A 2008-as válság előtti évek óta először fordul elő, hogy az árupiaci fellendülés miatt a központi bankok az infláció miatt aggódnak. A rallynak politikai hatása is lesz. A hordónkénti 75 dolláros olajárral Szaúd-Arábia és Oroszország ismét a globális energiapiac vezetői székébe került - ez figyelemre méltó visszatérés az alig több mint egy évvel ezelőtti negatív árak után. A fellendülés az éghajlati válságot kezelő politikai döntéshozók számára is kellemetlen fejlemény: az emelkedő nyersanyagárak drágábbá teszik a zöldátállást is - kezdi összefoglalóját a Bloomberg.

A jelenség már Magyarországon is érződik: a júniusban közölt adatok szerint májusban a fogyasztói árak átlagosan 5,1 százalékkal, az ipari termelői árak 11,3 százalékkal voltak magasabbak, mint egy évvel korábban. A helyzet már itthon is lépést követelt, ezért a jegybank kamatemelésre kényszerült közel tíz év után. Várhatóan újabb hasonló lépésekre lesz szükség, de hogy ezek mennyire képesek megfogni a drágulást, egyelőre kérdéses. 

QP | Quality Placement

Elképzelhető, hogy inkább sehogy: júliusban a Bloomberg Commodities Spot Index - amely 22 nyersanyag árát méri -, még a közelmúltbeli visszaesés után is 78 százalékkal emelkedett a 2020. márciusi mélyponthoz képest, amikor a világjárvány először ütötte fel a fejét. A legfontosabb alapanyagok közül a réz ára ugyan elkezdett esni, de a kőolaj, a világgazdaság legmeghatározóbb nyersanyagának ára folyamatosan emelkedik, ahogy a világ kiszabadul a járványügyi zárlatok alól. Az OPEC+ szövetség pedig ezt meglovagolva folyamatosan korlátozza a kínálatot. A Brent referencia-árfolyama idén 45 százalékkal emelkedett, ami arra késztette a kereskedőket és a Wall Street-i bankokat, hogy ismét arról beszéljenek: az árak 2014 óta először meghaladhatják a hordónkénti 100 dollárt.

Még nem nevezzük annak, de lényegében ez szuperciklus

A közgazdászok jellemzően úgy határozzák meg a szuperciklust, mint a szokatlanul erős kereslet időszakát, amelyet az olajvállalatok, bányászati cégek és mezőgazdasági termelők nehezen tudnak kielégíteni, és amely olyan ralit indít el, amely túlmutat a normál gazdasági cikluson. Legutóbb ilyen 2004-ben volt, amikor Kína átalakítva gazdasága szerkezetét a világ legfontosabb ipari termelőjévé vált. Ez előtt a modern korban három különböző nyersanyag-szuperciklust láthattunk, amelyek mindegyikét egy társadalmi-gazdasági esemény váltotta ki. Az elsőt az Egyesült Államok iparosodása indította el az 1900-as évek elején, a következőt a globális újrafegyverkezés az 1930-as években, a harmadikat pedig Európa és Japán második világháborút követő újjáépítése az 1950-es és 1960-as években.

Az ötödik szuperciklus kialakulása jelentős esemény lenne. Az árak emelkedése pedig alátámasztja, hogy itt tartunk: a Bloomberg Commodity Spot Index - ez 23 nyersanyagot tartalmazó kosár -, közel 500 ponton áll, ami megfelel a 2007-2008-as és 2010-2011-es csúcsoknak. Valószínűbb azonban, hogy a világ még mindig a Kína által vezetett szuperciklus hatását tapasztalja, amelyet most a koronavírus-világjárvány által kiváltott, ellentétes irányú gazdasági változások erősítettek fel.

A Covid kezdetben rossz hír volt az árupiaci kereslet számára: a világ leállt, a gyárak bezártak, a szolgáltatások iránti kereslet eltűnt (részben azért mert az éttermeket zárták be először, a turizmus pedig gyakorlatilag nullára esett vissza). Az olajtól a rézig mindenféle termék ára követte a fogyasztást, és tavaly március és május között meredeken zuhant. Az első néhány hónap után azonban a világ kezdett talpra állni, és a fogyasztási szokások a nyersanyagoknak kedvezően változtak.

Ahhoz, hogy értékelni tudjuk, mi történt, a kulcs a nyersanyagkereslet és a jólét közötti tipikus kapcsolat megértése. Általában a szegény országok kevés szolgáltatást használnak, cserébe több nyersanyagot fogyasztanak, mivel a kiadások nagy részét az alapvető szükségletekre, például élelemre és lakhatásra fordítják. Az egy főre jutó 20 000 dolláros jövedelemmel rendelkező háztartások esetében a nyersanyagok iránti kereslet megint visszaesik, mivel a gazdagabb népesség egyre több vagyont fordít olyan szolgáltatásokra, mint a jobb oktatás, az egészségügy és a kikapcsolódás.

A koronavírus-járvány megváltoztatta ezt a dinamikát. Mivel sok családot bezártak, a kiadások a szolgáltatásokról mindenütt a javak felé mozdultak el, még a leggazdagabb országokban is. Az amerikai és európai fogyasztók néhány hónapig sok tekintetben úgy viselkedtek, mint a feltörekvő országokban élő társaik, és az új kerékpároktól a tévéképernyőkig mindenre költöttek. A felfokozott kereslet pedig magával is hozta a drágulást, valamint az áruhiányt egy sor területen. A gyárak újraindultak, hogy a fokozott keresletet kielégítsék, de mivel egyszerre szabadultak a piacra, a kevés nyersanyagra jóval több eszkimó volt, mint fóka.

Az amerikai gazdaság kínálja a legjobb példát a trendre. A fogyasztói kiadások összességében a 2018-2019-es trend alatt maradnak, de ez elrejti az árukra és a szolgáltatásokra fordított kiadások közötti hatalmas eltérést. A Peterson Institute for International Economics szerint a háztartások árucikkekre fordított kiadásai jelenleg 11 százalékkal haladják meg a járvány előtti trendet; eközben a szolgáltatásokra, például üdülésre, éttermekre vagy szórakozásra fordított kiadások 7 százalékkal maradnak el a járvány előtti trendtől.

Partvonalról bekiabált szidalmak

Az infláció a legtöbb fejlett gazdaságban, de a feltörekvő piacokon is jelentősen nő. Nagyrészt azért, mert a világon mindenhol pénznyomtatással, állami támogatásokkal, fiskális kiadásnövekedéssel próbálták a lélegeztetőgépre kapcsolt gazdaságokat növekedő pályára állítani. A sok ingyen pénz, a megugró likviditás már beindította az inflációt.

Sok jegybank a válság elején kamatvágásról döntött, míg mostanra már - mint az MNB - az emelésről döntöttek. Utóbbi hatása viszont nem igazán látszik, mert a probléma nemcsak a pénznyomtatás miatt alakult ki: megérkezett mellé a nyersanyagárak és a szállítmányozás drágulása is. Erre jegybanki oldalról nehéz választ adni, de az államok sem igazán tudnak mit kitalálni.

Kína, amely a gyárak és építkezések millióinak ellátása érdekében a nyersanyagimportra támaszkodik, egy kétségbeesett próbálkozással próbálta lejjebb szorítani az árakat. A spekulánsok elleni kemény fellépéssel fenyegetőzött és stratégiai készleteket szabadított fel. Ez bizonyos mértékig használt is - a réz idén minden nyereségét elvesztette június végére -, de az árak az egész konjunktúrában továbbra is erősek: a vasérc még mindig rekord szint közelében van, az amerikai acél ára idén megháromszorozódott, a szén 13 éves csúcsra emelkedett, a földgáz ára pedig szárnyal.

Magyarországon pedig az építőanyagok ára lőtt ki, amire a kormány megpróbál válaszolni az extraprofit adóztatásával - ami eleve egy nehezen értelmezhető kijelentés -, de hatósági árat is kész bevezetni. Itthon ugyan problémát jelent, hogy a kormány a lakásfelújítások támogatására indított egy programot, amely 6 millió forint költségig a számlaérték felének visszafizetését (maximum 3 millió forintot) garantálja. Ezt a piac beárazta, de közben azt is rászámolták, hogy külföldre is jól eladhatók az alapanyagok, így import esetében versenyezni kell más országok igényével is, exportnál pedig a jobb külföldi ajánlatok srófolják fel az árat.

A két példa jól mutatja, hogy ezt a drágulást szabályozói oldalról nehéz megfogni. Minden szempontból jó megoldás nincs is, ami pedig azt jelenti, hogy amíg a szuperciklusos drágulási piac más irányt nem vesz, addig maradnak a magas árak.

Elér a drágulás a fogyasztókig 

Egyelőre főként a vállalatok viselik el az inflációs hatás fő terhét, ami néhány országban, köztük Kínában, több mint egy évtizede a legmagasabbra emelte a gyári inflációt. Előbb-utóbb azonban a fogyasztók is meg fogják fizetni az árát. Ahogy a Bloomberg is jelzi, az Unilevertől a Procter & Gamble-ig a vállalatok bejelentették, hogy a közeljövőben áremelést terveznek.

"Olyan mértékű árupiaci inflációt tapasztalunk, amilyet már nagyon régen nem láttunk" - mondta Graeme Pitkethly, az Unilever pénzügyi igazgatója a befektetőknek az első negyedéves eredmények közzététele után. "A nyersanyag-infláció, amit látunk, minden üzletágra hatással van" - tette hozzá.

A rally hosszú távú fennmaradása szempontjából döntő fontosságú, hogy strukturális kínálati korlátok állnak fenn, ami azt jelenti, hogy a magas árak nem biztos, hogy a termelés növelésére és a piac egyensúlyának helyreállítására ösztönöznek.

A kínálati reakciót lassító erők kettősek. Először is, a részvényesek és szabályozók nyomása alatt a vállalatok arra kényszerülnek, hogy csatlakozzanak az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez, és csökkentsék a fosszilis tüzelőanyagok, például a szén, az olaj és a gáz felhasználását. Másodszor, ugyanezek a részvényesek azt követelik, hogy a vezérigazgatók magasabb osztalékkal jutalmazzák őket, így viszont kevesebb pénz marad a bányák bővítésére vagy új kutak fúrására.

Ezeknek az erőknek a hatása már most is nyilvánvaló a nyersanyagpiac egyes szegleteiben, ahol a vállalatok már évekkel ezelőtt leállították az új kínálatba történő beruházásokat. Vegyük például a termikus szenet. A bányavállalatok legalább 2015 óta csökkentik a kiadásokat. A kereslet élénkülésével a szén ára 10 éve nem látott szintre ugrott. Ugyanez történt a vasérc esetében is, ahol az árak idén év elején minden idők legmagasabb szintjére szöktek fel. A következő valószínűleg az olaj lesz, ahol a vállalatok jelentősen csökkentik a kiadásokat, új kitermelőhelyekbe is keveset fektetnek már a zöldenergiás átállás miatt.

Magyarországon még a forint bezavarhat

Mivel a nyersanyagok ára dollárban van denominálva, nem elhanyagolható szempont, hogy a forint árfolyama hogyan változik. Június elején ugyan 282,8 alatt is járt már a kurzus, de a dollár erősödésével - az euróval szemben is nőtt az értéke - várhatóan a 295-297 közötti sávban maradhat a magyar valuta a következő időszakban. De a hazai gazdaság megérezheti, ha az éves csúcsot megközelítve 315 fölé lőne ki az árfolyam.

Elemzők szerint ha az MNB nem akar csalódást kelteni és forintgyengülést okozni, akkor vélhetően júliusban és talán augusztusban is újra kamatot emel. Ezt követően lassításra számítanak a szigorításban, ami alapján 350 forintos árfolyambecslést mondanak a legtöbben az euróval szemben.

Tájékoztatás

A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.
Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani, melyre a jelen oldal nem vállalkozik és nem is alkalmas. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadóval!