Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

A cikk szerzője a Napi Gazdaság munkatársa, a VTAD (Német Technikai Elemzők Szövetsége), az IFTA (Technikai Elemzők Nemzetközi Szövetsége) társult szervezetének tagja

Míg egy héttel ezelőtt, a végül csalódást keltőnek bizonyult amerikai munkaerőpiaci adat közlése előtt még csak lehetőségként beszéltünk az S&P 500-as index grafikonján kialakult trendfordító alakzat érvényessé válásáról, addig ezen a héten ez már lejátszott történet. A helyzet technikailag bizonytalan, azonban a piac által küldött figyelmeztető jelzéseket nem szabad figyelmen kívül hagyni, s az is a lehetőségek között szerepel, hogy egy masszívabb korrekciós hullám első lépéseit láttuk. Érdemes tehát sorra venni, melyek a figyelmeztető jelek.

Sorakoznak a jelek

Az első és legfontosabbnak tűnő, az a már korábban említett rövidebb távú fej-vállak alakzat, amely az S&P 500-as index grafikonján jól azonosítható 1395 pont körüli nyakvonallal és az 1424-25 pont körüli csúccsal (a valós kereskedésben kevésbé érvényesül, mint a határidős piacok nyitva tartást is figyelembe vevő grafikonon). Az alakzatból számolt célárfolyam mint korábban írtuk 1360 pont közelébe, a 60 napos mozgóátlagra mutatott, ezt a célt a hét elején teljesítette is az index, nagyjából innen fordult meg a piac, s kezdett masszív hegymenetbe.

A fej-vállak alakzatot a célár teljesülésével ki is pipálhatnánk, azonban a néhány napos lejtmenet során több fontos dolog is sérül az indexben. Egyrészt nem csak a rövidebb, de a hosszabb távú RSI-ben is letört a hónapok óta tartó emelkedést jellemző emelkedő trendvonal, s ez ugyan önmagában nem trendfordító jel, azonban arra figyelmeztető jelzés. Másrészt a december eleje óta tartó emelkedést jellemző emelkedő trendvonal is letört, s egy jól kialakult trendvonal törésének általában elég messze mutató következményei szoktak lenni.



A grafikon a közvetlenül a grafikonból való kereskedést lehetővé tévő Alfatrader Trading Station II grafikonrajzoló programjával készült.

Ugyanakkor persze nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az index alatt támaszként óta húzódik az emelkedéshez tartozó 60 napos mozgóátlag, egy jóval kevésbé meredek emelkedő trendvonal is, amely az ősz óta tartó emelkedő trendet jellemzi. Bár a hosszabb távú trendet jellemző mutatók konzervatívan szemlélve még mindig felfelé mutatnak, azonban arra sem árt figyelemmel lenni, hogy az S&P 500-as index pont egy enyhén emelkedő trendcsatorna tetejéről fordult az 1420 feletti régió megérintésével. (Érdekességképp megemlíthető, hogy ilyen fej-váll-szerű alakzatot utoljára 2010 tavaszán, közvetlenül a villámkrachot megelőzően csinált az S&P 500-as index)

Így van egy indexünk, amely előbb egy trendcsatorna tetejéhez érkezett egy masszív emelkedő trendben, trendfordító alakzatot csinált, majd letörte a meredek emelkedés vonalát, s az emelkedéshez tatozó RSI-t egyszerre. S bár szigorúan véve trendfordulat nem következett be, azonban ezek így összességében épp elegendő információk lehetnek ahhoz, hogy a piaci szereplők egy része elgondolkozzon azon, érdemes lehet kiszállni a részvényvételi pozíciókból (hozzátéve azt a tényt, ami ugyan nem a technikai elemzés körébe tartozik, miszerint a Fed kommunikációja egyelőre nem utal újabb kvantitatív lazítási program beindítására).

A hiányzó láncszem: a hangulat

Ha valóban egy masszív korrekciós hullám első lépcsőjét láttuk, akkor bizony lenne tere a további esésnek, hiszen Dow-elmélet alapján egy elsődleges trend irányába mutató emelkedést követő korrekcióban a korábbi nyereségek egy-két harmadát, leggyakrabban felét is visszaadhatják az árfolyamok. Márpedig egy ilyen számításból adódó értékek az 1300 pont alatti zónába mutatnak.

Igazából egyetlen elem hiányzik a mozaikból, amely egy piaci tető kialakulását mutatja, ez pedig a hangulat. Az ősz óta tartó emelkedés során nem alakult ki ugyanis a hangulati felmérésekben az az optimista szélsőség, amely az elsődleges piaci csúcsok közelében jellemző. A tőkepiaci hírlevélírók által javasolt pozicionáltságból számolt bull/bear hányados a múlt héten ugyan benézett a veszélyzóna alsó sávjába, de nyoma sem volt még annak az elsöprő optimizmusnak, mint 2011, vagy 2012 áprilisában, az ellentét analízis hívei szerint pedig ilyenkor kell trendfordulatra gyanakodni.


Az amerikai aktív alapkezelők nettó long irányú kitettsége ugyan múlt héten már elég magas szintre jutott, azonban ez a mutató sem lépte át múlt héten a kritikusnak számító 80 százalékos szintet.


Amennyiben valaki mégis a "Nagy Korrekció" megindulása mellett tenné le voksát, annak akár ideális beszállót is jelenthetne az S&P 500-as indexben az 1395 és 1400 pont közötti sáv, a fej-vállak alakzat nyakvonala, a Dow Jones Industrialban 13030 és 13080 pont között helyezkedik el ez a szint.

Minket sem hagyna érintetlenül

S ha valaki azt gondolná, hogy az amerikai tőzsdén lejátszódó folyamatok valami távoli, egzotikus dolognak tekintendők, annak nem árt az elmúlt évek eseményeit átgondolnia. Egy masszív korrekciós hullám megindulása az amerikai részvénypiacon valószínűleg a globális kockázatvállalási hajlandóság drasztikus csökkenéséhez vezetne világszerte. Ha a korábbi forgatókönyveket vesszük alapul, akkor egy ilyen helyzetben borítékolni lehetne az eurózónában a perifériás kötvényhozamok megugrását, s vélhetően ez eladási nyomás alá helyezné a forint alapú eszközöket is, s magát a forintot is.

 

A grafikon a közvetlenül a grafikonból való kereskedést lehetővé tévő Alfatrader Trading Station II grafikonrajzoló programjával készült.

Egy ilyen helyzetben, "védőháló" nélkül valószínűleg a forint szempontjából döntő fontosságú 300 forint/eurós szint sem tartaná sokáig magát. Így inkább abban kell reménykedni, hogy az elmúlt hét csak egy átmeneti megingás volt az amerikai piacon, s nem a "Nagy Korrekció" első jele.