Brókergondok: a leggyengébb láncszem

Barings, SocGen, Credit Suisse - csak a legismertebb bankok és a legnagyobb visszhangot kapott történetek a nemzetközi tőzsdei világ azon szegletéből, ahol a rosszakarat és a szerencsejátékos hajlam dollármilliárdos károkat okozott. A felsorolást természetesen magyar példákkal is megtoldhatjuk, hiszen idehaza is volt példa arra, hogy brókerek súlyos veszteségeket okoztak munkaadójuknak, a befektetési szolgáltatók azonban minden esetben helyt állnak az ügyfeleikért - mondta el kérdésünkre Sebestyén Stella, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) kommunikációs főosztályának munkatársa.

A Befektető-védelmi Alapot (Beva) is azzal a céllal hozták létre 1997-ben, hogy az esetleg fizetésképtelenné vált kereskedőházak ügyfeleit kártalanítani tudják. (A kilencvenes évek brókerbotrányai során a Beva közel tízezer kisbefektetőt húzott ki a bajból.) A Beva tagja minden részvénytőzsdei kereskedelemre jogosult intézmény és portfoliókezelő; ezek a társaságok tagdíjak révén gyarapítják az alap vagyonát, folyamatosan növelve azt a biztosítékot, amelyből az esetleges kompenzációkat finanszírozzák. A PSZÁF is sokat tett azért, hogy a hazai tőkepiac szigorú ellenőrzése révén kiszűrje a kevésbé megbízható szereplőket (ennek eredményeképp az elmúlt tíz év során a tőzsdei kereskedelemre jogosult társaságok száma 70-ről 40-re csökkent), valamint elrettentően magas bírságok kiszabásával szabálykövetésre ösztönözze a tovább működőket - tette hozzá Sebestyén. A PSZÁF-bírságok is a Beva alapját növelik, hiszen a büntetések 80 százaléka a szervezetet illeti. Mégis, mire kell akkor figyelnünk, ha úgy döntünk, tőzsdére visszük a pénzünket?

Mielőtt felcsapna befektetőnek...

Meglehet többször elgondolkodott már azon, hogy megtakarításait részvényekbe fektesse, vagyonát tőzsdei befektetések révén gyarapítsa. A tőzsdei botrányok azonban visszariaszthatják ettől, a részvénypiacokon az elmúlt fél év során eluralkodott pesszimista hangulatról nem is beszélve. Ha ennek ellenére mégis úgy dönt, hogy belevág, először nem árt néhány kérdésben tájékozódnia.

A tőzsdei befektetésekhez mindenkinek - legyen akár magán-, akár intézményi invesztor - szüksége van egy közvetítőre. A befektetési szolgáltatóházakat képviselő brókerek rendelkeznek egyedül jogosítvánnyal arra, hogy egy befektető nevében eljárva részvényt vásároljanak. Ahhoz, hogy egy brókert megbízhassunk azzal, hogy a nevünkben részvényt vásároljon befektetési számlaszerződést kell kötnünk az őt foglalkoztató bankkal vagy brókercéggel. Amint ez megtörtént, a rendelkezésünkre álló tőke függvényében bízhatjuk meg őt részvényvásárlással vagy eladással.

A kisbefektetőtől a nagyágyúkig

A bróker szerepe meglehetősen szerteágazó lehet, kezdve attól, hogy egyszerű közvetítő kapocsként működik ügyfele és a tőzsde között, egészen odáig, hogy egy szerződés szabta keretek között önállóan kezeli a befektetendő vagyont. Gyakoribb azonban a két véglet közötti viszony közvetítő és befektető között, amikor az alkusz a rá bízott ügyletek megkötésén túl tanácsadással is foglalkozik. Befektetőként az első és legfontosabb feladatunk az, hogy saját erőnket felmérjük a tőkepiacra történő belépéskor és ez alapján tervezzük meg viszonyunkat leendő brókerünkkel.

A legegyszerűbb dolga természetszerűleg itt is a vagyonosabb befektetőknek van. A nagyobb értékű befektetések esetén ugyanis az ügyfél kérheti, hogy eszközeit egy arra kijelölt bróker kezelje. Ezt szaknyelven private bankingnek, azaz vagyonkezelésnek nevezik. Ilyenkor az invesztor és a pénzintézet között megkötött szerződésben foglalt kockázatok mellett egy befektetési tanácsadó vállalja, hogy kiemelt figyelmet fordít ügyfele befektetéseire, ezért cserébe szabad kezet kap a tőzsdei manőverezésre. Bár ez a lehetőség mindeddig csak a leggazdagabbnak állt rendelkezésére, az újabb trend szerint folyamatosan csökken az eszközhatár, amitől az ügyfél kérheti, hogy kiemelt figyelemben részesítse a befektetéseivel megbízott intézet. A küszöbértékek banktól függően változhatnak - helyenként már 50 millió forinttól lehet különbejáratú vagyonkezelőnk, másutt akár a 80 millió forintos befektetés is kevésnek bizonyulhat.

Az ennél kisebb befektetésekben gondolkodók, vagy szerényebb vagyonnal rendelkezők sincsenek feltétlenül magukra utalva. Alkuszcége válogatja ugyan, de a legtöbb intézmény vállal tanácsadást is, azaz befektetési tippekkel látja el a hozzá forduló ügyfeleket.
Egy kezdő kisbefektetőnek azonban meglehetősen nehéz dolga van a hazai tőkepiacon - mondta el kérdésünkre Nyári Zsolt, a KBC brókere. Amennyiben személyes ajánlás alapján fordulunk egy brókerhez, barátaink, ismerőseink tapasztalatai ugyan jelenthetnek némi garanciát arra, hogy megfelelő kezekbe kerül a befektetésünk, ám a legtöbb esetben az általunk felkeresett társaság jelöli ki számunkra a kereskedőt. Itt kezdődhetnek a problémák.

Két kezdő, ha találkozik

Egy tapasztalatlan kisbefektetőnek ugyanis jó esélye van arra, hogy nem egy deres halántékú, tapasztalt alkuszt rendelnek ki mellé tanácsadónak. A kisbefektetőkre szakosodott brókercégek fiatal brókerei pedig ugyanúgy a profit minden áron való elérésében érdekeltek, ahogy a tőzsdében aranybányát látó invesztor-jelölt is, akit épp ezért könnyű lehet lépre csalni.
Ne gondoljunk szándékos félrevezetésre, direkt megtévesztésre, hiszen az ilyen üzletkötőket nem a rossz szándék motiválja, ők is csak azt akarják mint az ügyfelük: minél nagyobbat szakítani, minél rövidebb idő alatt. A kezdő tőzsdei befektető ugyanúgy nyerni akar, mint az általa megbízott bróker, de a hiányos közgazdaságtani és még hézagosabb tőzsdepiaci ismeretei miatt nem mindig tudja felmérni döntései súlyát.

Míg a befektető néha jobban tenné, ha kivárna, a rövid távon gondolkodó alkusz célja az, hogy minél több kötésre buzdítsa ügyfelét, hiszen ő a vételek és eladások után kapja jutalékát. Egy kellőképp dörzsölt bróker pedig minden nap elő tud állni egy újabb sztorival, hogy ennek segítségével megint megpörgesse ügyfelét; a profitra éhes befektető pedig bármely hírről szívesen elhiszi, hogy az végre kedvező változást idézhet elő a részvények árfolyamában.

Brókergondok és gondos brókerek

Mit tehetünk, hogy az ilyen helyzeteket elkerüljük - kérdezhetjük, teljes joggal. Egy névtelenséget kérő, gyakorlott befektető szerint a brókerünk megválasztásakor a legfontosabb a jó emberismeret. Olyan brókert kell választanunk, aki a hosszú távú együttműködésben érdekelt, akinek fontosabb az ügyfele elégedettsége, mint annak minden áron történő "lerablása".

Magyarországon megfelelő a tőzsdepiaci szabályozás, működnek a tűzfalak, és nem kell nagy átverésektől tartani, hiszen a befektető és bróker közötti viszony kellőképpen szabályozott, és a kettejük munkakapcsolatának részletei minden esetben jól dokumentáltak. A vadkapitalizmuson ebben a szakmában is túlvagyunk, ennek ellenére a brókerünkkel körültekintően kell bánnunk. Az alapvető bizalom mellett, amely befektető és tanácsadó viszonyának alapjául kell szolgálnia, nem árt, ha folyamatosan figyelemmel kísérjük befektetéseink alakulását is - vázolta a főbb szempontokat az általunk megkérdezett befektető.

Arra a kérdésre, hogy a megfelelően működő biztonsági háló ellenére miért népszerűtlen a budapesti tőzsde, Nyári Zsolt szerint az átlagember tájékozatlanságában keresendő a válasz. A lakosság vagyonának mindössze 1-3 százaléka forog a tőzsdén, direkt részvénybefektetéssel pedig egy csak meglehetősen szűk réteg rendelkezik. A távolságtartás oka a tudatlanság, hiszen az átlagember meglehetősen hiányos közgazdásági és tőkepiaci ismeretekkel rendelkezik, sőt a részvényekbe invesztálók között sem mindenki látja át az alapvető folyamatokat.