Hiába drágultak az elmúlt hét év során háromszorosukra az amerikai részvények, ennek ellenére sok elemző még mindig úgy véli, azok historikus összehasonlításban nem tekinthetők drágának. Ennek oka, hogy a legáltalánosabban használt, s ezért sokszor a legfélrevezetőbb árazási mutató, a P/E hányados alapján első ránézésre még mindig nem tűnik drágának az amerikai részvénypiac - írja Mark Hulbert a tőzsdei tanácsadók hírleveleire szakosodott Hulbert Financial Digest vezetője a Marketwatchon.

A P/E mutató nem más egy részvény esetében, mint az aktuális egy részvényre jutó eredmény és az árfolyam hányadosa, teljes részvénypiac, vagy nagy indexek esetében pedig a kapitalizáció és az összesített eredmények hányadosa. Azonban a mutató csapdája, hogy ugyan az árfolyam (P) adott minden pillanatban, a figyelembe vett eredményekkel (E) már lehet játszani.

Riasztó

Ha a cégek elmúlt 12 hónapban elért eredményeivel számolunk folyamatosan (csúszó P/E), akkor Hulbert szerint a Standard & Poor's adatai szerint az S&P 500-as index P/E hányadosa riasztóan magas, 25-ös értéket ad. Az optimistább szakértők szerint azonban a piac nem a múltbéli, hanem a jövőben várható eredményeket árazza, s ezért a P/E hányados kiszámításánál vagy a jelenleg várt 2017-es éves eredményeket, vagy a várt üzemi eredményeket kell figyelembe venni, az úgynevezett előretekintő P/E rátát érdemes nézni. Ez utóbbi pedig a mostani adatok alapján mindössze 16,4, ami nem tekinthető kiemelkedően magasnak ha azt vesszük figyelembe, hogy a hosszabb távú eredményekkel és az inflációval korrigált Shiller féle P/E hányados átlagos értéke 15,4 volt az elmúlt 140 év során.

Azonban ez az összehasonlítás nem állja meg a helyét Hulbert szerint, mivel a várt és a már közölt profitokból számolt mutatók összehasonlítása olyan, mintha almát hasonlítanánk össze körtével. Az egyik a várakozásokat veszi figyelembe, míg a másik a már közölt múltbéli adatokat.

A várakozásokat is figyelembe vevő historikus P/E hányados számolása ugyan meglehetősen nehézkes, azonban Cliff Asness, az AQR Capital Management társalapítója és Anne Cascells, az Aetos Capital igazgatója pár éve közölt egy tanulmányt, amely kísérletet tett erre. A tanulmányban a szerzők arra jutottak, hogy becsléseik szerint 1871 óta az amerikai részvénypiac medián P/E hányadosa, ha a várt eredményekkel számolták volna, mindössze 11 körül lenne. Ez alapján pedig durván, több, mint kétszeresen túlárazott az amerikai részvénypiac a historikus átlaghoz képest.

De túlárazottságot mutat az is, ha az almát hasonlítjuk össze az almával, azaz a Shiller-féle P/E hányadost a múltbeli eredményekből számolt P/E-vel. Igaz, ekkor "mindössze" 50 százalék körüli a túlárazottság mértéke - írja a szakértő.

Jön az összeomlás?

Ez persze nem jelenti azt, hogy a részvénypiac össze fog omlani, sokan érvelhetnek azzal, hogy az extra laza monetáris politika, a rendkívül alacsony kamatkörnyezet a szokásostól eltérő árazást indokolt a részvények esetében is. Viszont ha egy szakértő arra hivatkozva javasol részvényvásárlást, hogy a piac nem tekinthető historikus alapon drágának, akkor jobban tesszük, ha másik tanácsadó után nézünk - véli Hulbert.

Tájékoztatás

A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.
Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani, melyre a jelen oldal nem vállalkozik és nem is alkalmas. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadóval!