A budapesti Műcsarnok két évvel ezelőtt a Mecénásnapok keretében mutatta be először a legnagyobb hazai magángyűjteményeket, nemzetközi kontextusba helyezve kortárs mestereinket. Most ugyanitt, a rendezvénysorozat május 23-áig tartó második szakaszában a markáns műgyűjtői arcélekre került a hangsúly. A pénzügyi tanácsadó Barabás Lajos három évtizede a geometrikus absztrakció híve, legyen szó képről vagy szoborról, magyar vagy külföldi alkotóról. Hoffmann István mérnök és közgazdász felesége szintén a nyolcvanas évektől vásárol kortársakat itthon és a határokon túl - Petrányi Zsolt, a kiállítás kurátora ezúttal a nonfiguratív vonulatra koncentrált kollekciójukból -, a Bécsben élő gazdaságkutató Hunya Gábor pedig közép-európai, mindenekelőtt román és bolgár kortársakra szakosodott gyűjtőként ismert. A galériás gyűjtők közül Bognár Attila 1999-ben alapította a K. Petrys Házat, azóta ez keresett nonprofit kiállítóhely lett, havonta váltakozó tárlatokkal, Nyakas Ilona a rendszerváltáskor indította el a K.A.S. Galériát - kollekcióját fotók, videoinstallációk, fonott-tapasztott objektek képviselik -, a filmrendező és reklámszakember Kozma Péter pedig egy évtizede működteti a kArton Galériát, az ő anyagából a fotóművészetre koncentrált a válogató. Merics Imre állatorvos egy Pécs melletti kis faluban, Tormáson dolgozik, a képzőművészetben a mezőgazdasági témakör érdekli, Pálfi György kizárólagos vásárlási vezérelve viszont az érzelmi kapcsolat a művel és a művésszel, tudatosan vállalva gyűjteménye szubjektív jellegét. A Műcsarnok összes termét betöltő seregszemlére két aktív alkotó, Fehér László és Gerber Pál magánkollekcióját is meghívták.