A svájci Davosban zajló Világgazdasági Fórum örök témája az ellentmondás aközött, amit a vállalatok állítanak magukról, illetve amit csinálnak. Ez a probléma sehol máshol nem jelentkezik élesebben, mint az Big Tech területén. Arról a lehetőségről van szó, hogy cégek - és nem csupán az informatikai vállalatok - egyre jobban átlátják ügyfeleik személyes adatait, kevéssé törődve azzal, hogyan korlátozhatják ezzel a piaci versenyt, az emberek magánélethez való jogát, illetve szabadságjogait.

A fórum első teljes napján rengeteg beszélgetés témája volt, hogyan kellene kezelni az adatokat, illetve miként lehet korrekten menedzselni a digitális gazdaságot. Ezek alapvető hangulata optimista volt: a részt vevők többsége úgy véli, hogy az információtechnológiai robbanás jót tesz a gazdaságnak. A megszólalókat nem nagyon izgatták a jogvédők kifogásai - derül ki a Financial Times (FT) beszámolójából. Pedig az Edelman Trust Barometer friss adata szerint például az emberek 73 százaléka aggódik amiatt, hogy a hamis híreket (fake news) fegyverként használják fel vele szemben.

PR-üzemmódban

Az FT tudósítása szerint az informatikai ipar teljesen pr-üzemmódban viszonyult a kérdéshez, a cégek minden erejükkel igyekeztek legyűrni a technológiai ipart érő kritikákat (techlash). A háttérbeszélgetések egyik témája a nyugati vállalatok és kormányaik egyre élesebb ellentéte volt az ügyben, hogy az utóbbiak a digitális információ államhatárokat nem ismerő áramlásának világos szabályozását akarják. A cégek világ minden táján küzdenek azzal a problémával, hogy megőrizzék az adataik kezelése miatt aggódó emberek bizalmát, miközben az ügyfeleikről létrehozott adatbázisok zsíros profithoz juttatják őket.

Számos olyan panelbeszélgetés volt Davosban, amelyen a vállalatok arról számoltak be, hogyan használják ezeket az információkat a nyereségük javítására - kezdve a személyre szabott egészségügyi szolgáltatásoktól, amelynek feltétele, hogy az orvosokat valós idejű információhoz juttassák a páciensek állapotáról, egészen azoknak az érzékelőknek a használatáig, amelyek pontosan nyomon követik a földek nedvességtartalmát. Szakértők szerint még éveket kell várni arra az infrastruktúrára, amely lehetővé teszi a nagy ügyféladatbázisok építését és kezelését anélkül, hogy megsértenék az azokban szereplők személyiségi jogait.

Három modell

Hiányoznak az adatkezelés globálisan elfogadott szabályai is. Az Egyesült Államokban a cégek továbbra is lazítást akarnak e téren, azaz nem szeretnék, ha az állam beleszólna abba, kitől és hogyan gyűjtenek adatokat és azokat hogyan kezelik.

Ezzel szemben Kína a totális központi állami ellenőrzés fel mozdult el, amelyben nem a nagy cégek, hanem az közigazgatás tölti be a nagy testvér szerepét. Ez nem csupán figyeli az állampolgárokat, de értékeli is őket viselkedésük alapján. A különbség, hogy nem azt tartják nyilván, hogy vásárolnak-e az emberek, hanem hogy betartják-e például a közlekedési szabályokat.

Végül az európaiak a fogyasztók és az állampolgárok magánéletének védelmét helyeznék az első helyre. Az érdekes az, hogy e szempontból nincs érdemi különbség a demokráciák és az autoriter rendszerek között. Akik az utóbbiakban élnek, azt szeretnék, ha nem állítanák fel a bizalmi minisztériumot, amelyre rábíznák a privát adataik kezelését. Ugyanakkor felvetődik a kérdés, hogy ki szeretné, ha Mark Zuckerberg, a Facebook alapító-vezérigazgatója töltené be a bizalmi miniszter szerepkörét, mivel a cége - más nagyvállalatokkal együtt - abban a helyzetben van, hogy eldöntheti, mi elfogadható és mi elfogadhatatlan a személyes adatok gyűjtésében és kezelésében.