lett.

A nemzeti szervezeteket összefogó Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) 1894-ben jött létre, és mivel a világverseny egyre nagyobb népszerűségre tett szert mind a sportolók, mind a közönség körében, idővel korlátoznia kellett a sportágak és a résztvevők számát. Az első NOB által rendezett olimpián még kevesebb mint 250 sportoló vett részt, mindössze kilenc sportágban: atlétikában, birkózásban, kerékpározásban, sportlövészetben, súlyemelésben, teniszben, tornában, úszásban és vívásban. A 2008-as pekingi programban azonban már 28 sportág 34 szakágának 302 versenyszáma szerepelt. A NOB az évek során kvalifikációs rendszert alakított ki, és számos más, csak az újkori olimpiákra jellemző hagyományt vezetett be − köztük az ünnepélyes nyitó- és záróünnepséget vagy az érmek nemzeti himnusszal kísért átadását.

Kép: Reuters

Tél, nyár, ifjúság

Olimpiát 1920-ig csak nyáron rendeztek, 1924-ben azonban a franciaországi Chamonix-ban a téli ötkarikás játékok története is elkezdődött. Érdekesség, hogy 1992-ig mindkét eseményt ugyanabban az évben tartották, 1994 óta azonban a téli játékok az olimpiád − azaz a két olimpia között eltelt négyéves időszak − harmadik évében zajlanak. A paralimpiák atyjának Sir Ludwig Guttmant tekintik, aki azzal próbálta meg segíteni a második világháborúban megsérült katonák gyógyulását, hogy sportversenyeket szervezett a kórházak között: az elsőt 1948-ban, a második londoni olimpiával párhuzamosan. A torna a Kerekesszékesek világversenye néven vált ismertté, és később évente megrendezték. Az első paralimpiát 1960-ban, a római ötkarikás játékok idején tartották, ahová Guttman, aki az Aylesburyben működő Stoke Mandeville-i kórház professzora és sokáig orvos igazgatója volt, négyszáz fogyatékkal élő sportolót vitt. A paralimpia helyszíneit 1988 óta a nyári játékokat rendező város biztosítja.

Az ifjúsági olimpiai játékok ötletét Jacques Rogge, a NOB elnöke vetette fel 2001-ben. A versenyeket 14 és 18 év közötti fiataloknak szánták úgy, hogy a nyári olimpiák évében téli ifjúsági olimpiákat, a téli olimpiák évében pedig nyári ifjúsági olimpiákat rendeznek. Ezek lényegesen rövidebbek a felnőtt-olimpiáknál és a résztvevők létszáma is korlátozott. Becslések szerint a nyári ifjúsági olimpiákra 30, a téliekre 15-20 millió dollárt költenek, a büdzsét a NOB állja. Az első rendező város Szingapúr volt 2010-ben, a 2012-es téli helyszínnek pedig az ausztriai Innsbruckot választották.

Kritikai szellem

A Nemzetközi Olimpiai Bizottságot számos kritika éri, a többi között a nyugati városok favorizálásáért. Döntően európai vagy észak-amerikai települések kapják ugyanis a rendezés jogát: a 1988-as szöuli játékokkal együtt mindössze négy ázsiai vagy óceániai helyszín nyert lehetőséget, dél-amerikai és afrikai egyáltalán nem. Igaz, 2016-ban Rio de Janeiro lesz a helyszín.
Az 1998-as év a NOB tagjainak megvesztegetésétől volt hangos. A botrány azért tört ki, mert kiderült, több magas rangú döntéshozót fizettek le annak érdekében, hogy Salt Lake City kapja a 2002-es rendezés jogát. Végül a szervezet négy tagja lemondott, hatot pedig lemondattak. Ezek után számos reformot vezettek be a NOB működésében, hogy hasonló esetek ne ismétlődhessenek meg. Mindazonáltal − miután Párizs alulmaradt Londonnal szemben − az idei nyári játékok rendezési jogának odaítélése után a francia főváros polgármestere egyenesen az akkori brit miniszterelnököt, Tony Blairt és a londoni pályázati bizottságot vádolta meg azzal, hogy nem tartották be a szabályokat, és különféle ellenszolgáltatások révén jutottak jogosulatlan előnyhöz.

Napjainkra az olimpia a legnézettebb televíziós sporteseménnyé vált, amelynek megrendezéséért világvárosok versengenek. A mind a beruházások, mind a közönség számát tekintve gigantikus méretűvé nőtt programsorozat szervezőinek azonban az évek során jó néhány problémával is szembe kellett nézniük a terrorizmus vagy éppen a doppingbotrányok megjelenésétől a politikai, gazdasági befolyásolás szándékán át a korrupcióig.

Metró és drótkötél

London 1908 és 1948 után idén harmadszor rendez olimpiát. A brit főváros ezért a jogért 2003-ban nyolc várossal − Havannával, Isztambullal, Lipcsével, Madriddal, Moszkvával, New Yorkkal, Párizzsal és Rio de Janeiróval − szállt harcba. Két évvel később Szingapúrban négykörös szavazáson megelőzte az orosz, a francia, a spanyol fővárost és New Yorkot. Becslések szerint a július végétől augusztus közepéig tartó rendezvénysorozat naponta 350 ezer látogatót vonz Londonba, akik mintegy 11 milliárd fontot költenek el a szigetországban.

A britek ennek ellenére nem fogadták osztatlan lelkesedéssel az ötkarikás játékokat: a közvélemény-kutatások azt bizonyítják, hogy sokan úgy gondolják, ilyen rossz gazdasági viszonyok között nem kellett volna milliárdokat ölni az infrastruktúra fejlesztésébe, a szükséges létesítmények felépítésébe. Minden második ember eközben úgy véli, a világverseny növeli majd az ország elismertségét és gazdasági téren is hasznot hoz.

Érdekes tények

- A görög kormányzatban az 1896-os athéni játékok után a legtöbben úgy gondolták, minden évben a görög főváros ad majd otthont a rendezvénynek, a NOB azonban másképp határozott. A következő helyszín − éppen a századfordulón − Párizs lett.
- Nők először 112 évvel ezelőtt, a francia fővárosban állhattak rajthoz olimpián. Az első bajnok a brit Charlotte Cooper lett, aki tenisz egyesben és vegyes párosban is aranyérmet nyert.
- Az 1900-as párizsi torna a zűrzavarok olimpiájaként vonult be a sporttörténelembe. Több részletben, összesen 160 versenynap alatt bonyolították le. A felületes rendezés, a rossz versenykörülmények oka minden bizonnyal az volt, hogy a hivatalos francia körök az az évi világkiállítás mellékeseményeként kezelték a versenysorozatot, és minden téren a kiállítás érdekeinek rendelték alá.
- Az olimpia rendezési jogát 1908-ban Róma kapta, a város azonban inkább lemondott róla, hogy erőforrásait a Vezúv kitörése miatt keletkezett károk helyreállítására fordíthassa. A tornát végül Londonban rendezték meg − az egyetlen városban, ami az újkori ötkarikás játékok történetében háromszor lehetett helyszín.
Az első, doppingszer okozta haláleset 1960-ban, Rómában történt: Knud Enemark Jensen dán kerékpáros leesett kerékpárjáról, és meghalt. Szervezetében amfetamint találtak.
- A magyar sport első és második olimpiai aranyérmét Hajós Alfréd − vagy ahogy a sajtó elnevezte, a magyar delfin − szerezte az első újkori olimpián, 1896. április 11-én gyorsúszásban. Hajós az egyébként 11 fokos tengervízben rendezett versenyen 100 és 1200 méteren is maga mögé utasított mindenkit. Nem csupán olimpiai bajnok, de építészmérnök, labdarúgó, labdarúgó-játékvezető, újságíró és a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya is volt.
- A 2012-es londoni olimpiai játékok kabalafigurája Wenlock, a paralimpiáé pedig Mandeville lesz. Két mágikus lény, érdekes, futurisztikus teremtmény. Egyszeműek, és a túlméretezett látószervük a kamera lencséjét jelképezi, fejük tetején a sárga fények pedig London jellegzetességeire, a taxikra utalnak. A szervezők azt remélik, hogy eladásukból mintegy 15 millió font bevétel származik majd.

Várhatóan 204 nemzet színeiben mintegy 10500 sportoló vesz részt a londoni olimpián, ők a 45 hektáron elterülő, több mint 17 ezer ágyas olimpiai faluban laknak majd. A versenyek a város 34 pontján zajlanak. A látogatók zömét a londoni metró fogja szállítani, de a Temze fölött 25 millió fontból épül egy drótkötélpálya, ami szintén összeköti a helyszíneket.

A szervezőbizottságok üzemeltetési költségei (millió dollár)
Év
Helyszín
Költség
1972München656
1976Montreal476
1980Moszkvan.a.
1984Los Angeles531
1988Szöul664
1992Barcelona1793
1996Atlanta1346
2000Sydney2434
2004Athén2404
2008Peking*786
*becslés

Forrás: Holger Preuss: Az olimpiai játékok gazdasági háttere


A jegyek száma és az eladott jegyek aránya (millió darab)
ÉvHelyszínÖsszes jegyEladott jegyek
1972München4,43,3
1976Montreal53,2
1980Moszkva6,15,3
1984Los Angeles7,85,3
1988Szöul4,73,3
1992Barcelona*4,83,8
1996Atlanta*118,5
2000Sydney*7,66,7
2004Athén*5,34,2
2008Peking**97
*az adat nem tartalmazza az ingyenjegyeket


**becslés


Forrás: Holger Preuss: Az olimpiai játékok gazdasági háttere