Az információ fényimpulzusok formájában terjed az üvegszálban. Az adatátvitel három elem segítségével valósul meg: fényforrás, átviteli közeg, fényérzékelő. A fényforrás egy lézer- vagy fénykibocsátó dióda, amely a rajta átfolyó áram hatására fényimpulzusokat bocsát ki. A fényérzékelő egy fototranzisztor vagy fotodióda, amelynek a vezetési képessége a rá eső fény hatására megváltozik. Az átviteli közeg egyik oldalára fényforrást kapcsolva a közeg másik oldalán elhelyezett fényérzékelő a fényforrás jeleinek megfelelően változtatja vezetőképességét. Az, hogy ez a módszer nagyobb távolságokon is működjön, átviteli közegként vékony üvegszálat kell alkalmazni a fényveszteségek csökkentésére. A fényveszteség keletkezhet a két közeg határán bekövetkező visszaverődés, csillapítás és a határfelületek pontatlan illesztése miatt. Az első hatás a határfelületek gondos összeillesztésével minimálisra csökkenthető - állítja Rakita Pál, a száloptikai kábelek forgalmazásával és szerelésével is foglalkozó Fonet Kft. ügyvezetője. Mint elmondta, az üvegszálas csatlakozó csiszolása után a végződéseknek nagyon szigorú paramétereknek kell megfelelniük, mivel azonban a méréséhez szükséges eszközök nagyon drágák, Magyarországon az e területen tevékenykedő legtöbb cég nem is rendelkezik ilyennel. Az üvegszál határfelületén a fény kilépésének megakadályozására az optikában jól ismert teljes visszaverődés jelensége a megoldás. Ha a közeg határfelületére érkező fénysugár beesési szöge elér egy kritikus értéket, akkor a fénysugár már nem lép ki a levegőbe, hanem visszaverődik az üvegbe. Az üvegszálban az adóból kibocsátott számos fénysugár fog ide-oda verődni, az ilyen optikai szálakat többmódusú üvegszálnak (multimode fiber) nevezik. Ha azonban a szál átmérőjét a fény hullámhosszára csökkentjük, akkor a fénysugár már verődés nélkül terjed. Ez az egymódusú üvegszál [single (mono) mode fiber]. Jeladóként ilyenkor a drágább lézerdiódát kell alkalmazni, de sokkal hatékonyabb, nagyobb távolságú összeköttetés alakítható ki segítségével. Jelenleg a nagy távolságú összeköttetésben általában 0,35 decibel/km csillapítású fényvezető szálakat használnak, amelyek 20-100 km távolság jeljavítás nélküli áthidalását teszik lehetővé. Gondoskodni kell arról, hogy az optikai szálat minimális fizikai terhelés érje, minden nagyobb és hosszabb ideig tartó terhelést más szerkezeti elem vegyen át; a védelmet és terhelésátvitelt a kábel szerkezetének kell biztosítania. A hagyományos rézvezetékeket tartalmazó kábel és a fénykábel között az alapvető mechanikai különbség az, hogy míg a rézvezetéknél nagy, akár 15 százalékos nyúlás is megengedhető, addig a kvarcüveg esetében az 1 százalékos nyújtás is idő előtti öregedéshez, mikrorepedésekhez, esetleg törésekhez vezethet. Az üvegszálak alkalmazásánál kritikus kérdés a jelek be- és kicsatolása, amire kétféle illesztés, a passzív és az aktív használatos. A passzív illesztő két, az üvegszál végeire kapcsolódó csatlakozóból áll. Az egyik csatlakozón egy LED, a másik csatlakozón egy fotodióda van. Az illesztő segítségével jeleket tudunk a fénykábelből kivenni, illetve jeleket tudunk a kábelbe bejuttatni. Az illesztés természetesen fényveszteséggel jár, ezért meg kell határozni, hogy adott távolságon hány darab használható. Aktív illesztő jelismétlőként vagy más néven jelregenerálóként is működik, azaz a beeső fényjelet villamos jellé alakítja, majd az adó részén ezt a LED segítségével felerősítve továbbsugározza. Mivel a regenerálás során a kábelen haladó fényjel villamos jelként is megjelenik, ezért ez közvetlenül elektromos jelillesztésre is felhasználható. Ahogy az eddigiek szerint is nyilvánvaló, az üvegszálon adott hullámhosszú fényt használva csak egyirányú adatátvitel képzelhető el. Gyűrű kialakítású topológiánál az állomások illesztővel csatlakoznak a hálózatra, így egy vonalon is képesek venni és adni. Kétirányú, pont-pont átvitel esetén már két üvegszálas kapcsolat szükséges: egyik irány az adásra, másik a vételre. Ez szerencsére a legtöbb esetben nem igényli újabb kábel lefektetését, mivel egy kábel általában több független üvegszálat tartalmaz. Ha az üvegszálon több eltérő hullámhosszú fényt viszünk át, akkor hullámhossz-multiplexelést valósítunk meg, és több csatorna alakítható ki egy üvegszálon. A fény be- és kicsatolása ebben az esetben fényszűrőkön, prizmákon keresztül valósítható meg. (NAPI)