Egy INA már hat Molt ér

A Mol áresése a múlt héten felgyorsult, így az általa az INA-részvényekért kínált 2800 kunás ár forintra átszámítva már pontosan hatszorosa a Mol pénteki 15 650 forintos árának. Elemzők szerint azonban hiba volna a horvát kormánnyal tervezett részvénycsere arányainál a tőzsdei árból kiindulni. Az árnál sokkal fontosabbak az egyéb feltételek. Pletser Tamás, az ING elemzője szerint a Mol a 2800 kunás árnál akár többet is fizetne, ha a horvátok minden egyéb feltételben engednének. A legfontosabb kérdések, hogy mi legyen a gázüzletággal, meddig maradnak fenn a szabályozott gázárak, szabad kezet kap-e a Mol az üzemanyagárak megállapításában, illetve milyen feltételekkel lehet csökkenteni az INA jelenleg óriási, 16 ezer fős létszámát.Ezek a kérdések ugyanis alapvetően meghatározzák a horvát cég nyereségességét - és így az értékét is -, így nem érdemes a jelenlegi árfolyamokból cserearányt képezni. Például önmagában már az megduplázná az INA nyereségét, ha a gázárakon nem keletkezne vesztesége. Még egy fontos kérdés a bányajáradék, ezt a horvátok 3-5 százalékról fel akarnák emelni 10-re, márpedig az OMV romániai akvizíciójánál is előre megegyeztek a hosszú távú szabályozásról.Alku tárgyát képezi az is, hogyan irányítsák az INA-t, és lehetséges, hogy a horvátok garanciákat - például visszavásárlási jogot - kérnek arra az esetre, ha a Molt valaki felvásárolná. Pletser véleménye szerint a húsz százalék körüli állami csomagért nagyobb részt Mol-részvényekkel, kisebb részt készpénzzel fizet majd a Mol, az azonban, hogy mennyiben részvénnyel, illetve pénzzel, másodlagos kérdés. Valószínű, hogy a Mol-menedzsment a saját részvényt előnyben részesítené, de ha akarja, akár készpénzben is ki tudja fizetni az egész csomagot. A közhiedelemmel ellentétben a Molnak nem különösebb érdeke a közkézhányad megvásárlása, ami egybevág a horvát kormány szándékával is, Sanader ugyanis azt szeretné, ha az INA továbbra is tőzsdén maradna. Így a Molnak nem létszükséglet az ötvenszázalékos határ átlépése, egy ezt megközelítő részesedéssel is ugyanolyan jól irányíthatja a vállalatot. Majd ha a horvát EU-csatlakozás környékén eladhatóvá válik a kormány maradék részvénycsomagja, akkor van értelme, hogy a részvényeket a Mol megvásárolja. Az állami csomag megvásárlása Pletser szerint az év végéig várható, vagyis előbb az ajánlat eredményét ismerheti meg a publikum. Ettől nem várható áttörés, valószínűleg csak kevés részvényes fogja felajánlani a papírjait, még úgy is, hogy ha a Mol később magasabb árat fizet az állami csomagért, akkor az ajánlatban részt vevő INA-részvényesek utólag megkapják az árkülönbözetet. Tordai Péter, a KBC elemzője is úgy látja, hogy egy 15-16 ezer forintos Mol-ár nem lehet kiindulási alap a cserearányok megállapításánál. Tudomásul kell venni, hogy az olajcégek 35-50 százalékkal estek az utóbbi időben. Az átlag P/E hányados Oroszországban például 3-as, de a közép-európai is csak 4 és 5 közötti. Ebben a helyzetben senki sem gondolhatja komolyan, hogy az INA értékét 15-ös P/E-vel állapítják meg. A cserearányra vonatkozó konkrét várakozás nincs a piacon, mindenki bízik a Mol-menedzsment józanságában. A Mol számára rossz arányba belemenni esetleg csak akkor van értelme, ha a horvátok komoly engedményeket tesznek a szabályozási területen. Egyébként a Molnak jobb üzlet lenne saját részvényeit vásárolni, azokat sokkal olcsóbban tudná megvenni.