Sokan nem látják be, hogy nem minden problémára megoldás a pénz

Két év fél éve dolgozik a kockázati tőkepiacon Apró Anna, aki az RTL Klub Cápák Között című műsorában is szerepet kapott befektetőként. A Napi.hu most arról beszélgetett vele, miként került a befektetői világba, valamint hogyan látja a magyar startup-ökoszisztéma jövőjét.
Dzindzisz Sztefan, 2019. március 19. kedd, 11:08
Fotó: Unsplash

- Hogyan került a kockázati tőke világába?

- Jött egy pont 2015 környékén, amikor az édesapámtól örökölt cég megtermelt egy akkora összeget, amelyről már azt gondoltam: be lehetne fektetni vagy valahogy kamatoztatni. A lényeg, hogy túlmutasson azon, hogy lekötöm a bankban. Másfél évig keresgéltem, sok saját ötletem is volt, üzleti terveket csináltam, miközben több más ötletgazdával működtem együtt, ám végül mindet elvetettem.

- Miért?

- Egyszerűen nem voltak elég jók. Vagy túl sok volt velük a munka, vagy a partner mondta azt, hogy még nem készült fel a befektető megjelenésére. Egyiknél se éreztem, hogy ezt igazán akarom.

Apró Anna (29) az OXO Holdings ügyvezetője és befektetőpartnere, a Brain Bar Blastoff startup-versenyének zsűritagja, az ország egyik legmodernebb, szívkatéterezést és pacemaker-beültetést végző haemodinamikai laboratóriumának tulajdonosa, a sikeres nemzetközi licencet követő, legújabb üzleti televíziós showműsor egyik befektető-cápája.

Aztán szembejött egy cég, a KitchenBox, amelynek én is felhasználója voltam. A profiljuk szerint grammra kiszámolt alapanyagokat szállítottak recepttel az otthonodba, hogy akár 6-8 főre is főzhess. Ezek 20-25 perces kaják, amelyek garantált sikerélményt nyújtanak a konyhában. Értelmes, intelligens ötletnek találtam, így amikor egyszer felhívtak egy fizetési probléma miatt, elejtettem a telefonba az ügyintézőnek, hogy ha valaha tőkére lenne szükségük, akkor keressenek meg. Ez így elsőre elég komolytalannak tűnik, ám fél év múlva telefonáltak, hogy az egyik tulajdonos eladná az üzletrészét. Ekkor ismertem meg Oszkó Pétert és befektetőtársaságát, az OXO Group-ot: nekik már volt befektetésük a vállalatban.

- Ebből a befektetésből végül lett valami?

- Egyelőre nem, mivel a piac nem reagált rá túl jól. Az ár kritikus egy ilyen szolgáltatásnál, márpedig a cég által kért pénzen akár étterembe is el lehetett volna menni. Mielőtt bármi történne, át kell alakítani a stratégiát.

Apró Anna: sokáig egyedül kellett meghoznom az üzleti döntéseimet
Fotó: Uniomedia

A tárgyalások során azonban kaptam egy ajánlatot az OXO Grouptól, hogy ha van kedvem, akkor csatlakozzak a befektetőtársasághoz.

- Miért döntött úgy, hogy csatlakozik?

- Sokáig egyedül kellett meghoznom az üzleti döntéseimet, így a legnagyobb hasznot abban láttam, hogy egy komoly csapat részévé válhatok, ahol nálam tapasztaltabb kollégákat hallgathatok meg nap mint nap, amint gondolkodnak, döntenek. Ráadásul az eredetileg befektetni tervezett összegért nem egy cégem lett, hanem első körben tíz, azóta pedig már 25; és mindez úgy, hogy a kockázatot sem egyedül kell vállalnom.

- Mi volt, ami a leginkább meglepte a befektetőtársaságban?

- Már az, hogy a tagoknak szavazniuk kellett arról, hogy szeretnének-e a köreikben látni. Az elején rá is kérdeztem arra, hogy van-e azzal probléma, hogy nő vagyok, nem pedig egy, a negyvenes éveiben járó üzletember. De nem volt, befogadtak.

- A neme okozott-e valaha problémát?

- Bár biztos mindenki gondol valamire azzal kapcsolatban, hogy nő vagyok, ez nem szokott gondot okozni, ellentétben a korommal. Meglepő, de ehhez jóval több értékítélet tapad. Egyszer olyan is előfordult, hogy egy pitchelő (cégét, ötletét röviden prezentáló vállalkozó - a szerk.) tiszteletlen volt velem, és érezhetően a korom miatt degradált. A befektetőtársaim azonban mindig egyenlőként kezeltek, ebben a szituációban pedig egyből megvédtek.

Van viszont a koromnak pozitív oldala is: ha bármit megcsinálok ennyi évesen, azt jóval többre értékelik, mint amilyen teljesítményt valóban beletettem.

- Mi a napi feladata?

- Egyrészt a portfólió cégeinek útját egyengetem a befektetőtársaimmal együtt: üzleti terveket készítünk, problémákat oldunk meg. Másrészt a minden hónapban hozzánk befutó, sok-sok befektetésre vágyó jelölt videóinterjúit pontozom. Hiszen azt, aki az összes befektetőtől megfelelő számú pontot kap, személyesen is meghallgatja az igazgatótanács. Ezután dől el, hogy kaphat-e befektetést tőlünk.

- Jellemzően egyhangúak a szavazások?

- Úgy 80 százalékban igen, és ha nincs is mindig 100 százalékos egyetértés, az erőteljes ellenállás ritka. Ha pedig bizonytalanok vagyunk, mert, mondjuk, idegen a téma, akkor félrerakjuk, majd elmegyünk olyan szakmai körökbe, ahol validálni tudják az ötletet.

- Exit volt már?

- Az általam mentorált céges körben még nem, az OXO Groupnál viszont igen. Nemrég került hozzánk egy ötcéges portfólió, amelyben régóta működő, exitre tökéletes állapotban lévő vállalkozások vannak, ahol a kiszállás a cél és semmi más.

- Lehet kiemelni bármit, mint személyes kedvenc, amelyben nagy lehetőséget lát?

- Többet is. Van például környezetbarát okosházprojektünk, amely a talajjal sem érintkezik, ezért nemzeti parkokba is ideális. Van e-link felülettel rendelkező okoskarkötőnk, amelyre képet, logót, belépőjegyet, repülőjegyet vagy akár a ruhánk mintáját is ki lehet vetíteni. Ez is jól eladható terméknek tűnik.

Az abszolút kedvencem azonban az Agroninja első alkalmazása, a beefie. Ez egy digitális mérleg, amellyel könnyedén meg lehet határozni egy szarvasmarha tömegét. Ehhez elég, ha biztonságos távolságból lefotózzuk, a telefonos applikáció pedig pontosan megadja, mennyi a jószág súlya. Ez óriási előrelépés, hiszen a haszonállatokat rendszeresen mérni kell: egyenként kell feltuszkolni őket a mérlegre, az eredményt ráadásul a felhordott föld is torzítja. A malacokat pedig sokszor nem is mérik, csak szemre állapítják meg a súlyukat, ami még pontatlanabbá teszi az egészet. A beefie-ben óriási potenciál van.

- Volt-e olyan cég, amelynek el kellett engedni a kezét?

- Olyan, amelyikről véglegesen lemondtunk volna, nem volt. Olyan viszont sajnos előfordul, hogy elakad a folyamat.

- Jellemzően mi a gond?

- Nagyon meg tudja nehezíteni a dolgot az alapító nehézkes hozzáállása. Például amikor túlságosan magáénak érzi a projektet, így addig nem akar piacra menni, amíg a következő fejlesztést be nem fejezte. De mindig van egy következő fejlesztés, márpedig a terméket le kellene tesztelni a piacon, hogy megtudjuk, kell-e egyáltalán bárkinek. Volt konkrét példa, amikor a többségi tulajdont birtokló alapító annyira ellenállt a validálásnak, hogy a végén eladhatatlan, méregdrága termék született.

- Más tipikus problémákat tud említeni?

- Az emberek nem beszélnek a pénzről, még a pitch során is félve mondják ki az igényeiket. Márpedig ezek kimondásától nem lesz kapzsi az ember, egyszerűen ez is fontos része a döntésnek.

Szintén rendkívül kritikus pontnak tartom, hogy a befektetés sokszor nagyon el tud kényelmesíteni egy vezetőt. Van pénz, ráérek, hátradőlök - gondolják sokan, mondván, ha valaki befektetett a bombaötletbe, onnantól minden rendben lesz, majd a befektető megcsinálja. Ez nem így van. Segítünk, de a munka ugyanúgy a vállalkozóé, és ha kivész a küzdés, akkor a piaci megmaradás alapfeltétele tűnik el. Itt napi szinten és az életedért kell küzdeni, hogy kisajtold azt a pár száz forint profitot az első időszakban. Ha ez sikerül, akkor tudod, mi a recept. Ha viszont megszoktad, hogy valaki mindig ad, amiből lehet költeni, esetleg egy-két kocsit venni, akkor ott vége van a történetnek.

Nem véletlenül van az, hogy olyankor adunk pénzt, ha tényleg arra van szükség. Sokszor nem ez a helyzet: gyakran előfordul, nem befektetésre van szüksége az adott cégnek, hanem valamilyen kompetenciára. Mondjuk, egy jó marketingcsapatra. Sokan nem látják be, hogy nem minden problémára megoldás a pénz.

- Amikor a magyar cégek lemaradottságáról beszélünk, mindenki elsők között említi a digitalizációt. Ön nem tette.

- Valószínűleg azért sem, mert azok az ötletek, amelyekkel találkozom, rendszerint élen járnak a digitalizációban. De a probléma valós, jelen van. Van is egy projektünk, amely arra épít, hogy Magyarországon jóval több munkavállalónak van okostelefonja, mint laptopja. Ezért egy applikáció segítené a cégen belüli kommunikációt, amely csak elsőre tűnik triviálisnak: sok vállalkozásban semmilyen eszköz nem áll rendelkezésre ehhez, így sokkal többen érdeklődnek a szolgáltatás iránt, mint hittem volna.

- Hány jelentkező van Önöknél?

- Havonta több száz cég keres meg minket.

- Mennyi ebből a használható ötlet? Az utóbbi időben az az ember tapasztalata, hogy már a sarki fűszeres is startupnak hívja magát.

- Igen, valóban annyira elhasználtuk ezt a szót, hogy ma már mindenki startupnak hívja magát, ha elkezd egy üzletet. Nem csupán kultúrában és stílusban vagyunk lemaradva, hanem annak megítélésében is, mikor van egy ötletben valóban akkora potenciál, hogy gyorsan növekedjen és skálázható legyen. Igyekezni kell azokat a cégeket startupnak hívni, amelyek valóban azok.

- Ebben sincs teljes egyetértés. Ön szerint mi a startup?

- A legegyszerűbben egy olyan innovatív ötlet, nem feltétlenül informatikai jellegű, amelyben megvan a potenciál, hogy globális méretekben is érzékelhető méretű üzletté növekedjen.

- Van-e különbség az Önökhöz jelentkező fiatalabb és idősebb jelöltek között?

- Rengeteg. A fiatalok például teljen máshogy bánnak a pénzzel. Nem értik, ők csak keresni akarnak, mire mi azt mondjuk nekik, hogy még tíz évig nem fognak. Ők még jellemzően gyerekek, akik nem értik a pénz értékét, nem tudják, mennyire nehezen lehet megkeresni az első pár millió forintot. Sokszor nem látják át a piac működéseit és a kockázatokkal sincsenek tisztában. Az idősebbek már jóval tapasztaltabbak, ezáltal megfontoltabbak, reálisabban gondolkodnak. Egyben azonban azonosak, akik hozzánk jönnek: többségük a világot akarja meghódítani.

- Az idősebbek között sok olyan vállalkozó van, aki megbukott már egy korábbi cégével?

- Nálunk az a mondás járja, hogy aki nem vesztette el mindenét és kereste meg újra, az nem üzletember. Ebben tényleg van valami. Meg lehet fogni az isten lábát, lehet szerencsés valaki, de azt el is lehet veszíteni, és az sem gond. Ha ebből visszajössz, akkor viszont elpusztíthatatlanná válsz. És ezt mindenki értékeli. Ez igaz a befektetőkre is: mindenkinek volt nagy bukása, amelyből sokat kellett tanulni, ez elkerülhetetlen.

- Immár két és fél éve van az OXO Groupnál. Azóta lát előrelépést a magyar startupökoszisztémában?

- Azokon a versenyeken, ahol külföldi mentorok is megjelennek, általában jók a visszajelzések a magyar ötletekről. Egyre jobb innovációk vannak, amelyeket gyakran fiatalok, akár gimnazisták adnak elő, felkészülten, összeszedetten. Úgy tűnik, ők sokkal inkább alkalmazkodnak, jobban el tudják adni az ötleteiket. Összességében azt mondanám, hogy a magyar startupökoszisztéma a maga módján, de szépen fejlődik. Lehet, hogy több időre lesz szükségünk, mint másoknak.

- Egyelőre tehát várni kell a következő akkora sikerre, amit a Ustream, a LogMeIn és a Prezi jelentett?

- Sok magyar ötlet lehet nagyon sikeres a jövőben. Én nem lennék ennyire türelmetlen, hiszen már az is nagy szó, hogy három ekkora sikerről beszélhetünk egy Magyarországnyi területen. Az Egyesült Államokban is ritkaság, hogy akkora cégek nőjenek ki a földből, mint a Facebook. Befektetőként próbálkozol itt is, ott is, keményen dolgozol, aztán pedig imádkozol.

- Az állam elég nagy szerepet vállal a magyar kockázati tőkepiacon, egyrészt a Jeremie-program által, másrészt van két kockázati tőkealapkezelője, a Széchenyi Tőkealap-kezelő és a Hiventures. Szükség van ekkora állami jelenlétre a szektorban?

- Van helye az államnak, amely a piaccal együttműködve léphet előre bizonyos területeken, az OXO Groupnak például kifejezetten jók a tapasztalatai a Széchenyi Tőkealap-kezelő Zrt.-vel. Személy szerint azonban inkább az indirekt eszközökben hiszek. Olyasmikre gondolok, mint az adóterhek csökkentése. Remek külföldi példák vannak arra, milyen adókönnyebbségeik vannak az induló vállalkozásoknak az első, legkritikusabb éveikben. Ugyancsak ösztönözném a nagy multinacionális cégeket, hogy több vállalkozástámogató - például digitalizációt elősegítő - programot indítsanak. Sok vállalkozás megijed már az ötlettől is, mert azt gondolják, nagyon drága például egy applikáció. Pedig nem feltétlenül az: észszerű összegből és normális munkaerőfeltételek mellett is meg lehet csinálni.

- Ön hol lesz 5-10 év múlva?

- Ennyire nem tervezek előre. Jelenleg a szakmai fejlődésemen van a hangsúly, és a tanulást sem szeretném félretenni. Azt remélem, eljön majd az ideje, hogy egyszer saját céget építsek fel, a nulláról.

- Van már ötlet erre?

- Naponta száz, de egy olyan se akadt még köztük, amelyre rátettem volna az életemet.

HOZZÁSZÓLÁSOK