Hiába örvendenek jelentős népszerűségnek a hatalmas vagyonokat mozgató óriási hedge-fundok a befektetők körében, a kisebb portfóliók jellemzően jobban teljesítenek. Ez derül ki a londoni City Universtity három pénzügyi professzorának friss tanulmányából - írja a Barron's.com.

A kutatók összesen 7261 hedge fund teljesítményét vizsgálták az 1995-2015-ös időszakban. Arra jutottak, hogy jelenleg a mintegy 3 ezer milliárd dollárt mozgató hedge fundok közül a vagyon 90 százalékát olyan alapok kezelték, amelyeknél a befektetett eszközök értéke meghaladta az egymilliárd dollárt. Mindössze 5 százalék volt olyan menedzserek irányítása alatt, akik kevesebb, mint 100 millió dollár befektetéséért voltak felelősek. Az összes eszköz mintegy kétharmadáért a hedge fund kezelő cégek mindössze 6 százaléka volt felelős.

A kutatás megállapítása szerint a kezelt vagyon alapján a felső 10 százalékba eső hedge fundok átlagos havi hozama 0,61 százalékos volt, míg az alsó 10 százaléké 0,75 százalék. Ez éves szinten átlagosan 7,32, illetve 9 százalékos hozamot jelent.

Ez meglehetősen nagy különbség a kicsik javára. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a nagyobb alapok sokszor azzal reklámozzák magukat, hogy jobb infrastruktúrával rendelkeznek, jobbak a kockázatkezelési és a belső ellenőrzési módszereik és a technológiájuk, mint a kisebbeknek. Ráadásul ezek általában egy-egy nagy húzónév, partner irányítása alatt működnek.

Nagy a motiváció: síkerdíjra hajtanak

A kutatók felhívják a figyelmet, hogy ezek a számok természetesen csak átlagok, s a nagy alapok között is vannak, amelyek hosszabb időszakon keresztül kiemelkedő hozamokat tudnak elérni.

A lap által megkérdezett hedge-fund szakértők szerint ennek több oka is lehet. Az egyik az, hogy a nagyobb portfóliót kezelő alapok nehézkesebben mozognak, s teljesítményük jobban korrelál a piacéval. A másik az, hogy az alapok díjstruktúrája eltérő. A hedge fundoknál általában a 2 százalékos kezelési díjon felül van egy 20 százalékos sikerdíj is. A kisebb alapok kezelői érthető módon a sikerdíjra hajtanak, míg a nagyobbak inkább megelégszenek az alapdíjjal. Számukra fontosabb a kiegyensúlyozott teljesítmény, s ezért kisebb kockázatot futnak.

Ahogy növekszik egy alap által kezelt eszközök értéke, úgy változik meg az alapkezelő genetikája - mondta a lapnak Peter Borsih, egy kisebb hedge-fundok számára back-office és forrásgyűjtő feladatokat ellátó cég, a Quad Group munkatársa. A nagyobb alapok szerinte olyanok, mint a tengeren a szupertankerek, nem eléggé fürgék. Ő is egyetért abban, hogy a nagyobb alapok kezelői jellemzően kockázatkerülőbbek, mivel fontos számukra, hogy megőrizzék a kezelésük alatt lévő vagyon nagyságát.

Ráadásul az olyan emberek, akiknek döntést kell hozniuk arról, hogy a kezelt vagyont kire bízzák (nyugdíjalapok, nyugdíjpénztárak vezetői) hajlamosak a jól bejáratott neveket előnyben részesíteni. Nem azért mert jobban hoznak, hanem azért, mert ha balul üt ki valami, később könnyebb döntésüket megmagyarázni. Így próbálják bebiztosítani magukat.

A különbség a két alapfajta között 2008-ban volt a legnagyobb. Ekkor a kisebbek havi 0,8 százalékkal teljesítették felül a nagyobbakat, ami éves szinten brutális, 9,6 százalékos különbséget jelent.

A tanulmány szerzőinek megállapítása szerint könnyen lehet, hogy az a befektetői magatartás, amely a nagyobb alapokat részesíti előnyben, egyszerűen hibás.

Tájékoztatás

A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.
Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani, melyre a jelen oldal nem vállalkozik és nem is alkalmas. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadóval!