Gonzalez kontra Google és Twitter kontra Taamneh – ez az a két bírósági ügy, amelynek végkifejlete óriási hatással lehet az internet jelenlegi és jövőbeni működésére. Mindkettő középpontjában az áll, hogy miképp kezelik az online platformok a terroristák és támogatóik által közzétett tartalmakat, és mindkettő komoly kérdéseket vet fel a tartalommoderálás, az algoritmusok és a net cenzúrájának jövőjéről – számolt be az ITBusiness.hu.

A 230-as cikkely az 1996-os amerikai Communications Decency Act egyik szakasza, amely mentesíti az online platformok üzemeltetőit a felhasználóik tevékenysége miatt viselt felelősség alól. E szerint nem tehetők felelőssé azokért a káros tartalmakért és dezinformációért, amelyeket a felhasználók feltöltenek az oldalra, ugyanakkor lehetővé teszi számukra, hogy saját elveik alapján moderálják is ugyanezeket a tartalmakat.

A szabály sokak véleménye szerint kulcsfontosságú az internetes szólásszabadság szempontjából, az utóbbi években azonban több oldalról is tűz alá vették.

Az egyik oldalról leginkább azért támadják, mert szerintük lehetővé teszi emberek és nézetek cenzúrázását, lásd például Donald Trump letiltását a Twitterről. A másik oldalról viszont az az érv hangzik el sokszor, hogy a 230-as cikkely módot ad a tech-óriásoknak arra, hogy kibújjanak a platformjaik – illetve az azokon közzétett tartalmak – által okozott társadalmi károk felelőssége alól.

Az első esetben a pert a 2015-ös párizsi terrortámadások egyik áldozatának családja indította a Google ellen. Érvelésük szerint a Google megsértette az amerikai terrorellenes törvényeket, amikor az ISIS videói megjelenhettek a YouTube ajánlásai között olyan emberek számára, akik fogékonyak lehettek azok üzeneteire. Mint mondják, ebben az esetben a 230-as cikkely védelme nem alkalmazható, mert a YouTube algoritmusai ajánlották a videót.

A bíróság döntésének óriási hatása lehet, mivel bármit nézünk az interneten, amögött valamiféle rendező algoritmus áll. Ha a szolgáltató ellen döntenek, az akár oda is vezethet, hogy a bajok elkerülése érdekében bármiféle ajánló és értékelő rendszert kiiktatnak a cégek, vagy olyan agresszív moderálási elveket és gyakorlatot vezetnek be, amely csak a legkilúgozottabb tartalmakat engedi át.

A Twitter vs. Taamneh, nem a 230-as cikkely körül forog, de számos tekintetben hasonlít az előzőre. Ezt a pert is egy terrortámadás áldozatának hozzátartozói indították, és az amerikai terrorellenes törvény megsértésével vádolják a Twittert, a Google-t és a Facebookot. Keresetük szerint a szolgáltatók segítették a terrorista szervezeteket, mert elmulasztották törölni az ISIS tartalmait a platformjaikról.

Ha a bíróság a felperesnek ad igazat, akkor a közösségi média platformok kényszerítve lehetnek arra, hogy sokkal szigorúbb moderálást vezessenek be, ellehetetlenítve ezzel a valódi eszmecserét.

Van általános aspektusa is ennek a kimenetelnek. Ha egy vállalat felelőssé tehető egy terrorszervezet akcióiért pusztán amiatt, hogy a szervezet egyik tagjának ugyanolyan feltételek mellett tette elérhetővé a termékeit, mint bárki másnak, akkor annak messzemenő következményei lennének.