Komoly jelzés érkezett, mostantól minden másképp lehet

Az elmúlt napokban komoly jelzéseket küldtek a befektetők arról, hogy alapvetően változott meg a hozzáállásuk a Fed várható szigorításaihoz, s reakcióik alapvetően különböztek attól, amit az elmúlt években megszokhattunk - hívta fel a figyelmet John J. Hardy, a Saxo Bank vezető devizastratégája. A szakértő szerint ugyan a Fed következő kamatemelésének várható időpontja foglalkoztatja még mindig a szaksajtót, s határozza meg a devizapiacon óráról órára a történéseket, azonban a piacok láthatóan eldöntötték, nem félnek többé az amerikai szigorítástól.

Korábban, ha a Fed tisztségviselői szigorúbb hangnemet ütöttek meg, s az addiginál szigorúbb hozzáállást helyeztek kilátásba, a globális kockázatviselési hajlandóság szinte azonnal csökkenni kezdett, a feltörekvő piaci devizák és tőzsdék pedig esni kezdtek. Gyakorlatilag 2013 májusa óta, amikor Ben Bernanke akkori Fed-elnök először említette meg, hogy a Fed egy napon majd elkezdi csökkenteni eszközvásárlási programjának volumenét, minden alkalommal ez volt a reakció "héja" (tehát a monetáris szigorítást pártoló) megnyilatkozásokra és a dollár erősödésére.

Máris lemaradásban a Fed?

A múlt héten azonban annak ellenére, hogy több Fed tisztségviselő is nyilatkozataival elkezdte megalapozni egy akár már júniusban bekövetkező kamatemelés lehetőségét, a piacok visszapattantak. Az S&P 500-as részvényindex már csak néhány százalékkal marad el mindenkori csúcsától, s az MSCI World Index - még annak dollárban számolt változata is - tetszetős, két százalékos emelkedéssel zárt - írta Hardy.

A Saxo Bank szakértője emlékeztetett arra, hogy idén voltak olyan időszakok, amikor általános volt a befektetői meggyőződés, a globális piacoknak még a tavaly decemberi első Fed kamatemelést sem lesznek képesek megemészteni. Ehhez képest most már két-három további emelésről van szó, s az eszközárak mégis felfelé mozognak. Ez szerinte arra utalhat, hogy általános lett a meggyőződés, amely szerint gyakorlatilag mindegy, hogy a Fed irányadó kamata 0,5 vagy akár 1 százalék. A Fed szigorúbb hozzáállása ellenére köszönhetően az Európai Központi Bank (ECB) és a Bank of Japan pénznyomtatásának, valamint a friss kínai ösztönzőprogramoknak a globális monetáris kondíciók még mindig hiperlazák.

Ha ez a helyzet, akkor viszont a Fed könnyedén azt tapasztalhatja, hogy az események mögött kullog, ahelyett, hogy előttük járna - véli Hardy.

Ennél is nagyobb szigor kellene a dollárnak

Az, hogy mindez mit jelenthet a dollár számára, egyelőre nem egyértelmű. Az erősebb dollárban hívők rámutathatnak arra, hogy a kamatemelési várakozások erősödése tovább tágíthatja a rövidebb távú kamatok közötti eltérést a dollár javára. Európában és Japánban nem nagyon lehet arra számítani, hogy a rövidebb kamatok kimozdulnának a negatív tartományból, s eközben Ausztráliában és Új-Zélandon kamatvágási ciklus indult, hogy meg tudjanak birkózni az alacsony nyersanyagárak kedvezőtlen hatásaival.

Ugyanakkor akik nem hisznek a dollár erejében érvelhetnek azzal, hogy az emelés ellenére az amerikai kamatok még mindig nagyon alacsonyak, sőt a reálkamat (ha azt az infláció és az amerikai államkötvény hozamok közötti különbségből számoljuk) még mindig negatív. Ha ezen a helyzeten változtatni akar a Fed és a dollár számára a jelenleginél masszívabb fundamentális hátteret szeretne biztosítani, akkor a mostaninál is szigorúbb hangnemet kellene megütnie, s a hosszabb lejáratú amerikai állampapír hozamoknak is emelkednie kellene. Méghozzá gyorsabban, mint ahogy az infláció növekszik.