- Hogyan indult a cég?

- A Rábapordányi Mezőgazdasági Zrt.-nek hosszú múltja van. Jogelődje az első magyarországi szövetkezetek egyike volt, amely a Szocializmusért Mezőgazdasági Termelőszövetkezet néven indult, két településen, 2800 hektáron és kezdettől fogva állattenyésztéssel is foglalkozott. Édesapám, Bóna János 1978-tól állt a szövetkezet élén, ahol akkoriban intenzív fejlesztések indultak. A társaság fő célja a naturális teljesítménymutatói alapján a világ élvonalába tartozni - amit azóta is sikerül tartanunk.

A rendszerváltás idején a szövetkezet átalakult és felvette a szarvasmarha-tenyésztő és nemesítő Csukás Zoltán nevét, majd 2001 óta működünk részvénytársasági formában és a jelenlegi névvel. A zrt.-nek 130 tulajdonosa van, egy részük aktív dolgozó, egy részük pedig nyugdíjas. Senkinek sincs meghatározó tulajdoni hányada. Próbáljuk azt az elvet megtartani, hogy a cégben dolgozóknak legyen a nagyobb szavazati joga.

+4
CIB - Rábapordányi Mezőgazdasági Zrt.
Az évi kétmilliárd forintos árbevételű cégnek 130 tulajdonosa van. (Fotó: Molnár Zsolt)

- A cég szórt tulajdonosi szerkezete előny vagy hátrány?

- Egyrészt úgy vélem, kell ösztönözni a cégben dolgozókat azzal is, hogy tulajdonossá válhatnak, erre törekszünk is. Másrészt valószínűleg a döntési mechanizmusok egyszerűbbek lehetnek egyszemélyi döntésnél, ám van előnye annak is, ha a döntéseket meg kell beszélni többekkel.

- Hol tartanak ma?

- A társaság évről évre kisebb területen, jelenleg mintegy 1200 hektáron gazdálkodik, 560-580 fejős tehenünk van, valamint mintegy 560 anyakocánk - mindehhez 85 dolgozót foglalkoztatunk.

A most zajló globális tejválság idején élünk a hollandok bölcs mondásával, miszerint: termelj sok tejet, amikor jó ára van a tejnek és még többet, amikor rossz ára van. Nemcsak a fajlagos tejtermelést növeljük, hanem a telepünk kapacitását is. Tejből az idei tervünk több mint 6 millió kilogramm feletti teljesítmény elérése. A sertéseknél nincs malacértékesítésünk, viszont évente mintegy 14 ezer vágósertést adunk el.

- Nagyon jók a naturális mutatóik. Mire elég ez nemzetközi szinten?

- Továbbra is az egyik fő célunk, hogy mindig benne legyünk a világ élvonalban, ennek érdekében folyamatosan fejlesztünk, próbálunk élni minden pályázati lehetőséggel. Ennek is köszönhető, hogy a sertéseknél a szaporasági és tömeggyarapodási eredményeink ott vannak a világ legjobb 25 százalékában. Abban hiszünk ugyanis, hogy aki teljesítménye alapján benne van az első negyedben, az ármeghatározó szereplő, míg aki a következő 25 százalékban van, az eldöntheti, hogy felzárkózik vagy felhagy a tevékenységgel, míg az alsó 50 százalék "éppen kiírja magát az életből".

Ma Magyarország tíz legjobb termelési eredménnyel és potenciállal rendelkező állattartó telepének egyike vagyunk. Emiatt is bízunk abban, hogy a tejválság túlélői között leszünk. Kollégáimnak azt szoktam mondani: ha Magyarországon csak egy tehenészet lesz, az valószínűleg mi leszünk.

- Hogyan kerültek kapcsolatba a CIB Bankkal?

- Volt egy fejlesztési elképzelésünk (egy szárítóüzemet akartunk építeni) 2010-ben, és mivel a meglévő pénzintézet nem akarta növelni a kitettségét, ezért a CIB Bankhoz fordultunk. A CIB-bel korrekt volt az együttműködés és az árazás, azóta is él a kapcsolat, a bank több beruházásunkat finanszírozta, meg vagyunk elégedve az együttműködéssel. Az előző uniós ciklusban fejlesztésre összesen mintegy 2,5 milliárd forintot költöttünk (gépbeszerzésre, építésre, felújításra és genetikai beszerzésre), ebben a finanszírozó bankjaink voltak a partnerek.

- Hol lesz a cég öt év múlva?

- Jelenleg évi 11,4 tonna az egy tehénre eső tejtermelés, ez öt év múlva 13,5 tonna lehet. Ma öt olyan tehenünk van, amely élete folyamán már több mint 100 tonna tejet termelt. Reményt keltő számunkra, hogy a világ egyik legjobb, amerikai bikájának már 160 különböző korú lánya van a növendéktelepünkön. A teheneink létszáma várhatóan nem nő, a földterületünk ugyanis korlátoz minket. A sertéseknél a hatékonyság érdekében újabb beruházásokat tervezünk és létszámot is akarunk növelni.

Öt év múlva tehát a térség egyik meghatározó tejtermelője, hízósertés-előállítója és kistérségi integrátora leszünk. Továbbra is jó kapcsolatot szeretnénk ápolni a környező gazdálkodókkal, akiknek egyre több szolgáltatást nyújtunk majd. Az utóbbi egy példa: az éghajlat (a felmelegedés nyomán) annyira gyorsan változik, hogy a biztonságos termeléshez szükséges technikai fejlesztés egyre nagyobb feladat és egyre többe kerül - márpedig ezt egy 50-100 hektáros vállalkozó nem tudja egyedül megvásárolni, így például bérmunkával segítjük őket.

- A vállalat fejlődéséhez rendelkezésre áll elég tőke?

- Mindenkinek van rá lehetősége, hogy a gyengébb időszakokra tartalékoljon. A zrt. árbevétele a 2014-es 1,99 milliárd forint után tavaly meghaladta a kétmilliárdot, miközben az adózott eredmény 169 millióról 50 millió forintra csökkent, míg a saját tőkénk meghaladja a 3,2 milliárd forintot.

- Hova értékesítenek?

- A tejet a Mizo Zrt. csornai feldolgozójának, míg a sertést - egy termelői csoport tagjaként - a Pini-csoport kiskunfélegyházi vágóhídjának szállítjuk.

- Érzik az orosz importtilalom hatásait?

- Közvetlenül nem vagyunk érintve, közvetve viszont igen. Az orosz piac kiesése miatt ugyanis hatalmas európai készletek érkeznek Magyarországra - ráadásul mivel mi levezető piacnak számítunk, ide sok olcsó, de gyenge minőségű termék érkezik. A magyar fogyasztó pedig meglehetősen árérzékeny.

- Nehéz mostanában a szakmunkásokat megtartani?

- Nagyon nehéz. Az utánpótlás két fő hiányosságának a szakképzést és a megbecsülés hiányát tartom. Úgy tapasztalom, hogy a szakiskolák ma is a hetvenes évek végének megfelelő koncepció alapján oktatnak, miközben a mezőgazdaság - az informatikához hasonlóan - napról napra gyorsan fejlődik. Eközben pedig nincsen épkézláb szakember, akit képezhetnének. Ráadásul manapság "nem dívik" az agráriumban dolgozni, egyáltalán nincs presztízse, elnéptelenednek a falvak.

Miközben nem találni megfelelő szakembert, nem egyszerű megtartani a meglévőket sem. Számunkra az is nehezíti a dolgot, hogy közel van Győr és az osztrák határ egyaránt - emiatt például egy-egy jó mezőgazdasági gépszerelőt szinte lehetetlen megtartani. Az agrár felsőoktatásból kikerülők többsége pedig manapság nem a termelésben akar elhelyezkedni, de nehéz volt a nyugdíjba vonult állatorvosukat is pótolni. Próbálunk az ágazathoz és a környező gazdaságokhoz képest is jó béreket ajánlani.

A cikk a CIB Bank támogatásával készült.