Budapestnek sem megy egyedül

Nem ilyenkor célszerű alternatív piac létrehozását fontolgatni, inkább a meglévő piacunkat kellene megerősíteni - nyilatkozta a Napi Online-nak Pál Árpád, a BÉT volt vezérigazgatója, a Sal Oppenheim magyarországi fióktelepének vezetője.

- A Budapesti Értéktőzsde vezérigazgatói posztját néhány hónapja cserélte fel az egyik legpatinásabb európai magánbank hazai fióktelepének vezetésével. Miért éppen most jelent meg Magyarországon a Sal Oppenheim?
- Az amerikai subprime-válság miatt nehéz helyzetbe került a nemzetközi pénzügyi szféra, ami ugyanakkor a magyar piaci szereplőket közvetlenül csak kismértékben érintette. Nálunk a pénzügyi piac még az alacsony befektetői kultúra okozta hátrányok ledolgozásával van elfoglalva. A Sal Oppenheim a régiónkban először két éve Csehországban jelent meg, ezt követte idén Lengyelország és Magyarország. A piacra lépéssel kapcsolatban optimisták vagyunk, mert szolgáltatásunk iránt a térségben dinamikusan növekszik a kereslet. A Sal Oppenheim specialitása, hogy egy életen át minden élet- és üzleti helyzetben akár tanácsadóként, akár szolgáltatóként partner, ezért gyakorlatilag szoros bizalmi kapcsolat alakul ki az ügyfelek és a bank között, ami generációkon átívelő együttműködéseket is eredményezhet. Ez ma még ismeretlen dolog Magyarországon, valószínűleg ezért azonosítanak minket sokan az exkluzív privát banki szolgáltatással. Ugyanakkor a Sal Oppenheim-csoport erős befektetési banki szereplő Európa német nyelvterületén. Célunk, hogy e szolgáltatásokat is megismerjék és igénybe vegyék a hazai szereplők.

- Ennél a szegmensnél mekkora piaci részesedést várnak és milyen összetételű ügyfélkörre számítanak?
- Jelen pillanatban annak ellenére, hogy sem a külső, sem a belső makrogazdasági környezet nem kedvező, a lakosság egy részénél egyre jelentősebb megtakarítás halmozódik fel. Ide sorolom azokat a sok éven át sikeresen működő családi vállalkozásokat, amelyek a cég további fejlesztése helyett a kényelmesebb utat választják és eladják azokat, majd az életműért kapott pénzt megfelelő szakemberekre szeretnék bízni. De idetartoznak a komoly múlttal, tradícióval rendelkező jómódú családok éppúgy, mint az üzleti szektor felső vezetői. Erről a piacról hivatalos, korrekt számadatot nehéz meghatározni, de az látható, hogy az ebbe a rétegbe tartozók száma évről évre két számjegyű növekedést mutat. A szereplők általában egyedileg határozzák meg ezt a piaci méretet, ezt tesszük mi is, amikor kétezer fős körre szűkítettük a lehetséges potenciális ügyfélkört.

- Év elején még a BÉT vezérigazgatója volt. Hogyan ítéli meg a BÉT tulajdonosai közti, a sajtóban is látványosan dúló vitát? Valóban vonzó felvásárlási célpont a BÉT a fogyó forgalmával és kínálatával? Szükség van alternatív tőzsdére?
- Nagyon fontos kérdések, amire ma még nehéz pontosan válaszolni, mert kevés a valódi tény, inkább feltevések vannak. Azt látom, hogy az osztrák tőzsde növeli részesedését a már tőzsdetulajdonos osztrák bankok részesedéseinek megvásárlásával, de ez csak az osztrák konzorcium tagjai közötti üzleti megállapodás, nem igazi tulajdonosváltás. Evidens, hogy egy tőzsde tulajdonosainak figyelembe kell venniük a tőzsde és a piaci szereplők érdekeit, mert ha nem ezt teszik, akkor hosszú távon nem tudják megvalósítani üzleti elképzeléseiket, márpedig előbb vagy utóbb az ő tulajdonosaik is számon kérik ezt. Bizonyos tekintetben a bécsi tőzsde a BÉT versenytársa, de az is igaz, hogy a felfokozott hangulat ellenére az elmúlt hat hónapban nem tudok olyan tulajdonosi döntésről, ami hátrányos helyzetbe hozta volna a piaci szereplőket vagy konkrétan a BÉT-et. Szerintem elhamarkodott sajtón keresztül találgatni és vélelmezni vészforgatókönyveket, ha úgy tetszik "farkast kiáltani", inkább meg kellene várni, amíg a régi-új tulajdonos elképzelését megismerhetjük.

- Mi biztosíthatná a BÉT fejlődését?
- Ma régiónkban a tőzsdei kérdést általában nemzeti kérdéssé tették, azaz nem az üzleti vagy szakmai megfontolások az elsődlegesek. Mivel valóban nem lehet kizárólag üzleti megfontolást figyelembe venni, ezért a tulajdonosoknak a nemzeti elvárásokkal is számolniuk kell. Ha csak üzleti racionalitás alapján nézzük, akkor Magyarországon az elmúlt években a legnagyobb cégértékesítés a Budapest Airport privatizációja volt, ami külföldi kézbe került - mégsem merült fel, hogy ezért utasként bojkottáljuk a repteret vagy hogy egy másikat építünk. A szolgáltatás alapján döntünk, ami láthatóan javul, fejlődik. Visszatérve a tőzsde fejlődésére, hosszú idő óta téma egy kelet-közép-európai tőzsde létrehozása, mert itt is igaz a dalszöveg: egyedül nem megy... Aki azt gondolja, azok után, hogy London Milánóval, a NYSE az Euronexttel szövetkezett, és az OMX-nek is új tulajdonosi szerkezete van, Frankfurt pedig mindenütt keresi partnereit, ilyen környezetben Prága vagy Budapest önállóan megállja a helyét, az szerintem becsapja magát és a közvéleményt is.

- A szolgáltatás fejlesztéséhez pontos stratégia is kell. Van ilyen a BÉT esetében?
- Ha cinikus akarnék lenni, akkor azt mondom, hogy nem; és nem is volt igazi stratégia az elmúlt években, amit a tulajdonosváltások sora jól tükröz. Visszanézve az ezredforduló utáni évekre, a BÉT aktív tulajdonosai inkább szabadultak a részvényektől, semmint vették volna, leginkább pénzügyi megfontolásból. Így kerülhetett egy osztrák konzorcium kezébe a BÉT meghatározó pakettje, a hazai piaci szereplők pedig óriási lehetőséget szalasztottak el 2004-ben, amikor asszisztáltak a tulajdonosi kör ilyen irányú megváltozásához. Bár valószínűleg ennek egyik oka az volt, hogy a BÉT-nek nem volt jövőképe. Nyilván sokan ma már másképp gondolkoznak. A BÉT egy hároméves erős felfutás után az idén - a forgalom drasztikus szűkülése miatt - nagyon nehéz helyzetbe kerülhet, így azt gondolom, nem ilyenkor célszerű alternatív piac létrehozását fontolgatni, inkább a meglévő piacunkat kellene megerősíteni.

- A forgalom visszaesése mögött a nemzetközi tendencián túl van-e a magyar piaccal szemben bizalomvesztés?
- Szerintem az a bankpiaci bizalmi válság, ami tavaly Amerikából indult ki és először a bankközi piacon jelentkezett, azt eredményezte, hogy a pénzintézetek kezdtek egymástól félni, bizalmi válság alakult ki, majd ez átterjedt a befektetőkre is. Ezt a fajta bizalmatlanságot nem lehet érezni a hazai piacon. Sajnos azonban az intézményi befektetők a hazai tőkepiacról szinte eltűntek, a forgalom visszaesése gyakorlatilag ennek következménye. Ne felejtsük el, hogy az utóbbi néhány év BÉT-forgalmának több mint 70 százaléka külföldi befektetőknek köszönhető. Más területeken viszont éppen ellenkező folyamat megy végbe. A pénzpiacon a külföldi befektetők aktivitása növekedett. Ma a kedvezőtlen nemzetközi környezetben a magas forintkamat mellett és a forintárfolyam-erősödés révén viszonylag kis kockázattal extraprofitra is szert tehetnek állampapírpiacunkon. Emellett eltörpülnek a BÉT rövid távú esetleges profitlehetőségei.