Az eleinte Amerika-specifikusnak tartott jelzálogpiaci válság 2007. augusztus elején tört be Európába, mikor a francia nagybank, a BNP Paribas bejelentette: két amerikai jelzálogalapú származékos termékekbe fektető alapjánál felfüggesztette a kifizetéseket ügyfeleinek. A legfejlettebb piacok (Európa, Egyesült Államok, Japán) jegybankjainak likviditásnövelő intézkedései ekkor még csak gyorshitelekre korlátozódtak, az agresszív kamatvágások még nem voltak napirenden. Utóbbiak sora 2007 szeptemberétől kezdődött, amikor a Fed 50 bázisponttal, 4,75 százalékra csökkentette az irányadó kamatlábat az USA-ban, majd decemberben a két éve nem lazító Bank of England (BoE) következett egy óvatosabb, 25 bázispontos - 5,5 százalékig menő - vágással. A kivétel az Európai Központi Bank (ECB) volt, amely még 2008 júliusában is jobban tartott az inflációtól, mint a gazdasági visszaeséstől és ezért inkább kamatot emelt. Ebben az is közrejátszott, hogy ekkor tetőzött az akkor tartósnak látszó nyersanyag-, azon belül olajárrobbanás, amely az élelmiszerárak elszállásával fenyegetett. A nyersanyagok árfolyamának meredek felívelése egyenes következménye volt a nagy intézményi befektetők tőkeátcsoportosításának. A részvénypiacok fokozott volatilitása és egyre nyilvánvalóbb gyengélkedése miatt az intézményi befektetők a fundamentális okok figyelmen kívül hagyásával menedékeszközöket kerestek, és az árupiacon találták meg őket. Jól példázza ezt az addig adu ásznak minősülő kínai részvénypiac, amelyről már a fejlett piaci tőzsdék látványos visszaesése előtt, 2007 decemberétől kezdték kimenekíteni a forró tőkét. A nemzetközi tőzsdéken ekkoriban még főleg a nyugati bankrészvényeket büntették, amelyek csak igen vontatottan írták le jelzálogpiaci kitettségeikből származó veszteségeiket. Ám éppen ezek miatt kezdett befagyni a bankközi hitelezés, ami aztán a hitelkihelyezések visszafogása miatt fokozatosan átterjedt a reálgazdaságra is. A tavaly ősszel a Lehman-csőd kiváltotta tőzsdei zuhanást eleinte csak fokozták azok az akciók, amelyekkel más pénzintézeteket, köztük a világelső AIG biztosítót már meg akartak menteni, és nem sokat segítettek az olyan tűzoltó intézkedések sem, mint a kereskedések felfüggesztése, az esésre játszó ügyletek korlátozása. Október elején a Fed, az ECB, a BoE, valamint Kanada, Svédország és Svájc központi bankjai összehangolt kamatcsökkentéssel igyekeztek megnyugtatni a piacokat - a vezető jegybankok jó része innen fokozatosan eljutott a zéró közeli kamatlábakhoz. A részvénypiaci esés elsődleges oka időközben már a recessziós félelmekre módosult, mint később kiderült, jogosan. A földcsuszamlás után kis szünet következett, ám márciusban újabb mélypontokra süllyedtek a részvénypiacok, a csúcstól számított esés sok helyütt meghaladta a 40 százalékot, Kínában a 70-et is elérte. Utána viszont a tőzsdék szinte megállíthatatlan rallyba kezdtek. A kockázatvállalási kedv fokozatos visszatérése, a gazdasági helyzet javulásába vetett hit folytán kibontakozó emelkedés miatt a részvényárfolyamok már ledolgozták veszteségeik egy részét és visszatértek a tavaly októberi szakadás előtti szintekre. A leglátványosabb, már-már buborékkal fenyegető felívelést a leginkább megtépázott feltörekvő piacok könyvelhették el, igaz, ezeken a magasabb kockázat mellett a várható hozam is lényegesen magasabb.0

Tájékoztatás

A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.
Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani, melyre a jelen oldal nem vállalkozik és nem is alkalmas. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadóval!