Winkler Tamás ügyvezető igazgató - a lótartás mindenütt a gazdagok játéka

Messze van még az idő, amikor Magyarországon ugyanúgy sikk lesz lóversenyre járni, mint például Angliában. A galopp és ügetőpálya infrastruktúrája teljesen lepusztult, a szolgáltatások mérsékelt színvonalúak, a szakma és a közönség belterjessé vált. Épül ugyan már az új pálya a Kincsem Parkban, de sok a feszültség és rengeteg konfliktussal jár a status quo megváltoztatása is. Winkler Tamás, a Nemzeti Lóverseny Kft. ügyvezető igazgatója viszont szerencsésnek érzi magát, amiért ilyen kihívást kapott a sorstól.
Király Andrea , 2000. november 16. csütörtök, 23:59


Ért a lovakhoz?
Nem, én a vállalatvezetéshez értek. Úgy gondolom, a lovakhoz a tenyésztőknek, futtatóknak, idomároknak kell érteniük. Ám tény, hogy nagyon szeretem a lovakat.
Hogyan került a Nemzeti Lóverseny Kft. élére?
Az egyetem befejezése után másfél évet a Külkereskedelmi Bankban dolgoztam. Később a fivérem saját cége vezetőjének hívott; egy csatornatisztító és egy veszélyes hulladékokkal foglalkozó vállalkozása van. Hat évet töltöttem ott, először gazdasági vezető voltam, két év után pedig ügyvezető igazgató. Mint később kiderült, a privát szférában szerzett tapasztalat nagy előnyt jelentett, amikor 1998-ban az ÁPV Rt. a megfelelő embert kereste a Nemzeti Lóverseny Kft. élére.
Egyáltalán, miért hagyta ott a családi céget?
Mert néhány év után, amikor kiépítettük a vállalati szisztémát, a működtetés már nem volt olyan izgalmas. Ebből a szempontból nem választottam rosszul; mai helyemen még nagyon sokat kell tennünk, amíg működőképes modellt tudunk teremteni. Mások a léptékek, összetettebb a feladat. Egyébként ez is vonzott ide; van, aki életében egyszer sem találkozik ilyen kihívással. Nekem és munkatársaimnak most lehetőségünk van, hogy kialakítsuk a hazai lóversenyzés teljes infrastruktúráját.
Milyen a magyar lóversenysport helyzete?
1998-ban, amikor elfogadtam a megbízatást, nagyon rossz helyzetben volt. Közel egy évtizede folyamatosan csökkent a színvonal. Azóta sikerült elérni, hogy ez a tendencia megálljon. Utoljára hetven éve épült nálunk lóversenypálya. Az infrastruktúra teljesen elhasználódott, csak egy szűk kör járt ki a pályára. Belterjes lett a közönség és a szakma is. Ráadásul létrejött Magyarországon a lótartásnak egy olyan torz formája, ami sehol a világon nem létezik: a megélhetési célú lófuttatás. Ez aztán azzal járt, hogy olyan versenydíj-elosztási mechanizmus alakult ki, ahol nem a jó teljesítményt preferálták, hanem arra törekedtek, hogy lehetőleg minden ló "megkereshesse a zabravalót. Ez természetesen a versenyek minőségén is meglátszott. A lótartás mindig és mindenhol a gazdagok hobbija, játéka volt, és ma is az, ami néha behozta a ráfordított pénzt, de általában nem. Van is egy olyan mondás, hogy "a telivér nem bírja a szegényszagot". Szerencsére nálunk is kialakulófélben van az a tulajdonosi réteg, amely mentalitásában is méltó örököse lehet Széchenyinek.
Gondolom, nem kis ellenállással kell megküzdenie, amikor a kialakult rendszert meg akarja változtatni.
Így van. Sok támadás ér, és különösen méltatlannak érzem azokat, amelyekben semmi konstruktivitás nincs, főleg ha azoktól érkezik, akik részt vettek a magyar lóversenysport lezüllesztésében.
Ért már el eredményeket?
Igen. Többek között a belföldi viszonylatban jelentősnek mondható marketingmunkának köszönhetően nőtt a nézőszám, a fogadási forgalom. A futamok átlagát tekintve például a bruttó totalizatőrforgalom 1998-ban 429 ezer forint volt, ez tavaly 584 ezer forintra nőtt, az idén pedig 708 ezerre. A közszolgálati televízióban, az újságokban rendszeresen szerepel a lóverseny, amely sokkal szervezettebb lett az elmúlt évben. Nagy előrelépésnek tartom azt is, hogy tavaly megszüntették a fogadást sújtó forrásadót, ezért az eddigi 54 százalék helyett most a fogadási díjak 70 százalékát tudjuk visszafizetni a fogadóknak. Ha jól tudom, a lottó esetében például 35 százalék ez az arány. És persze a nagyberuházások: tavaly 3 milliárd forintért eladtuk az ügetőpályát a francia Bouygues építőipari konszernnek. Ebből a pénzből 500 millió forintot elvisznek a működési költségek, de a többit új ügető- és galopp-pálya, valamint új lelátók és istállók építésére fogjuk fordítani.
Ennyi pénz elég lesz rá?
Igen, mivel a szerződés nemcsak értéket, hanem műszaki tartalmat is rögzített. Tehát ha időközben felmentek is az árak, a műszaki tartalom nem változott.
Úgy tudom, az építkezés sem megy zökkenőmentesen.
Valóban, a Kincsem park területének másik tulajdonosa, a Ficsor Autóház Kft. nem járult hozzá az építési engedély kiadásához. Az ügy már bírósági útra került; jelenleg igazságügyi szakértők vizsgálják, mennyire megalapozottak a cég ellenvetései, ezért arra kényszerültünk, hogy két lépcsőben valósítsuk meg a beruházást. Az elsőben, amely a vége felé közeledik, kialakítjuk a pályák futófelületeit, a közműveket, a világítást és valamennyi járulékos beruházást például startautó, célfotó, automata öntözőrendszer.
Az új létesítmények megépítése nyilván sokat fog segíteni, de felvetődik a kérdés, hogy egyáltalán lehet-e Magyarországon nyereségesen működtetni a lóversenyzést.
Szerintem lehet, de ehhez nagyon sok mindent meg kell változtatni a fogadásszervezésben és a versenyzésben. Amíg ilyen elhasznált az infrastruktúra, nem tudunk versenyképes szolgáltatásokat nyújtani. Ennek ellenére népszerűsíteni kell a lóversenyzést. Ezt egyrészt a közszolgálati televízión keresztül valósítjuk meg, másrészt egy-két kivételtől eltekintve ingyenes a versenylátogatás lehetősége. Ez azt eredményezte, hogy a kiemelt ünnepnapokon, amikor komolyabb versenyeket tartunk, 7-8 ezer nézőnk van. Ennél többet sajnos nem is igen tudnánk kielégítő módon ellátni a jelenlegi pályákon.
Hogyan gazdálkodik az idejével?
Sajátos munkabeosztásom van; intenzíven dolgozom 3-4 napot, azután egy napra hazamegyek a családomhoz, Nagykőrösre. Ez általában nem hét- vége, mert a versenyek akkor vannak. Szerencsére olyan a munkahelyem, hogy a hét bármely napján tudok dolgozni. A gyermekeim kicsik, a feleségem még otthon van velük. Otthon igazán ki tudom magam pihenni, mert nagyon jó a családi hátterem. Külön hálás vagyok a feleségemnek, amiért lehetővé teszi, hogy így dolgozhassam. Meggyőződésem egyébként, hogy minden jó menedzseri teljesítmény mögött nyugodt családi háttér húzódik.
Elég szokatlan, hogy egy menedzser Nagykőrösről jár dolgozni Budapestre. Önök miért döntöttek így?
A feleségem Nagykőrösön nőtt fel, és nem tudta megszokni a pesti miliőt. Én is szeretem Nagykőrös hangulatát, amellett úgy gondoltuk, hogy a gyerekeknek is jobb egy kisvárosban felnőni.
Van hobbija?
Nagyon szeretem a jó borokat. Ez nagy kihívás, mert évről évre újak jelennek meg, amelyeket ki kell próbálnom. Szeretek kertészkedni, sakkozni és kirándulni.
Hogyan képzeli a jövőjét? Hosszú távon is kapcsolatban marad a lóversenyezéssel vagy enged a csábításnak, ha új, izgalmas felkérést kap?
A lóversenyzés elkerülhetetlen megújulás előtt áll. Szeretnék végig részt venni benne, de ha úgy érzem, hogy itt már nincs rám szükség, akkor elmegyek és új kihívást keresek.
Vámos Éva

HOZZÁSZÓLÁSOK