Tényleg fordult a kocka?

Az euró/dollár a múlt héten 1,5650-ről visszacsúszott 1,54-re, vagyis oda, ahol utoljára majdnem két hónapja volt. A dollár/jen 104,50-en kezdte a hetet, lement 103,5-re, de végül a jegyzés felkúszott 105,5-re, ami szintén két hónapos csúcsnak felel meg. A fejlett országokkal folytatott külkereskedelemmel súlyozott effektív dollárindex a március közepi mélypontja óta már több mint 3 százalékot erősödött. Mint mostanában szinte mindig, a relatív növekedési és kamatvárakozások alakulása mozgatta a devizaárfolyamokat. Az Egyesült Államokban az adatok szerény, de mégis pozitív meglepetéseket hoztak, míg az eurózónában a gazdasági növekedés lassulását sejtetik a legfrissebb üzleti bizalmi indexek. Kezdve egy visszatekintő indikátorral, a hét közepén megtudtuk, hogy az amerikai gazdaság a jelenleg rendelkezésre álló információk szerint mégse süllyedt recesszióba 2008 első negyedévében, a negyedév/negyedév alapú, évesített ráta ugyanis 0,6 százalék volt. Igaz ugyan, hogy ebből 0,8 százaléknyi növekedést a készletállomány bővülése hozott, vagyis enélkül mínuszba ment volna a növekedési ütem. Az is igaz, hogy praktikusan nem sok különbség van mondjuk éppen nulla alatti és egy éppen nulla fölötti ráta között: mindkettő azt mutatja, hogy a gazdaság bőven elmarad a potenciális teljesítményétől. A piacok és a szélesebb közönség hangulata szempontjából azonban valószínűleg mégis érdekes, hogy milyen előjel van a GDP-adat előtt, hiszen a bevett formula szerint a recesszió annyi, mint két egymást követő negyedév mínuszos növekedési üteme. Ennek megfelelően néhány elemző, illetve a média már ki is kiáltotta, hogy mégsem lesz recesszió, hiszen a következő negyedévben a költségvetési stimulus már felturbózza a számokat. Egyébként ez a megállapítás nem precíz, mivel a recesszió definíciója az ezzel hivatalból foglalkozó amerikai közgazdásztestület szerint jóval szélesebb, nem csak a GDP-számokon alapszik. Arról nem is beszélve, hogy a növekedési adatokat visszamenőlegesen olyan mértékben szokás módosítani, hogy ebből az elmúlt évtizedek tapasztalata alapján -1 százalék és 2 százalék között még bármi lehet. A lényeg itt az, hogy a recessziós hangulat enyhülni látszik. A hét végén aztán megkaptuk a legfontosabb jelen idejű amerikai növekedési indikátort, az áprilisi munkaerő-piaci számokat. A munkahelyek száma ismét csökkent, már negyedik hónapja zsinórban, de a mostani húszezres csökkenés lényegesen elmaradt az elemzői várakozásoktól és az előző három hónap 80 ezres átlagától is. A munkanélküliségi ráta még esni is tudott, 5,1-ről 5 százalékra. Ezek nem erős számok, de egy recesszióban abszolút nem ilyenekre számítanánk: a legutóbbi két, negatív GDP-adatokat produkáló periódusban (1990-91 és 2001) 100-200 ezres tempóban szűntek meg havonta a munkahelyek. Az áprilisi foglalkoztatási adatok a lassú növekedés folytatódásával és nem a gazdaság teljesítményének csökkenésével konzisztensek. Az amerikai makroadatok tehát nem olyan rosszak, mint sokan várták és a piaci hangulat is általában véve jó. Az amerikai részvénypiac gyakorlatilag már visszaküzdötte magát az év eleji szintre a március közepi (az év elejéhez viszonyított) -10 százalékról. A kötvényspreadek hihetetlen zuhanást produkáltak az elmúlt másfél hónapban: az amerikai befektetési kategóriájú kötvényekre kiírt hitelderivatívok átlagos hozamfelára például a március közepi 190-ről 90 bázispontra esett. Magyarul a tőkepiacok oldaláról jelentkező negatív sokk gyengült, a március közepi állapothoz képest a finanszírozási kondíciók javultak. Mindezzel összhangban a Fed szerdán hozta a piac által várt 25 bázispontos kamatcsökkentést, ami után az irányadó kamat 2 százalék, de a döntést kísérő közleményben jelezte, hogy a kockázatok kiegyensúlyozottabbá váltak, vagyis a közeljövőben nem várható további lazítás. A piac ezt már teljesen be is árazta, s nagyobbrészt valószínűleg ez jelentkezett a dollár további erősödésében.