Egyre furfangosabb befektetési megoldásokat találnak ki

A Napi Gazdaság hétfői számának cikke

Ha csak lassan is, de ismét felfutóban van a tőkevédett (régebbi nevükön garantált) alapok piaca, szinte hetente indítanak új termékeket, akárcsak a nagyon hasonló működésű "strukturált kötvényekből". Ezek reklámjaiban elsősorban a befektetési ötletet - a megcélzott piacot, indexet, országot, árucsoportot - emelik ki, illetve gyakran a mindenképpen járó fix hozamkifizetéseket és a maximálisan elérhető hozamot. A hozamszámítás részleteit általában nem közlik a befektetőkkel, ami nem biztos, hogy mindig baj, hiszen néha annyira bonyolult, hogy nagy többségük nem is igen értené meg. Komoly matematikai képletekkel, görög betűkkel, alsó és felső indexekkel teletűzdelt algoritmusokkal van tele, amelyet minden részletében nehéz közérthetően elmagyarázni.

A tőkevédett alapok úgy működnek, hogy az alap tőkéjének nagy részét, 80-90 százalékát valamilyen kamatozó betétbe helyezik, a (költségek levonása után) fennmaradó részén pedig opciókat vásárolnak vagy hasonló származékos ügyleteket kötnek. Mivel az opciós üzleteket egyedi szerződésekkel kötik meg valamely nagy nemzetközi bankházzal, eléggé szabadon alakíthatók a különböző paraméterek, egyedi konstrukciókat tudnak kidolgozni. Ezáltal az egyes alapok játékszabályai, azaz hozamszámítása is rendkívül különböző lehet.

A legegyszerűbb esetben az alap hozamát egy részvény-, kötvény- vagy árupiaci index határozná meg, de elvileg lehetne olyat is készíteni, amelynek hozama például kizárólag a Mol-részvények árától függ. Ennyire egyszerű konstrukciók azonban nincsenek, minimum 3-4 indexből vagy 10-20 részvényből álló kosarat szoktak használni. Esetleg egy olyan indexet, amely maga is meglehetősen komplex, például az árupiacok sokféle termékcsoportját tartalmazza. Az összetett befektetési témák elméleti alapja az, hogy így biztosítható a diverzifikáció.

A pénzügyi válság kitörése óta voltak olyan cégek, amelyek részvénye elértéktelenedett vagy töredékére esett az ára, és olyanok is, amelyek győztesen kerültek ki a válságból és ma jóval többet érnek, mint korábban. Plusz 50 százaléktól mínusz 90 vagy 100 százalékig számos verziót találunk, és ha valaki olyan papírba fektetett, amely az utóbbi kategóriába esik, az nagyon rosszul járt. Ezért írják a tankönyvek, hogy diverzifikálni kell, azaz tőkénket többféle befektetés között kell megosztani, lehetőleg olyanok között, amelyek ára nem mozog egymással szorosan együtt. Az így kialakított portfóliónál kicsi a valószínűsége a nagyobb veszteségek kialakulásának, igaz, a kimagaslóan nagy nyereség esélye is csökken.

A kockázat mindenesetre lényegesen mérséklődik, aminek mérésére a szakemberek konkrét számításokat tudnak végezni. Az összetett, diverzifikált portfólió mellett a hozamszámítás módja is csökkenti a kockázatokat. Nagyon ritka, talán már nem is létezik olyan alap, ahol egy kiinduló időponthoz képest vizsgálnák meg a mögöttes termék konkrét napi lejáratkori értékét. Vagy öt-tíz tőzsdei kerekedési nap átlagát használják, vagy több negyedév végén végeznek megfigyelést és az így kapott értékeket átlagolják. Gyakori, hogy a teljes futamidő alatt minden negyedév végét figyelembe veszik. Az így kapott számok - nagy átlagban - nyilván jóval kisebb elmozdulásokat mutatnak, mint egyetlen érték.

Léteznek ennél is sokkal bonyolultabb módszerek. Van, amikor a különböző megfigyelési időpontok adataiból valamilyen eljárás szerint kihagyják a legrosszabbakat, vagy nagyobb súllyal veszik figyelembe a számításkor a magasabb értékeket. Van olyan, ahol egy bizonyos időszak, például az utolsó négy negyedév indexértékei közül a legjobbat veszik figyelembe, de olyan is, amikor az egész futamidő alatt elért legmagasabb indexérték számít. Az ilyen kedvezőbb forgatókönyveknek, pluszlehetőségeknek, pluszjogoknak persze valahol ára kell legyen az alap vagy kötvény konstrukciójában, valamely másik paraméter ilyenkor szükségképpen kissé rosszabb lesz. Ehhez hasonlóan az alapok hozama gyakran felfelé korlátos, egy bizonyos mértéket nem haladhat meg a hozam - ezért cserébe azonban esetleg nagyobb lesz a részesedés a mögöttes termékek hozamából vagy például magasabb fix hozamrészt tudnak kifizetni.

Vannak "dupla vagy semmi" típusú konstrukciók is - gyakrabban piaci mutatókhoz kötött kamatú kötvényeknél fordulnak ilyenek elő -, ahol ha egy meghatározott feltétel teljesül, akkor jár egy bizonyos összeg a befektetőknek, ha viszont nem, akkor nem jár. Például ha egy index nem esik és nem emelkedik egy bizonyos mértéknél jobban, akkor lesz kamat, ha pedig ez nem igaz, akkor nem lesz. Ezzel a piac viszonylagos változatlanságára is lehet téteket tenni.

A lehetőségeknek se szeri, se száma, ám az biztos, hogy nem adják ezeket ingyen: ha egy alap valamely téren többet nyújt, egy másikon nagy valószínűséggel kevesebbet fog, hacsak az alapkezelő nem a saját profitja kárára ad engedményeket, ami nem valószínű. Miután nincs két egyforma eset, és a termékek kondícióit az adott piaci helyzet is nagyban befolyásolja - főleg a kamatok, opciós árfolyamok az adott piacon -, nagyon nehéz megmondani, mi az, ami drága, és mi nem az.