A felperes a fuvardíj és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Utóbbi azzal védekezett, hogy a követelés fennállását, jelesül a fuvarozási jogviszonyok létrejöttét, valamint a feladatok teljesítését a felperesnek kell bizonyítania. Vitatta, hogy a számla kiállítása, illetve a hiányos tartalmú fuvarokmányok alkalmasak lennének a fuvardíj iránti követelés megfelelő alátámasztására. Az elsőfokú bíróság szerint a felperes megfelelően bizonyította a fuvarozási szerződések létrejöttét. Az alperes fellebbezése szerint a fuvarlevél szigorú számadású okmánynak minősül, azt eseményszerűen kell vezetni, ennek hiányában a felperes az árufuvarozást nem tudta hitelt érdemlő módon igazolni: így jogviszony hiányában a fuvardíj megfizetésére nem köteles. A másodfokú bíróság a következőket állapította meg: a Ptk. szerint a fuvarozási szerződést – a többi szerződéstípushoz hasonlóan – a felek egybehangzó akaratkifejezése hozza létre. Ennélfogva a fuvarozási szerződés is megköthető az írásbeli alakon kívül szóban vagy akár ráutaló magatartással. A Ptk. 488. § (2) bekezdéséből tehát az állapítható meg, hogy a fuvarozási szerződés is – főszabály szerint – a konszenzuális szerződések típusába tartozik, és ehhez képest a jogszabály azon rendelkezése, amely szerint a küldemény átvétele jelenti a fuvarozás elvállalását (az úgynevezett reálszerződések esetén), kivételnek minősül. A Ptk. 489. § (2) bekezdése kimondja, hogy jogszabály a fuvarlevél kiállítását – meghatározott alakban és tartalommal – kötelezővé teheti. A belföldi árufuvarozási szerződésekre alkalmazandó, a közúti árutovábbítási szerződésekről szóló jogszabály szerint közúti árufuvarozást végző gépkocsi a forgalomban csak olyan fuvarlevéllel vehet részt, amely tartalmazza a fuvarozási szerződésre vonatkozó leglényegesebb adatokat. A fuvarlevél kiállítása és vezetése – a szóban forgó belföldi viszonylatban – a szolgáltató, vagyis a fuvarozó kötelezettsége. További fontos rendelkezése az említett jogszabálynak az is, hogy a fuvaroztató az említett okmányon (fuvarlevélen) igazolja le az elvégzett teljesítményt, valamint az áru átvételét. A fenti idézett jogszabályok alapján tehát az állapítható meg, hogy a jogalkotó élt a Ptk. 489. § (2) bekezdésében adott felhatalmazással és a közúti árutovábbítási szerződésekről szóló jogszabály (korábbi) kiegészítése útján kötelezővé tette a fuvarlevél kiállítását. Ugyanakkor a bíróság azt is kimondta: a fuvarozási szerződés létrejöttének nem feltétele a fuvarlevél kiállítása, vagyis a fuvarlevél kiállításának elmaradása vagy esetleges elvesztése nem érinti a felek közös akaratmegállapodásán alapuló szerződés érvényességét. A fuvarlevél azonban a Ptk. 489. § (1) bekezdése szerint – az ellenkező bizonyításáig – hitelt érdemlő módon bizonyítja a fuvarozási szerződés létrejöttét, valamint a küldemény átvételét, továbbá a megfelelő okmány használata esetén megfelelően bizonyítja a küldemény kiszolgáltatását is a címzett részére. Összegezve: a fuvarlevél használata a szerződés létrejöttének, valamint érvényességének nem feltétele, ám kiállítása és megfelelő vezetése esetén hitelt érdemlő módon tanúsítja a benne szereplő adatok valódiságát.