A jelek szerint az eredmények láttán a befektetők nyugtalankodnak az adósságválság elleni küzdelmet célzó európai gazdasági megszorító intézkedések jövője miatt, így az euró dollárjegyzése hétfő reggelre már az 1,30-as szintet is átvitte: közép-európai idő szerint háromnegyed nyolckor 1,2985-ön állt a jegyzés. Az euró veszteségeivel párhuzamosan - szokás szerint - a forint is gyengült, az uniós deviza egysége 287,20, a dolláré 221, a svájci franké pedig 239,10 forintra emelkedett.

Amint arról beszámoltunk, Franciaországban a szocialista Francois Hollande nyerte meg az elnökválasztást vasárnap a konzervatív Nicolas Sarkozyvel szemben, s azonnal az európai politika újratájolását ígérte. Görögországban is megelégelték a választók a nemzetközi hitelezők nyomására két éve megkezdett és azóta is folyamatos nadrágszíjmeghúzó politikát, s a felelősnek tartott két nagy pártot keményen megbüntették szavazataikkal.

Az első elemzések

Az egyik legnagyobb ausztráliai pénzintézet, a National Australia Bank (NAB) hétfőn kiadott elemzésében rámutatott, hogy Hollande győzelme nem meglepő, de azt bizonyítja, hogy az Európai Unión belül a gazdasági megszigorító politika képviselőinek nehéz elérniük újraválasztásukat. A megszigorító intézkedések jövőjével kapcsolatos kérdések nyomást gyakorolnak az euró árfolyamára. A NAB szerint a görögországi parlamenti választások eredménye még több instabilitást okozhat. Úgy tűnik, hogy nincs egyértelmű nyertese a választásnak, de lesznek a gazdasági megszorító politikával járó reformok lecsillapítását célzó felhívások. Ennek negatív következményei lesznek az euróra nézve, ha Németország ugyanakkor tartja magát szigorú álláspontjához.

Douglas McWilliams, a Centre for Economics and Business Research (CEBR) vezérigazgatója hétfő hajnali értékelésében azt jósolta, hogy az Európai Központi Bank (ECB) más vezető központi bankokkal együtt határozottan fellépne és újabb hitelinjekcióban részesítené az euróövezeti bankokat, ha a francia - és a görög - választási eredményeket komolyabb piaci megingás követné. McWilliams szerint "megfelelő mértékű tűzerő bevetése" a piacokat kezdetben valószínűleg meg is nyugtatná, azonban egyre messzebb kerülnek az eurótagállamok lakosságának elvárásai attól, amit a politikusok teljesíteni tudnak, és e folyamat eredményeként végül már nehéz lesz fenntartani az euró jelentette kötött árfolyamrendszert.

A CEBR vezetője szerint a rugalmas árfolyamrendszer kínálja a költségvetési szigor messze legkönnyebb módját, egyebek mellett azért, mert ilyen árfolyamrendszer mellett jóval kevesebb tényleges megszorító intézkedést kell alkalmazni, mint a kötött árfolyam fenntarthatósága érdekében. Elképzelhető azonban, hogy a bajban lévő valutauniós országok csak akkor adják fel az eurót, ha az ECB már "kifogyott a munícióból", és Németország úgy dönt, hogy nem hajlandó többet hitelezni ezeknek az országoknak. Bizonytalan, hogy ez mikor következik be, de egyre valószínűbbnek tűnik, hogy be fog következni - vélekedett a CEBR vezető londoni elemzője.

McWilliams azt jósolta, hogy a megválasztott francia elnök, Francois Hollande mérsékelni fogja a választási kampány során hangoztatott költségvetési kiadásnövelő terveit, és majd arra fog hivatkozni, hogy "amikor betekintett a könyvekbe, rosszabb gazdasági helyzetet talált, mint amilyenre számított". A CEBR vezérigazgatója szerint ugyanakkor Hollande-nak már nehezebb lesz visszalépnie attól a tervétől, hogy az évi egymillió eurónál többet keresőkre 75 százalékos személyi jövedelemadót vet ki.

Erősebb ellenállás

Jonathan Loynes, a Capital Economics európai főközgazdásza már Hollande első fordulóbeli győzelme után adott értékelésében kiemelte azt a véleményét, hogy a franciaországi választási eredmény - csakúgy, mint a holland kormány összeomlása - mutatja az erősödő ellenállást a tagállami költségvetések egyre feszesebbre húzásának stratégiájával szemben.

Loynes szerint ez a folyamat ugyan javíthatja az euróövezet növekedési kilátásait, viszont több módon is mélyítheti az euróövezeti adósságválságot. Például negatív piaci reakció lehetséges, ha a piaci szereplők úgy érzékelik, hogy bármilyen mértékben gyengül az euróövezeti kormányok elkötelezettsége a költségvetési konszolidáció mellett, és az ennek nyomán emelkedő hitelköltségek semlegesíthetik az enyhébb megszorítások kedvező növekedési hatásait.

A Capital Economics vezető londoni elemzője szerint mindemellett a megszorításokkal szembeni erősödő ellenállás miatt a "lázadó" országok összeütközésbe kerülhetnek Németországgal, és ez tovább gyengítheti Németország "máris lanyhuló" készségét az eladósodott valutauniós országok további támogatására. Ráadásul a franciaországi és hollandiai fejleményekből következtethetően már nem csupán néhány kis perifériális eurógazdaság vonakodik a költségvetési fegyelem betartásától, és az, hogy már a központi eurógazdaságokban is erősödik az ellenállás a szigorral szemben, növeli az euróövezet "nagyobb méretű" felbomlásának veszélyét.

A Capital Economics londoni stratégáinak eddig az volt az alapeseti előrejelzésük, hogy az euróövezet "korlátozott formájú" felbomlása várható a következő két évben, és a folyamat esetleg már az idén megkezdődik Görögország távozásával.

Tájékoztatás

A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.
Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani, melyre a jelen oldal nem vállalkozik és nem is alkalmas. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadóval!