Törvény készül a kereskedelmi ügynöki szerződésről
A kormány május 30-i ülésén elfogadta az önálló kereskedelmi ügynöki szerződésről szóló törvény tervezetét, amelyet törvényjavaslatként az Országgyűlés elé terjesztett. Az Igazságügyi Minisztérium európai közösségi jogi főosztályának (IM EKJF) az uniós csatlakozáshoz nélkülözhetetlen jogharmonizációs programot elemző munkatársai sorozatukban most e törvényjavaslatot tekintik át.
A javaslat a tartós megbízás alapján, üzletszerűen meghatározott ügyleteket közvetítő, továbbá a megbízó nevében, illetve javára szerződést kötő ügynökök és megbízóik szerződéses viszonyát szabályozza. A javaslat egy sajátos gazdasági (kereskedelmi) ügylet szerződési szabályait fekteti le és a kereskedelmi ügynök és megbízója jogviszonyára nézve tartalmaz szerződési jogi szabályokat.
Nem tárgya ugyanakkor a szabályozásnak a kereskedelmi ügynöki tevékenység végzése feltételeinek igazgatási jellegű meghatározása. A szabályozás egyrészt teljes összhangot teremt a vonatkozó európai közösségi előírásokkal, másrészt, mivel a gazdasági élet - a piacgazdaság újbóli kiépítése következtében - széles körben alkalmazza ezt az ügylettípust, a közösségi jogi követelményektől függetlenül is a kiszámíthatóságot növeli. Ezáltal a jogbiztonságot javíthatja a kereskedelmi ügynöki szerződéses viszony szabályozása, amely méltányos egyensúlyt teremt a felek jogai és kötelezettségei között.
A felek szerződéses viszonyába történő állami beavatkozás indoka elsősorban az, hogy az önálló - azaz nem munkaviszony keretében foglalkoztatott, hanem a megbízójától elkülönült gazdasági szereplőként működő - ügynök gazdasági erőpozíciója gyakran nincs egyensúlyban a megbízóéval, a szerződéses viszony tartalmának alakításánál érdekei érvényesítésére korlátozottabb lehetősége van, helyzete kiszolgáltatottabb. Így míg az alkalmazott ügynököt a munkajog védelemben részesíti - többek között - a felmondási idő szabályozása, illetve a végkielégítés intézménye révén, addig az önálló kereskedelmi ügynök a megbízási jogviszony keretei között védtelenül marad a jogviszony megszűnése esetére. Az erőviszonyok kiegyenlítését a szabályozás úgy biztosítja, hogy a felek jogai és kötelezettségei, a díjazás és az ügynöki szerződés megszűnése kapcsán az ügynök számára minimális védelmet jelentő szerződési rendelkezéseket ír elő kényszerítő erővel, megtiltva tehát azoktól az ügynök hátrányára történő eltérést.
A megbízóhoz viszonyított erőpozícióbeli eltérés nem kizárólag az egyéni vállalkozóként működő ügynököt jellemzi, ezért a szabályozás hatálya kiterjed a jogi személyként, társas vállalkozás keretében kereskedelmi ügynöki tevékenységet végzőkre is.
Mivel a jogrendszerünkben többé-kevésbé szabályozott ügynöktípusok - így az utazást, ingatlant, pénzügyi szolgáltatást vagy éppen biztosítást közvetítő ügynökök - megbízásának jellemzői hasonlóak a jogközelítési kötelezettséggel érintett, klasszikus értelemben vett, áruk eladásával, beszerzésével foglalkozó kereskedelmi ügynökökéhez, indokolt volt a szabályozás hatályának szélesebben történő megvonása annak érdekében, hogy a hasonló tartalmú jogviszonyok egységes rendezést nyerjenek. A javaslat szabályai a közvetítői jellegű szerződések sajátosságait sokkal inkább tükrözik, mint az eddig háttérszabályként alkalmazott megbízási szerződéses szabályok és várhatóan széles társadalmi kört érintenek, vagyis mindazokat, akik nem munkaviszony keretében folytatnak kereskedelmi ügynöki tevékenységet. A törvényi szabályozás növeli a jogbiztonságot: a gazdaságilag jellemzően gyengébb fél védelme érdekében állami eszközökkel alakítva a szerződés tartalmát kiszámíthatóbbá teszi a szerződéses viszonyokat, másrészt a kereskedelmi ügynökök alkalmazása minimális feltételeit meghatározva egyben a megbízók közötti verseny kereteit is kialakítja.
(IM EKJF)
A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.
Küldtünk Önnek egy emailt! Nyissa meg és kattintson a Feliratkozás linkre a feliratkozása megerősítéséhez.
Ezután megkapja az Economx.hu Hírleveleit reggel és este.