Fura ítéletet hozott egy Youtube-perben az uniós bíróság

Döntött az Európai Bíróság: csak a postacímét kell kiadnia az egyes videóplatformok üzemeltetőinek, amennyiben a felhasználó szerzői jogokat sért. Egy hét éve indított ügyben született most ítélet.
Rácz Gergő, 2020. július 9. csütörtök, 16:25
Fotó: Getty Images

Valamely filmnek a YouTube-hoz hasonló online platformra való jogellenes feltöltése esetén a szellemitulajdon-jogok érvényesítéséről szóló irányelv alapján a jogosult kizárólag az érintett felhasználó postai címét követelheti az üzemeltetőtől, az e-mail-címét, az IP-címét és a telefonszámát azonban nem - közölte az Európai Bíróság.

A Constantin Film Verleih ítéletben a bíróság kimondta, hogy valamely filmnek a szerzői jogok jogosultjának hozzájárulása nélküli, online videoplatformra való feltöltése esetén a 2004/48 irányelv nem kötelezi a bíróságokat arra, hogy elrendeljék, hogy az online videoplatform üzemeltetője megadja a vitatott filmet feltöltő felhasználó e-mail-címét, IP-címét vagy telefonszámát. Az irányelv, amely a szellemitulajdon-jogot megsértő személyek "címének" megadását írja elő, kizárólag a postai címre vonatkozik.

2013 és 2014 folyamán a Parker és a Scary Movie 5 című filmeket e művek németországi kizárólagos felhasználási jogainak jogosultja, a Constantin Film Verleih hozzájárulása nélkül feltöltötték a YouTube videoplatformra. E filmeket több tízezerszer megjelenítették itt.

A Constantin Film Verleih ezért azt követelte a YouTube-tól és annak anyavállalatától, a Google-tól, amelynél a felhasználóknak először egy felhasználói fiók segítségével regisztrálniuk kell, hogy minden olyan felhasználóra vonatkozóan adjon számára bizonyos tájékoztatást, akik ilyen műveket töltöttek fel. A két társaság megtagadta, hogy megadja a Constantin Film Verleih számára a felhasználóira vonatkozó tájékoztatást, különösen az e-mail-címüket és a telefonszámukat, valamint az érintett fájlok feltöltésének időpontjában, illetve a Google/YouTube fiókjukhoz való utolsó hozzáférésük időpontjában általuk használt IP-címet.

Az alapjogvita attól a kérdéstől függ, hogy az ilyen tájékoztatás a 2004/48 irányelv értelmében vett "cím" fogalma alá tartozik-e. Ezen irányelv előírja, hogy a bíróságok elrendelhessék a szellemitulajdon-jogot sértő áruk vagy szolgáltatások eredetéről és terjesztési hálózatairól való tájékoztatásadást. Ezen információk között szerepel többek között a jogsértő áruk vagy szolgáltatások előállítóinak, terjesztőinek és szállítóinak a "címe".

A bíróság először is, a "cím" kifejezés szokásos jelentését illetően megállapította, hogy az csak a postai címre, vagyis egy meghatározott személy lakóhelyére vagy tartózkodási helyére vonatkozik. Ebből következik, hogy e kifejezés, amennyiben azt további pontosítás nélkül használják, mint ahogyan a 2004/48 irányelv teszi, nem vonatkozik az e-mail-címre, a telefonszámra vagy az IP-címre.

Másodszor, a 2004/48 irányelv elfogadásához vezető előkészítő munkálatok nem tartalmaznak olyan valószínűsítő körülményt, amely arra utalna, hogy a "cím" kifejezést úgy kellene érteni, hogy az nemcsak a postai címre, hanem az érintett személyek e-mail-címére, telefonszámára vagy IP-címére is vonatkozik.

Harmadszor, más, az e-mail vagy az IP-címre vonatkozó uniós jogi aktusok vizsgálatából kitűnik, hogy további pontosítás nélkül azok egyike sem használja a "cím" szót a telefonszám, az IP-cím vagy e-mail-cím megjelölésére.

A bíróság szerint ez az értelmezés összhangban áll a 2004/48 irányelv tájékoztatáshoz való jogra vonatkozó rendelkezésének céljával. Az általában a szellemitulajdon-jogok érvényesítésére vonatkozó minimális harmonizációra tekintettel, e harmonizáció ugyanis e rendelkezés értelmében pontosan körülírt tájékoztatásra korlátozódik.

HOZZÁSZÓLÁSOK