Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

Szerda este befejeződik a kvantitatív lazítás harmadik köre a Fed részéről, vagy ahogy 2012-es bejelentésekor elnevezték, a QE végtelen. Ezzel lezárulhat egy korszak a Fed részéről, a 2008-as válság során kirobbantott eszközvásárlási programoké, amely során az amerikai jegybank szerepét betöltő intézmény különböző eszközök, jórészt amerikai állampapírok, eszközfedezetű kötvények vásárlásával próbált életet lehelni a "nagy recesszióba" zuhanó amerikai gazdaságba, s próbált lendületet adni az azt követő kilábaláshoz.

Nehéz megmondani, hogy a Fed támogatása nélkül hogyan fog teljesíteni az amerikai részvénypiac, hiszen 2008. novembere óta a Fed szinte folyamatosan jelen volt a piacon valamilyen lazítási programmal. A Zerohedge.com egy tavaly januári elemzésében leírt számítás szerint 2008. novembere óta, amikor a Fed elindította első, 600 milliárd dollár értékű eszközvásárlási programját mindössze 289 olyan nap volt, amikor a jegybank nem volt jelen a piacon valamilyen likviditásnövelő akcióval. Ebben a számításban persze szerepel az úgynevezett operation twist is, amikor a Fed mérlegfőösszege nem nőtt, csupán az általa tartott eszközök lejáratát módosította úgy, hogy rövidebb papírokat adott el, s hosszabb lejáratúakat vásárolt helyette, hogy a hosszabb hozamok csökkenését idézze elő.

Ez a kevesebb, mint 300 nap meglehetősen rövid időszaknak tűnik annak fényében, hogy az első program megindítása óta már 2165 nap telt el. Az alábbi, a stocktwits.com-on megjelent ábra meglehetősen jól szemlélteti, hogy a részvénypiac hogyan viselte az ilyen időszakokat (halvány szürkével jelölve a Fed-akció mentes napokat).

S&P 500 és kvantitatív lazítás
Kép: www.stocktwits.com


Néhány beszédes adat a kvantitatív lazításról. Annak megindulásakor az S&P-500-as index 855 ponton állt, kedden 1985 ponton zárt. A Fed mérlegfőösszege 2008. novembere óta 2100 milliárd dollárról 4481 milliárd dollárra ugrott. Érdemes megjegyezni, hogy a növekedés még drasztikusabb lenne, ha már a 2008. szeptemberében, a Lehman Brothers beindított akciókat is hozzászámolnánk, 2008. augusztus végén még csak 905 milliárd dollár volt ez az összeg.

Az S&P-500-as index emelkedésével párhuzamosan természetesen az amerikai vállalati profitok is emelkedtek, hiba lenne azt állítani, hogy a részvénypiaci hossz kizárólag a pluszlikviditásnak köszönhető, hiszen annak jól látható fundamentális háttere is volt. A vállalati profitok mélypontjukat 2008-ban érték el, abban az évben az S&P-500-as index cégeinek átlagosan részvényenkénti eredménye valamivel kevesebb, mint 55 dollár volt, ez az érték 2013 végére 107,58 dollárra emelkedett. A Factset adatai szerint az elemzők idén 119 dolláros részvényenkénti eredményt várnak átlagosan, a 2007-es csúcsévben ez az érték 89 dollár volt.

A részvényenkénti eredmény bővülése azonban sokak szerint nem tükrözi teljesen arányosan a cégek működésében bekövetkezett javulás mértékét. A vállalati sajátrészvény-vásárlások és az új kibocsátások egyenlege ugyanis árnyalja a képet azon keresztül, hogy az egy részvényre jutó adat kiszámításánál mekkora szerepe van a részvényszám változásának. Itt egyébként nem kis szerepe van ismét csak a kvantitatív lazításoknak, hiszen a cégek a bőséges és olcsó likviditás miatt egyre inkább a hitelből történő finanszírozás felé fordulnak, s a megtermelt nyereséget kiosztják a részvényesek között sajátrészvény-vásárlások és osztalékfizetés formájában - hangzanak az érvek.

A kritikának ellentmondani látszanak a számok. Az Erste Befektetési Zrt-től kapott adatok alapján ugyanis az S&P-500-as index kosrában szereplő cégeknél keletkező profittömeg nagysága még a részvényenkénti eredménynél is nagyobbat ugrott. 2007-ben 725 milliárd dollár volt, 2008-ban 360 milliárd, 2013-ban 1018 milliárd. A 2013-as érték tehát 40 százalékkal magasabb a 2007-esnél, míg a részvényenkénti profit "mindössze" 21,5 százalékkal haladja meg azt.

Fed nélkül nem ment

Visszatérve a kvantitatív lazításra, egyvalami elmondható az amerikai részvénypiac elmúlt hat évéről. Ha a Fed éppen nem volt jelen a piacon a kvantitatív lazítási program valamelyik formájában, akkor az S&P-500-as index mindegy 15-20 százalékot esett. Az ilyen alkalmakkor azonban a további összeomlást elkerülendő, a Fed előbb-utóbb mindig megjelent, s újabb adag likviditással lehelt életet a piacba. Így, ha megint erre kerülne sor, akkor jó eséllyel lehetne arra számítani, hogy a Fed döntéshozói ismét a likviditásnövelés eszközéhez nyúlhatnak.

Igaz, a legutóbbi ilyen program megindítása, még Ben Bernanke, előző Fed-elnök regnálásához köthető, a jelenséget nem véletlenül hívták a piaci szereplők "Bernanke-put"-nak. Az elnevezés arra utalt, hogy a Fed olyan szerepet tölt be a piacon a részvénytulajdonosok számára, mint egy eladási opció. Ha esnének az árfolyamok, bízvást lehet számítani a jegybanki akcióra. A kérdés most csak az, ha ismét lejtmenetre kerülne sor, akkor lesz-e "Yellen-put" is, azaz a Janet Yellen által vezetett Fed is hasonló módon cselekszik-e?

Tájékoztatás

A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.
Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani, melyre a jelen oldal nem vállalkozik és nem is alkalmas. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadóval!