Valami végleg megváltozott a festménypiacon

A Nagyházi Galéria múlt heti kétnapos árverésének a tanulsága: míg a néprajzi tárgyak iránt fokozódik az érdeklődés, a festménypiacon valami végleg megváltozott, a kismesterek munkái gyakorlatilag eladhatatlanok.
Jankó Judit, 2013. október 14. hétfő, 07:30
Fotó: Napi.hu

A néprajzi témakör iránti érdeklődés már tavaly is felfelé ívelt, erre most rásegített, hogy egy igen jelentős gyűjteményt vittek aukcióra. A gyűjtők ismerik egymást, tudják, kinek mi van otthon, és azt is számon tartják, mit vittek el az ő orruk elől, még akkor is, ha az harminc éve történt. A galéria becsüsének, Nagy Józsefnek a kollekcióját gyakorlatilag szétkapkodták, ádáz küzdelmeket vívtak egy-egy tárgyért komoly gyűjtők, 40 ezer körüli kikiáltási árakat nemritkán a tízszeresére tornáztak fel. Az átlagos áremelkedés négy-ötszörös volt, pedig nem indultak különösen alacsonyan az egyes tételek, az anyag egésze reálisan volt árazva.

Minden gazdára talált: a bokályok, az ónmázas fajanszedények, a tányérok, a kályhacsempék, a butellák, de még az útiikonok is. A kerékgyártó céhkancsó kikiáltási ára dupláján, 480 ezer forintért kelt el, ugyancsak duplázott a kürpödi kancsó 440 ezerrel, a szilágysomlyói 1848-as kőműves és ács céhbehívó kezdő ára négyszereséért, 400 ezer forintért kelt el. A debreceni mézesbáb forma 160 ezres ára 320 ezer forintra, a váraljai festett padé 75 ezerről 190 ezer forintra nőtt.

Több tétel szerepelt Csupor István 2008-ban kiadott Erdély népi kerámiaművészete című kötetében, ezek különösen slágernek számítottak. Közülük való az árverés legdrágábban, másfél millió forintért elkelt tétele, egy címer alakú hódmezővásárhelyi butella. A sérült és védett tárgy 160 ezer forintos kikiáltási árról indult − az emelkedési arányból kiolvasható, milyen heves csatát vívtak érte.

HOZZÁSZÓLÁSOK