A Napi Gazdaság hétfői számának cikke Miután az eurózóna problémái korántsem tekinthetők megoldottnak - legfeljebb arról beszélhetünk, hogy ideig-óráig feledésbe merültek -, szinte természetes, hogy ismét kiújultak az aggodalmak. Pedig semmi igazán új hír nincs, a változatosságot leginkább az jelenti, hogy éppen melyik ország miatt aggódnak a befektetők. A szóba jöhető jelöltek köre sem változott - ezek leginkább Görögország, Írország, Portugália és Spanyolország, bár időnként más nevek is felbukkannak a listán. Most éppen Írország került a figyelem középpontjába, ami persze korántsem jelenti azt, hogy a többi ország problémái megoldódtak volna. A helyzet drámaiságát mutatja, hogy az ír állampapírok hozamszintje már kilenc százalék körül járt. A referenciának tekintett német kötvények ennél több mint hat százalékkal alacsonyabb hozamon forognak. Teljesen abnormális ez a jelenség olyan szempontból, hogy mindkét papír állampapír, s mindkét papír ugyanabban a devizában lett kibocsátva, sőt ami ennél is súlyosabb, ez a deviza mindkét ország hivatalos nemzeti fizetőeszköze, jelesül az euró. Piaci szemszögből nézve itt ragadható meg leginkább az eurózóna problémájának lényege: ilyen körülmények között érdekes lehet azt a kérdést feltenni egy elméleti közgazdásznak: tessék mondani, az euró esetében mennyi is pillanatnyilag a kockázatmentes kamatláb? A kockázatmentes kamatlábat ugyanis leginkább az adott deviza bázisországának állampapírhozamával azonosítják - a probléma ott van, hogy az euró számos ország közös valutája, azonban ezen országok kockázatát igencsak eltérőnek ítéli meg a piac. A kockázatmentes kamatláb fogalma tehát az euró esetében pillanatnyilag nem igazán értelmezhető. Jogi oldalról ez annak tudható be, hogy az egyes eurózóna-államok szuverenitása a közös pénz ellenére a csődbe jutásra is kiterjed, miközben saját deviza hiányában önálló pénzügyi politikájuk meglehetősen korlátozott. Nem nyúlhatnak tehát önállóan például a pénz elinflálásának a befektetők által érthetően nem kedvelt, de az államcsőd elkerüléséhez tagadhatatlanul hatékony módszeréhez. Ha csődkockázat alatt azt értjük, hogy saját devizában denominált adósságát sem képes az adott ország visszafizetni - ez tulajdonképpen az eurózóna egyes tagállamaiban nagyobb, mint egy akár rosszabb helyzetben lévő, de saját devizával rendelkező ország esetében. (Más kérdés, hogy elinflált pénz mellett hiába nem megy ilyen értelemben csődbe egy gazdaság, a befektetők számára gyakorlatilag a dolog ugyanazt jelenti.) A tünetek most is a szokásosak voltak: az euró gyengélkedni kezdett, azaz a dollár és a svájci frank erősödni, nem is beszélve az aranyról. Továbbá gyengülésnek indultak a közép-kelet-európai régió devizái, mint az lenni szokott ilyenkor, még az euróhoz képest is. A magyar vonatkozások tehát ismét nem jók, s ismét várható, hogy egyre többet hallunk majd a svájci frank árfolyamáról s az ezzel esetlegesen generálódó belgazdasági problémákról - legalábbis ha így folytatódik. Ami persze korántsem biztos, hiszen az eurózóna problémái bár már hosszú ideje megoldatlanok, időnként hajlamosak feledésbe merülni - ezt hívják manapság a kockázati étvágy fokozódásának. Így még az is lehet, hogy - mint arra a közelmúltban bőven láttunk példát - az euró ismét erőre kap, s vele együtt a forint és társai is. A magyar állampapírpiacon is jól tükröződtek az eddig leírt események. Kedden, a három hónapos diszkontkincstárjegy aukciójának idején még nem volt annyira rossz a nemzetközi hangulat (másrészt lejárata miatt ez az instrumentum kevésbé hangulatérzékeny), ennek megfelelően a megelőző hetivel megegyező, 5,24 százalékos átlaghozam alakult ki. (Hasonlóképpen nem kavart nagy vihart a hathetes papír hétfői aukciója sem, 5,26 százalékos hozammal.) Csütörtökön azonban már a nagy pesszimizmus közepette került sor az egyéves papír aukciójára. Az átlaghozam ennek megfelelően meglehetősen "ütős" lett, 5,94 százalék. Még egy, ugyancsak érdekes aukcióra került sor a múlt héten: a változó kamatozású kötvényből dobtak piacra egy ötmilliárdos tételt. Igen érdekes, hogy a 97,01 százalékos átlagos nettó árfolyam mellett még a 96,2 százalékon ajánlatot benyújtóknak is jutott papír. Ha egy pillantást vetünk a másodpiaci árjegyzésre, ott a legjobb vételi kurzust 97 százalékon találjuk.

Tájékoztatás

A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.
Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani, melyre a jelen oldal nem vállalkozik és nem is alkalmas. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadóval!